IP & IT: védjegy - domain - internet jogi blog


A magyar jogalkalmazás problémái – 2. rész: a védjegyszerű védjegyhasználat és a védjegy funkciói (BMW & OPEL)

Pintz és Társai - 2011. május 20.

A szerző tapasztalata az, hogy bizonyos fogalmak, jogintézmények sajnos nem kerültek bele a hazai köztudatba, és ami még fontosabb, a magyar jogalkalmazók látókörébe. Ilyen például a „védjegyszerű használat” fogalma, mely lényegében azt jelenti, hogy a védjegyként oltalmazott megjelölés használatának akkor van a védjegyjog szempontjából relevanciája, ha az gazdasági tevékenységgel kapcsolatban történik. Az üzleti élet változatossága és a technikai fejlődés újabb és újabb olyan jelenségekkel szembesíti a jogalkalmazókat, melyekre a jogszabályokban konkrét rendelkezés nincs, de a jogszabályok alapjául szolgáló elvek segítségével jogi szempontból is minősíteni lehet a piaci szereplők magatartását. Ezúttal azokat a jelenségeket nézzük meg, amikor még a nemzeti bíróságok számára sem volt teljesen egyértelmű, vajon valóban „védjegyszerűen” használták-e a márkanevet. Érdekes, hogy amikor először merült a téma az Európai Bíróság előtt, mindkét alkalommal autós védjegy volt a tárgy.

Egy aktuális jogvitás ügyben a probléma a következőképpen vetődik fel: egy új márka bevezetése időpontjában a védjegyként használt megjelölést több magyar vállalkozás (nagykereskedő) is használta (itt még nem a gépjárműiparról van szó). Ezek a vállalkozások a márka bevezetésének kezdetén közösen bíztak meg egy másik vállalkozást azzal, hogy a márkanévvel ellátott termékeket legyártassa egy külföldi gyártóval. és megszervezze a termékek Magyarországra szállítását. A márkanevet korábban sem itthon, sem külföldön nem használta senki az adott piacon, és a bevezetése után sem védték le védjegyként – hosszú éveken keresztül. A márkanévvel ellátott termékek úgy kerültek a magyar forgalmazókhoz, hogy a gyártást és a Magyarországra szállítást minden alkalommal ugyanaz a vállalkozás szervezte, de a forgalmazók mindig előre megfinanszírozták a gyártás költségeit. A termékek gyártását és szállítását a külföldi gyár kiszámlázta a gyártást és a szállítást szervező vállalkozásnak, ez pedig továbbszámlázta a termékeket a magyar forgalmazóknak (a megrendelőknek). A gyártást és szállítást szervező vállalkozás (nevezzük „importőrnek”) kizárólag annyi árut hozott be, amennyit tőle az egymással együttműködő magyar forgalmazók megrendeltek, vagyis a csoporton kívül másnak nem közvetített termékeket az adott márkanév alatt. A beérkező termékek szétosztásában, szortírozásában már az importőr csak mellékesen vállalt szerepet, azt nagyrészt az egyik magyar nagykereskedő végezte a saját székhelyén (négy éven át ez volt a külföldről érkező konténerek célállomása). A márkanév sikeres lett, sok száz millió forint értékben keltek el a termékek a hazai boltokban.

Mivel ez egy jogi szakmai fórum, a tisztelt Olvasó már a fenti sikertörténet első sorait olvasva sejthette, hogy előbb utóbb rossz vége lesz a szép kezdetnek, és valamelyik fél bíróság elé rángatja a másikat – hát így is lett. A gyártást és szállítást szervező vállalkozás négy év után fogta magát, és levédte védjegyként a márkanevet, hogy hiszen – gondolta – ő az „importőr”, a márkanevet az ő hozzájárulása nélkül ne tessék használni.

A kérdés a védjegyjogász számára az, vajon a védjegyoltalmat megszerző vállalkozás valóban „védjegyszerűen” használta-e a márkanevet. Ha igen, abban az esetben mikortól, milyen tényállási elemek alapján állapítható meg ez a használat?

A fenti esetnél plasztikusabban szemlélteti a problémát az a szituáció, amikor a gyártás belföldön történik. Szemléltetésül vegyük a Magyarországon is ismert TESCO áruházláncot és annak beszállítóit. Tegyük fel, hogy a forgalmazott áruk (pl. a 29. áruosztályba tartozó tejtermékek) tekintetében a TESCO név védjegyoltalommal nem védett. Vajon a „TESCO gazdaságos” vajat készítő beszállítók pusztán azon tény alapján megszerzik a márkanév jogait, hogy ők állítják elő és csomagolják be a termékeket Magyarországon, ők helyezik el a TESCO feliratot az árun? Az áru ráadásul már azelőtt kereskedelmi forgalomba kerül, hogy a TESCO elkezdené árulni azokat, mivel a gyártó azt „eladja” a TESCO áruházláncnak.

