IP & IT: védjegy - domain - internet jogi blog


Mennyi pénzt veszít a Microsoft? (Avagy kinek használt a szoftver…)

Pintz és Társai - 2013. május 3.

2012 nyarán az Európai Bíróság ítélete (C‑128/11) egy új korszakot nyitott a használt szoftverek kereskedelmében (ld. részletesen: EU Bíróság és a használt szoftver). Ahhoz hogy a döntés jelentőségét megérthessük, érdemes áttekinetni, hogy mi is az a használt szoftver, mit takar a „szoftverújrahasznosítás” fogalma. Hogyan tudunk jelentős összegeket megspórolni azon, hogy nem a vadiúj csomagolású „Windows” operációs rendszert vesszük meg, hanem egy ugyanolyan jól működő használtat?

Nyugat-Európában illetve az Egyesült Államokban már évtizedes gyakorlat hogy, hogy a drágán megvett szoftvert a vevő („licencbe vevő”) továbbértékesíti. Az ilyen kereskedelem jogalapja a jogkimerülés, amit még az EU szoftver-irányelve vezetett be a jogrendbe (ld. 91/250/EGK irányelv 4. cikk c) pont). A jogkimerülés szabálya szerint a szerző kizárólagos terjesztési joga megszűnik, ha már forgalomba hozta a műpéldányt, szoftvert [(ld. Szjt. 23. § (5)]. A Bíróság 2012-es ítélete itt hozott újat: a döntés lényege, hogy nemcsak a fizikai adathordozón eladott szoftver kapcsán merül ki a szerző joga, hanem a letöltések (DVD-n vagy CD-n meg nem jelenő programok) kapcsán is ugyanaz a helyzet áll elő. A letöltött szoftvert szabadon tovább lehet adni, ebbe az átruházásba a szoftvergyártó már nem szólhat bele. Átadás után természetesen törölni kell a másodlagos eladó saját számítógépéről a szoftvert.

Mindenható szoftvergyártók

Az 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) szerint a szerzői művek vagyoni jogai ugyan általában nem ruházhatók át másra [9. §], de a szoftverre vonatkozó vagyoni jogok kivételt képeznek, és elvileg átruházhatók [Szjt. 58. § (3)]. A szoftverhez kapcsolódó használati jogok biztosítása tehát történhet „adásvétellel” (átruházással) illetve licencszerződéssel (felhasználási engedéllyel) [Szjt. 42-43. §], a gyakorlatban az utóbbi a jellemző, mivel a szoftvert „átruházni” csak egyszer lehet, licencengedélyt azonban több felhasználónak is lehet adni egyidejűleg.

A licencbeadás szerzői jogi szabályozása lehetővé teszi a szerzői jogi jogosult (pl. egy szoftvergyártó) számára, hogy a szoftver felhasználását a licencengedélyt követő időszakra korlátozza, a felhasználó személyéhez kösse: a felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte [Szjt. 46. § (1)]. Ezen alapelv alól jelent kivételt a jogkimerülés, mivel a szerzői jog jogosultját bizonyos mértékben megfosztja attól, hogy ellenőrizze a terjesztés vagyoni jogát. A főszabály azonban a felhasználási engedély személyhez kötöttsége, így a kötelmi jogi engedményezés szabályai nem alkalmazhatók [Ptk. 328. § (2)].

A licencbe adott szerzői vagyoni jogok (pl. a többszörözés jogának) személyhez kötöttsége igen kényelmes a szoftverek gyártói számára, a felhasználási (licenc-) szerződések rendszerint nem is teszik ezért lehetővé sem a felhasználási engedély továbbadását, sem az allicenc („alfelhasználási jog” vagy „további engedély”) adását, sőt kifejezetten megtiltják azokat. Ha mégis előfordul, hogy a felhasználási engedély a licenc továbbadására is lehetőséget biztosít, ezt akkor is általában feltételhez kötik a szerződésben. Egyes szoftverek esetében a licencbeadók tájékoztatást kérnek a szoftver továbbadásáról, amelyért adott esetben valamilyen átírási díjat is felszámolnak. Bizonyos jogtulajdonosoknál és szoftverlicenc-típusoknál viszont csak írásos vagy hallgatólagos jóváhagyásukkal lesz legális a licencjog átruházása.

De mi is a használt szoftver?

