A föderációs skálán Svájc, mint decentralizált államszövetség jelenik meg. A svájci példát a világ legjobban decentralizált, kompetitív föderációjaként tartják számon, ahol a kantonok a svájci konföderáció teljes jogú, autonóm tagjai és az ún. védelmi szövetkezés eredményeként igen komoly közvetítő és kompromisszumkötésre hajló politikai hagyomány fejlődött ki. De vajon a beleszületettségen alapuló hagyományos-kulturális vagy a választáson alapuló akarati-politikai közösség intézményes és érzületi összefonódása a titka ennek kis alpesi államnak, mely stabilitásáról és neutralitásáról nevezetes, és amelynek mintegy hatszáz éves politikai harcra volt szüksége a mai formájának elnyeréséhez és egy praktikus, igen liberális és különleges alkotmány megalkotásához, amely az egyéni jogok mellett a közösségi jogokra is igen nagy hangsúlyt fektet, figyelvén a kettő közötti kényes egyensúlyi helyzetre?