Arisztotelész az embert természeténél fogva „társas lény”-nek (zoon politikon-nak) tartja, vagyis olyan lénynek, aki a poliszban, a poliszt alkotó polgárok közösségében érzi jól magát, mert egyetlen ember sem képes egymagában kielégítő életet teremteni magának. A társas lét, a társadalomban való létezés viszont szükségszerűen konfliktusok kialakulásának forrása.
Az emberi természetben rejlő, veleszületett konfliktus és a konfliktusmentes létezés utáni vágyakozásban rejlő ellentét az emberi lét legősibb és talán soha fel nem oldható ellentéte.
Bánházy Péter a Miskolci Egyetem végzős joghallgatója a témát két, különféle szemléletmóddal közelíti meg; a jogászi és a nem jogászi szemlélet közötti különbségeket, egyezőségeket mutatja be dolgozatában.