Akkor beszélünk használt vagy újrahasznosított szoftverről, ha a program felhasználásra feljogosító licencjogosultság egy korábbi végfelhasználótól ered, tehát nem a gyártó/forgalmazó/kiskereskedő láncolatán át jut a felhasználási engedély jogosulti pozíciójába az, aki a programot hasznosítja, hanem továbbértékesítés folytán.

A szoftver a szó szoros értelmében nem minden esetben „használt”: ugyanazon szabályok érvényesek a továbbértékesítésre, ha volt ugyan egy korábbi licencszerződés, de csak a szoftver értékesítésének ügylete jött létre, és nem történt tényleges felhasználás. Nem csak akkor lehet tehát a szoftvert újrahasznosítani, ha a csomagolás ki van bontva, és a program installálva van…

A szoftver megvásárlása egy speciális jogviszonyt keletkeztet a felek között. A szimpla adásvételhez képest itt meg kell vásárolnunk a licenc jogosultságot, amelyben elfogadjuk a szoftverhasználatnak a szerzői jog tulajdonosa által megszabott feltételeit. A leendő „használt szoftver” tulajdonos (vagyis az első licencbevevő) a licenc fajtája szerint általában több féle verzió közül választhat, aszerint melyik termékfajta a legideálisabb a számára:

1. Teljes dobozos termék (FPP): Az otthoni felhasználók körében elterjedt megoldás, mintha csak kenyeret vennénk, a boltban megvásárolható a szoftver (lemezek, kézikönyv stb). Tehát kézzel fogható a pénzünkért kapott termék. Az utóbbi években visszaszorulóban van a piac, egyrészt nem célszerű, ha már nagyobb mennyiségben veszünk szoftvert, másrészt nem túl környezetbarát.

2. Előtelepített szoftver (OEM): Ebben az esetben árukapcsolásról van szó, vagyis a szoftver a számítógépre előzetesen telepítve lett, a felhasználónak a számítógép első indításakor kell csak elfogadnia a Végfelhasználói Licencszerződést (EULA). Ez a licenctípus a számítógép gyártója és a felhasználó közötti megállapodás. A legális és eredeti előtelepített szoftverhez a gyártó mindig mellékeli a szükséges dokumentációt és a szoftver adathordozóit. A gyártó a számítógépre ragasztja az Eredetiséget Igazoló Tanúsítvány (COA) matricáját is.

3. Mennyiségi licencprogramok: A mennyiségi licencprogramok keretében javítható az ár-érték arány: minél több szoftvert veszünk, annál nagyobb kedvezményt kapunk. Az ilyen szoftverek esetében sem kapunk végfelhasználói licencszerződést nyomtatott formában. A mennyiségi licencek feltételei többnyire az interneten megtekinthetőek, így pontosan ellenőrizhető, hány számítógép és felhasználó tartozik a szerződés hatálya alá.

Nem egyértelmű, hogy a jogkimerülés szabálya alapján a mennyiségi licenc keretében továbbadott szoftverek külön-külön továbbadhatók-e. A német bírósági gyakorlatban van arra példa, hogy a volumenlicencek feloszthatóak, egyes licencek (a mennyiségi licencek részei) külön-külön is értékesíthetőek a felhasználók által.

További kategória az egyedi fejlesztésű szoftverek csoportja. Ezek esetében nem beszélhetünk nyilvános terjesztésről, így a jogkimerülés elve sem érvényesül, ezen szoftverek esetében a másodlagos piac nem igazán legális.

A másodlagos szoftverpiac

A másodlagos szoftverpiac az a piac ahol az újrahasznosított szoftverek felhasználási jogait legálisan ruházza át a felhasználó. Egyre több, kifejezetten a használt szoftverekre szakosodott „remarketing” cég jelent meg az elmúlt években, ezen cégek segítségével nyomon követhetően történik a licenctranszfer, így bizonyíthatóvá válik a jogkimerülés, és igazolhatóan legális az érintett szoftver felhasználása.

A „továbbértékesítés”, az újrahasznosítás mind az eladói, mind a vevői oldalon vonzó lehetőségekkel kecsegtet: ilyen például a likviditásjavítás lehetősége (használaton kívüli szoftverek értékesítése, a befolyt összegből új szoftver vétele), a verziófrissítés olcsóbb kivitelezése, vagy akár a licencstandardizálás (nagyobb cégek számára ideális, akik már nem képesek átlátni a szoftverparkjukat, és nem akarnak/tudnak óriási tőkét befektetni az egységesítés érdekében).