Kiindulásként le kell szögeznünk: a „védjegyszerű” használat fogalmát mindig csak bizonyos konkrét áruk, konkrét szolgáltatások tekintetében van értelme vizsgálni – mint ahogy a védjegyoltalom is csak az árujegyzékben szereplő tételek tekintetében áll fenn.

Véleményünk szerint a „védjegyszerű” használat lényege az üzleti érdekben keresendő. A megjelölés szempontjából nézve úgy fogalmazható meg: a védjegy funkcióit érintő használat. Az üzleti érdek nem más, mint hogy a védjegy (mint eszköz egy adott funkció ellátására) fel- és kihasználható legyen.

A „védjegyszerű” használat megállapításának feltételei azért különösen fontosak, mert sokszor évekig úgy használnak márkaneveket a piac szereplői, hogy nem lajstromozzák védjegyként. A „márkanévhez fűződő jog” ilyenkor létrejön, melyet egyrészt a versenyjog biztosít, másrészt a bírói gyakorlat, mely vagyoni értékű jognak tekinti azt. Ha viszont létezik a „lajstromozatlan márkanévhez fűződő kizárólagos jog”, akkor fontos tisztázni, mik annak feltételei, márpedig ez a magyar gyakorlatban még nem történt meg. Milyen tehát az a márkanévhasználat, amely létrehozza ezt a jogot?

A használat jellemzése tekintetében az egyik fontos szempont egyrészt az intenzitás lesz, ezt a magyar joggyakorlat is értékeli. A másik fontos szempont (konjunktív feltétel) viszont a „márkanévszerű használat” lesz, és ebben segíthet az EU joggyakorlatban kikristályosodott fogalmi elemzés. A szerző véleménye szerint – az eBay ügyben adott, Jääskinen főtanácsnok nevével fémjelzett indítványban elemzett fogalom [C-324/09, 63. bek.] mintájára, az ott említett fogalmi elemekből kiindulva, figyelemmel az 1996. évi LVII. törvény 6. §-ára – a lajstromozatlan márkanév használója javára akkor jön létre kizárólagos jog, ha (az egyéb konjunktív feltételek mellett) a következő feltételek teljesülnek:

1/ a megjelölésnek jellegzetesnek kell lennie (a jelzés egyedi jellegzetességekkel bír);
2/ a megjelölésnek azonosításra alkalmasnak kell lennie (használata nem elterjedt, mást arról nem szoktak felismerni);
3/ a használatnak gazdasági tevékenység körében kell történnie;
4/ a jog terjedelmét azok az áruk vagy szolgáltatások határozzák meg, amelyekkel kapcsolatban a megjelölést használták;
5/ a jogosult számára üzleti szempontból értéket képvisel a márkanév használata (mert van funkciója, mert képessé vált valamely funkció ellátására a használat volumene által – „arról szokták felismerni”).

Ezek után nézzük meg az Európai Bíróság gyakorlatát: hogyan is alakult a „védjegyszerű” használat fogalma az elmúlt évek során.

Elöljáróban röviden megjegyezzük, hogy maga az irányelv is utal arra: a megjelölés (márkanév) használata nem minden esetben minősül „védjegyszerű” használatnak. A 2008/95/EK irányelv 5. cikkének 5. bekezdése értelmében a tagállamok akkor is megtilthatják a megjelölés használatát, „ha azt nem áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetése céljából használják” – többek közt ez is arra utal, hogy egy megjelölést nem csak védjegyként lehet „használni”. Az alább ismertetett esetek közül az OPEL és a GOOGLE ügyben is az volt az Európai Bíróság véleménye, hogy a tényállás szerinti esetekben nem valósult meg „védjegyszerű” használat. A kérdés tehát nem az, hogy létezik-e „védjegyszerű” használat, hanem hogy melyek a „védjegyszerű” használat megállapításának feltételei. Ennek legrészletesebb elemzését abban a főtanácsnoki indítványban találjuk, mely a L'Oréal/eBay ügyben született 2010 decemberében [C-324/09].

1. A BMW-ügy [63/97; 38-42. pont]

A BMW ügyben a Bíróság már a vizsgálata tárgyává tette, hogy vajon „védjegyszerű-e” a tényállásban leírt használat. Ebben az ügyben végülis azt állapította meg, hogy a használat védjegyszerű, a reklámozás körében történő használat: a releváns fogyasztók felé irányuló kommunikációban használt eszköz.

