Lábady Tamás

2017. augusztus 15. Sereg András

Negyvenkét évig ült a bírói pulpituson. „Mindig az egyes embert láttam az ügy mögött” – fogalmazta meg ars poeticáját Lábady Tamás, a kiváló magánjogász, aki a kilencvenes években az első Alkotmánybíróság tagja és helyettes elnöke, majd az újonnan felálló Pécsi Ítélőtábla elnöke is volt.

Lábady Tamás 1944. július 6-án született Baján hatodik, egyben szülei utolsó gyermekeként. „Háborús gyerek vagyok” – mesélte gyermekkoráról. Születése éjszakáján angol és amerikai vadászgépek szőnyegbombázták a bajai Duna-hidat. A kórházi óvóhelyre csak a csecsemőket vitték le, anyja azonban nem vált meg tőle, így a kórház udvarán élték át a bombázásokat. „A háborúban nem volt könnyű kihordani egy gyermeket, én is magzatfejlődési rendellenességgel születtem. Annyival, amennyi ma bőven elég a terhesség megszakításához. Micsoda kár lett volna értem!” – emlékezett születése körülményeire.

Apja bányaorvos volt Pécsszabolcson, emellett kutatóorvosként is dolgozott a híres Ángyán-klinikán. A bányászok porbelégzéses tüdőfibrozisos megbetegedéséről írt munkájával 35 éves korában habilitált. „Amikor a felelősségbiztosítási monográfiámat írtam 1989-ben, nagy büszkeséggel hivatkoztam édesapám szilikózisról megjelent munkájára.” Ő ugyanis 1940-ben részletes adatokat közölt az azbeszt rákkeltő hatásáról, amely – valósággá válva – az 1960-as évektől kezdődően egész napjainkig a világ egyik legnagyobb kárügye lett.

Az általános iskola elvégzése után a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba került, és bár csak egy évet végezett ott, mégis ez a rövid időszak meghatározó élménye volt az életének. Családi okok miatt előbb a bonyhádi gimnáziumba, majd a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumba került, ahol különösen a történelem tanára, Rajczi Péter hatott rá.

Nem jogász, hanem irodalom-latin szakos tanár szeretett volna lenni, de reménytelennek látta, hogy bekerüljön az ELTE bölcsész karára. Ezért inkább a jogi karra jelentkezett, ahol jó felvételi vizsgája ellenére is csak második nekifutásra vették fel. Csizmadia Andor már az első évben demonstrátornak hívta a jogtörténeti tanszékre. A második szemeszter végén pedig azt tanácsolta, jelentkezzen át a polgári jogi tanszékre, mert a jogtörténet szerinte holt tárgy, ő pedig fantáziát lát benne.

Bár önmagát nem tartotta forradalmárnak, azért a véleményét sohasem rejtette véka alá: „Amikor másodéves koromban cikkeket írtam a faliújságra a brutálisan meggyilkolt amerikai elnök, John Fitzgerald Kennedy halálára, hihetetlen illetlenségnek számított. Pedig csak a fogyasztóvédelmet az állami politika rangjára emelő elnököt dicsértem. Akkor Magyarországon még kevesen tudták, hogy 1962-ben híres kongresszusi beszédében meghirdette a fogyasztóvédelem politikáját.”

Lábady Tamás

Ládady Tamást 1990-ben az Országgyűlés az első Alkotmánybíróság tagjának választotta. Alkotmánybírói talárban - Forrás: Alkotmánybíróság

Hiába szerzett summa cum laude minősítéssel jogi doktorátust 1968-ban, mégsem vették fel fogalmazónak a bíróságra. Szerencséjére azonban a Baranya Megyei Bíróság akkori elnöke, Csiky Ottó ismerte a tüdőgyógyász apját, így beadhatta az áthelyezési kérelmét. Másfél év után letette a bírói szakvizsgát. 1970. július 1-jétől polgári peres ügyekben ítélkező bíró lett Siklóson, majd a Pécsi Városi Bíróságon. 1976-tól a Baranya Megyei Bíróság másodfokú bírójának, 1980-tól megyei bírósági tanácsvezetőnek nevezték ki. „A bírói munkát mindig szolgálatnak fogtam fel. Szolgálni az embert. Mindig az egyes embert láttam az ügy mögött” – fogalmazta meg bírói ars poeticáját. Azt vallotta, hogy a világegyetem hatalmas arányaihoz képest parányira méretezett emberi lét időben és térben is elképzelhetetlen egy magasabb rendű létező nélkül. Ebben a hitében sohasem engedte magát megingatni. Amikor a Baranya Megyei Bíróság tanácselnöki kinevezését a pártbizottság ahhoz a feltételhez kötötte, hogy ne vegyen részt nyilvános egyházi szertartáson, felháborodva közölte főnökével, hogy ő továbbra is a székesegyházba jár majd istentiszteletre.