A használt szoftvereknek számos előnyük van. A már említett versenypiaci funkció mellett – vagyis hogy olcsóbban tudunk hozzájutni a programokhoz – a legfontosabb a legalitás. Illetve, mivel a szoftvernek nem a tárgyi jellege meghatározó (egy szellemi termékről van szó), a fizikai avulás sem róható fel a használt áru kárára. Ugyanolyan minőséghez jutunk tehát alacsonyabb áron.

A másodlagos piac hátránya, hogy a legfrissebb verziókhoz ezen a piacon nehéz (esetleg egyáltalán nem lehet) hozzájutni.

A használt szoftverek esetében a kockázatot az jelenti, hogy ha valami „nem stimmel” az átadás körül (jogi/adminisztrációs hiányossága van a licencdokumentációnak), akkor ugyanis elméletileg akár büntetőjogi következményei is lehetnek a szoftver használatának, újrahasznosításának. A Btk. (2012. évi C. tv.) vonatkozó rendelkezései szerint vétséget követ el, aki megsérti a szerzői jogi törvényt, és ezáltal vagyoni hátrányt okoz [Btk. 385. §]. A 2013-ban hatályba lépő új szabályozás esetében kivételt jelent a szoftverek másolásának azon esete, amikor a cselekmény jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja. Ez a rendelkezés a magáncélú felhasználás esetében fontos lehet, cégek által vásárolt használt szoftverek esetében azonban nem változtat azon, hogy a tévesen legálisnak gondolt használt szoftverek a büntetőeljárás kockázatát növelik. (Az más kérdés, hogy amennyiben a vállalkozás jóhiszemű volt, és bízott a szoftverre vonatkozó licencdokumentáció hitelességében, akkor a bűncselekmény szempontjából releváns szubjektív elemek minden bizonnyal hiányoznak, tehát nincs bűncselekmény – ld. új Btk. 20. §: „tévedés”). A büntetőeljárás a szoftver elkobzásához vezethet, sőt rosszabb esetben pénzbüntetéssel is sújthatják a jogsértőt.

Mi szükséges ahhoz, hogy a szoftver legálisan újrahasznosítható legyen?

A jogtiszta remarketinghez a következő feltételeknek kell megfelelni:

  • a szoftverdokumentáció átadása (csomagolás, kézikönyv, EULA, COA);
  • az Európai Gazdasági Térségen belüli legyen a műpéldány első értékesítése (igazolni kell tehát az első forgalomba hozatalt, és az nem lehet Európán kívüli);
  • a szoftvernek és az első értékesítés igazolásának (pl. számlának) az eredeti termék gyártójától kell származnia (a dokumentáció eredetiségét és a számlát mindig ellenőrizni kell);
  • ellenőrizni kell, nem áll-e fenn korlátozás a műpéldány tekintetében, a licencfeltételek között ne legyen speciális kizáró feltétel (például nem adhatunk el otthoni felhasználóknak vagy egyetemeknek szánt szoftvert vállalatok részére);
  • a továbbadónak garantálnia kell, hogy a szoftver használatát a maga részéről megszűntette (az eladó írásban szavatolja, hogy ő maga megszüntette a továbbadott szoftver használatát, vagyis a korábbi licencjogosult feladja uralmát a mű adott példánya felett).

Magyarországon a használt szoftver kereskedelme gyerekcipőben jár, az első ilyen cég három éve jelent meg, de a 2012-es bírósági döntés óta egyre többen választják ezt a beszerzési módot, a piac bővül. Ennek valószínűsíthetően az lesz a következménye, hogy maguk a szoftvergyártók is kénytelenek lesznek remarketinggel foglalkozni, akárcsak az autógyártók. Ügyfeleiknél fel fog merülni annak igénye, hogy a már nem használt terméket eladják, legjobb tehát, ha maga a gyártó veszi vissza az árut, aminek értékét beszámítja, ha a legfrissebb programok közül választ a kedves vásárló. Ez feltehetőleg ahhoz fog vezetni, hogy az eddig „monopolhelyzetben” lévő szoftvergyártók olcsóbban fogják értékesíteni saját korábbi termékeiket, tehát mi fogyasztók mindenképpen nyerünk.

Illyés Márton
Pintz és Társai
Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda Kft.
szabadalmi.hu

Forrás:
szerzoijog.com




A hozzászóláshoz szükséges!


A hozzászólásokban leírtak kizárólag a szerző álláspontját tükrözik!

Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.