“Azoknak van igazán komoly esélyük a biztos elhelyezkedésre, akik már az egyetemi, fõiskolai tanulmányaik alatt megpróbálnak leendõ szakmájukban állást keresni.” (Megjelent: Egyenes út az Egyetemre – FISZ, 2003. január)
“Közgazdász, jogász, újságíró – a felvételi statisztikákat nézve vitathatatlanul ezek a szakmák vezetik a népszerûségi listákat, miközben egyre gyakrabban hallani arról, hogy a túlképzés miatt már nehéz állást találni ezeken a területeken. Szakemberek szerint aki ma ezekre a pályákra készül, számoljon azzal, hogy az elhelyezkedésnél a jövõben a gyakorlati tudás, a speciális szakirány vagy éppen a diplomát kiadó egyetem hírneve számít.
A frissen diplomázott pályakezdõkben manapság joggal merül fel a kétely: vajon megérte-e hosszú éveket eltölteniük a különbözõ egyetemeken, fõiskolákon. Különösen igaz ez azokra, akiknek sikerült beverekedniük magukat a legdivatosabb jogász, közgazdász, illetve a jelenleg nagyon felfutóban lévõ kommunikáció szakokra. Mindez persze nem elegendõ, hiszen a beteljesedéshez egy jól fizetõ állás is kell, amibõl azonban nincs annyi, amennyi kellene.”
“… Nincsenek jobb helyzetben a jogászpalánták sem. Évek óta több a jogi végzettségû ember, mint amennyire szükség van. Mivel a bíróságok és az ügyészségek csak elenyészõ számban tudnak végzõsöket alkalmazni, ezért a frissen diplomázott jogi egyetemisták többsége azt az utat választja, hogy hároméves ügyvédi gyakorlatra jelentkezik. Manapság azonban már az sem mindegy, hogy hova megy az ember gyakorlatra. Hiába tehetséges valaki, ha nem tud megfelelõ ügyvédi irodában gyakornokként (ügyvédjelöltként – a szerk. megjegyzése) elhelyezkedni. Ha mégis sikerül, akkor három év gyakorlat után még egy évet rá kell szánni a szakvizsgázásra. Ha mindezt összeadjuk, akkor elmondhatjuk, hogy az egyetemi tanulmányok megkezdésétõl számítva kilenc évébe kerül a hallgatónak, amíg a munkaerõpiacra kerül. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy a túlképzés már most elérte a felsõ határát, és az “újonc” ügyvédek is megélhetési gondokkal küzdenek, akkor joggal merülhet fel bennünk a kérdés: megéri-e jogi egyetemre menni. Kiutat jelenthet, ha valakinek még egy diplomát sikerül begyûjtenie a jogi végzettséget igazoló oklevele mellé. Ha például jogász-közgazdászként keresünk állást, már sokkal jobb alternatívák nyílnak elõttünk.”
“Azoknak van igazán komoly esélyük a biztos elhelyezkedésre, akik már az egyetemi, fõiskolai tanulmányaik alatt megpróbálnak leendõ szakmájukban állást keresni.”
“A felsõoktatásnak tehát jobban kellene alkalmazkodnia a piaci igényekhez, a hallgatóknak viszont nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a gyakorlati tudás megszerzésére.”