A polgári bírói ítélkezést csak kilenc évre hagyta ott, amikor 1990-ben az Országgyűlés az első Alkotmánybíróság tagjának választotta. Alkotmánybíróvá választása előtt feleségének három kérése volt hozzá: megmaradnak a Házas Hétvége mozgalomban, továbbra is megfogja otthon a porszívót és megeszi a maradék bablevest. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a hatalom, a pozíció, a nagy autó sofőrrel ne változtassák meg. Egy alkalommal zsebre tett kézzel tárgyalt valakivel, párja mellé somfordált, gyöngéden kihúzta a zsebéből a kezét, és a fülébe súgta: bableves.

Lábady Tamás

„A bírói munkát mindig szolgálatnak fogtam fel. Szolgálni az embert. Mindig az egyes embert láttam az ügy mögött.” - Lábady Tamás portré - Fotó: Demecs Zsolt

Kollégái megbecsülését jelezte, hogy 1993-ban és 1996-ban is megválasztották a testület helyettes elnökének. Alkotmánybírói munkájából három különvéleményét emelte ki. Az egyiket az abortuszhatározathoz írta, és ebben visszacsengett, amit Aquinói Szent Tamás tanítása alapján a skolasztikus filozófiából merített, hogy igenis van természetjog. Az alkotmány értékrendjéből le tudta vezetni a magzat élethez való jogát. Büszke volt az államosítással kapcsolatos határozathoz fűzött különvéleményére is, amelyben leírta: az államosítás alkotmányellenessége kiterjedt arra is, hogy az állam kártalanítást ígért, amit sohasem tartott be. A bírák jutalmazása kapcsán pedig kifejtette, hogy megengedhetetlen és sérti a hatalmi ágak elválasztásának elvét, ha a kormány pénzt osztogat bíráknak.

Az Alkotmánybíróságról visszatérve a Baranya Megyei Bíróságon előbb tanácselnökként, 2001-től polgári kollégiumvezetőként dolgozott. 2003. január 1-jétől nyugdíjazásáig a Pécsi Ítélőtábla elnöki tisztségét töltötte be. 2005-ben újra jelölték volna alkotmánybírónak, de elhárította a felkérést. Ezt a lépését utóbb így magyarázta: „Az akkori Alkotmánybíróság már egyáltalában nem az az Alkotmánybíróság volt, mint az első. Se személyi összetételében, se az alkotmánybíráskodásról való koncepcionális felfogásában.” Ennél nagyobb kihívásnak tartotta a táblabíráskodást. „Az ítélőtáblák felállítása Magyarországon valóságos történelmi esemény volt, a század legjelentősebb igazságszolgáltatási-szervezési vállalkozása, és én óriási kihívásnak éreztem, hogy ennél a történelmi eseménynél – annak egyik főszereplőjeként – jelen lehettem” – értékelte a négyszintű igazságszolgáltatás 2003. január 1-jei bevezetését.

Kiváló egyetemi oktató és tankönyvíró volt. Jogászok nemzedékeit vezette be a polgári jog rejtelmeibe. 1974-től 1999-ig oktatott polgári jogot a pécsi jogi karon: ahol először óraadó, később másodállású adjunktus, 1991-től docens volt. 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán tanított. Aktívan vett részt az új Polgári törvénykönyv kodifikációjában, előadásokat tartott a kártérítési és a felelősségbiztosítási jog újraszabályozásáról. Szakmai munkásságát többek között Deák Ferenc-díjjal, 2012-ben pedig a legmagasabb igazságügyi kitüntetéssel, a Juhász Andor-díj arany fokozatával is elismerték.

Lábady Tamás

„Nem csak le, felfelé is kell nézni.” - Szenvedély, humor és emberség jellemezte Lábady Tamás jogász professzort. - Fotó: Rózsa Zsuzsanna

Amikor 2004 őszén interjút készítettem vele az Alkotmánybírák talár nélkül című kötetbe, láttam, hogy táblaelnöki szobájából fenséges kilátás nyílik Pécsre. Amikor az ablaknál állva megjegyeztem, könnyű úgy ítélkezni, ha az ember lába előtt fekszik a város, mosolyogva mutatott fel az égen gyülekező viharfellegekre: „Nem csak le, felfelé is kell nézni.”

Hosszan tartó, méltósággal viselt betegsége után 2017. augusztus 11-én, életének 74. évében hunyt el.

  • kapcsolódó anyagok
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
POLGÁRI JOG
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
JOGTÖRTÉNET