„38 In that connection, it is true that the scope of application of Article 5(1) and (2) of the directive, on the one hand, and Article 5(5), on the other, depends on whether the trade mark is used for the purpose of distinguishing the goods or services in question as originating from a particular undertaking, that is to say, as a trade mark as such, or whether it is used for other purposes. In a situation such as that in the main proceedings, the issue is the use of the same trade mark intended to distinguish the goods in question as the subject of the services provided by the advertiser.

39 The advertiser uses the BMW mark to identify the source of the goods in respect of which the services are supplied, and thus to distinguish those goods from any others in respect of which the same services might have been provided. If the use of the trade mark in advertisements for the service which consists of selling second-hand BMW cars is undoubtedly intended to distinguish the subject of the services provided, it is not necessary to treat any differently the advertisements for the service consisting of repair and maintenance of BMW cars. In that case, too, the mark is used to identify the source of the goods which are the subject of the service.

40 In that context, it is only in the situations covered by Article 5(2) or (5) that the question arises whether use of the mark takes unfair advantage of, or is detrimental to, the distinctive character or the repute of the trade mark by, for example, giving the public a false impression of the relationship between the advertiser and the trade mark owner. Those matters are accordingly to be taken into account, not when classifying use under Article 5, but when assessing the legality of that use in the situations covered by Article 5(2) or (5).

41 Lastly, the use involved in the case in the main proceedings is in point of fact use `in the course of trade' within the meaning of Article 5(1) and (2) of the directive. Article 5(3) expressly mentions use of the sign in advertising as an example of those uses of a trade mark which may be prohibited under paragraphs (1) and (2).

42 Accordingly, the answer to be given to the second and third questions must be that the use of a trade mark, without the proprietor's authorisation, for the purpose of informing the public that another undertaking carries out the repair and maintenance of goods covered by that mark or that it has specialised or is a specialist in such goods constitutes, in circumstances such as those described in the judgment making the reference, use of the mark within the meaning of Article 5(1)(a) of the directive.

2. Az OPEL-ügy [48/05; 17-30. pont]

Az OPEL-ügyben ugyancsak vizsgálni kellett, hogy történik-e védjegyszerű használat, és itt már az Európai Bíróság által vizsgált szempontokat is meg lehet figyelni. A védjegyszerű használat hiányát annak ellenére állapította meg a Bíróság, hogy gazdasági tevékenység körében történt a használat.

Ha olyan áruk tekintetében használták a védjegyet, amelyek szerepelnek az árujegyzékben, az fontos lehet, de nem elegendő: a jogalkalmazónak ebben az esetben is meg kell vizsgálnia, hogy sérülnek-e a védjegy funkciói (vagyis üzleti-gazdasági síkon kell megítélni, hogy mik a védjegy funkciói az adott árukörrel összefüggésben, és hogy ezek sérülnek-e).

A másik fontos megállapítása a Bíróságnak, hogy nem volt a játékautókon történő használat „védjegyszerű” a valódi gépjárművekre lajstromozott védjegy szempontjából. A használatot mindig csak konkrét áruk és szolgáltatások tekintetében lehet vizsgálni. Tehát ha játékautók forgalmazása tekintetében „védjegyszerű” is a használat, az nem feltétlenül „védjegyszerű” a gépjárművek védjegye szempontjából.

A Bíróság indokolásának 40-45. pontja alapján az a következtetés is levonható, hogy még akkor sem feltétlenül „védjegyszerű” a használat, ha a használattal érintett áru és a védjegy árujegyzékében levő áru megegyezik. E körben a Bíróság a védjegyet használó személy célját tekintette mérvadónak (tehát szubjektív szempontokat).

Az irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezése

[…]

17. Annak elkerülése érdekében, hogy a védjegyjogosult számára biztosított oltalom országonként változzon, a Bíróság feladata egységes értelmezést adni az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének, különösen az ott szereplő „használat” fogalmát illetően (a fent hivatkozott Arsenal Football Club ügyben hozott ítélet 45. pontja).

18. Az alapeljárásbeli ügyben egyértelmű, hogy a szóban forgó védjeggyel azonos megjelölés használatára gazdasági tevékenység körében kerül sor, lévén, hogy az gazdasági előnyre törekvő kereskedelmi tevékenység keretében történik és nem magáncélú használat során (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Arsenal Football Club ügyben hozott ítélet 40. pontját).

19. Az is bizonyos, hogy e használat a szóban forgó védjegy jogosultjának engedélye nélkül történt.

20. Lévén, hogy az Opel logót játékok tekintetében is lajstromozták, ezért ezen kívül fennáll az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt vélelem is, miszerint a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal kapcsolatban használják, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel (játékok). E tekintetben különösen megjegyzendő, hogy az alapeljárásbeli ügyben szóban forgó használat az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében „áruk” tekintetében történik, mivel az a védjeggyel azonos megjelölésnek az árukon való elhelyezésével valósul meg, mind azok eladásra történő felkínálásakor, forgalmazásakor, mind az e termékek ilyen célból történő birtokban tartásakor az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontja értelmében (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Arsenal Football Club ügyben hozott ítélet 40. és 41. pontját).

21. Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának értelmében az irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt kizárólagos jog célja az, hogy lehetővé tegye a jogosult számára különös jogosulti érdekeinek védelmét, azaz annak biztosítását, hogy a védjegy betölthesse szerepét, valamint hogy e jog gyakorlása azokra az esetekre korlátozódjék, amikor a megjelölés harmadik személy általi használata sérti vagy sértheti a védjegy funkcióit, különösen azt az alapvető funkcióját, hogy a fogyasztók számára garantálja az áru eredetét (lásd a fent hivatkozott Arsenal Football Club ügyben hozott ítélet 51. pontját és a Bíróság C 245/02. sz. Anheuser-Busch-ügyben 2004. november 16 án hozott ítéletének [EBHT 2004., I 10 989. o.] 59. pontját).

22. Ennélfogva a játékok tekintetében lajstromozott védjeggyel azonos megjelölés elhelyezése a járművek kicsinyített modelljein nem tiltható meg harmadik személyeknek az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében, csak akkor, ha az sérti vagy sértheti e védjegy alapvető funkcióit.

23. Az alapeljárásbeli ügyben, amelyet az a körülmény jellemez, hogy a szóban forgó védjegyet egyszerre lajstromozták gépjárművek és játékok tekintetében, az előzetes döntéshozatali kérdéseket előterjesztő bíróság kifejti, hogy Németországban a játékipari termékek szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztói megszokták, hogy a kicsinyített modellek a valódi termék mintáján alapulnak, és igen nagy jelentőséget tulajdonítanak az eredeti termékhez viszonyított teljes élethűségnek, amiből kifolyólag az említett fogyasztók az Autec termékein szereplő Opel logót úgy fogják fel, mint amely arra utal, hogy az Opel márkájú gépjárművek kicsinyített játékmodelljeinek megjelenítéséről van szó.

24. Ha az iménti magyarázattal a kérdést előterjesztő bíróság azt szerette volna kiemelni, hogy az érintett vásárlóközönség az Autec által forgalmazott kicsinyített modelleken szereplő, Opel logóval azonos megjelölést nem úgy fogja fel, mint arra utaló jelzést, hogy e termékek az Adam Opeltől vagy valamely vele gazdasági kapcsolatban álló vállalkozástól származnak, akkor meg kellett volna állapítania azt is, hogy az alapeljárásbeli ügyben említett használat nem sérti az Opel logó mint játékok tekintetében lajstromozott védjegy alapvető funkcióját.

25. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása – a németországi játékok átlagos vásárlóit referenciaként véve alapul –, hogy az alapeljárásbeli ügyben szóban forgó használat sérti e az Opel logó mint játékok tekintetében lajstromozott védjegy funkcióit. Végeredményben, az Adam Opel nem állította, hogy e használat sértené az említett védjegy alapvető funkcióján kívüli egyéb funkcióit.

26. Egyébiránt, a fent hivatkozott BMW-ügyben hozott ítéletre támaszkodva, a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy fennáll e az Autec által az Opel logónak a gépjárművek tekintetében lajstromozott védjegyként történő használata.

27. E tekintetben igaz, hogy a fent hivatkozott BMW-ügyben hozott ítélet a védjeggyel azonos olyan megjelölés szolgáltatások tekintetében történő használatára vonatkozott, amely nem volt azonos a lajstromozott védjegy árujegyzékében szereplő szolgáltatásokkal, lévén, hogy a BMW védjegy a szóban forgó alapeljárásbeli ügyben csak gépjárművek tekintetében került lajstromozásra, és nem gépjármű-szerelési szolgáltatások tekintetében. Mindenesetre, az említett védjegy jogosultja által BMW márkanévvel értékesített autók képezték egyben a harmadik személy által nyújtott szolgáltatások – az autószerelés – tárgyát is, amiből kifolyólag nélkülözhetetlen volt az e szolgáltatások tárgyát képező, BMW márkájú autók eredetének feltüntetése. Éppen az e védjeggyel jelölt termékek és a harmadik fél által nyújtott szolgáltatások közötti, e speciális és elválaszthatatlan kapcsolatra tekintettel állapította meg a Bíróság azt – a fent hivatkozott BMW-ügy speciális körülményeire tekintettel –, hogy a védjeggyel azonos megjelölés harmadik fél általi [szolgáltatások reklámozásával összefüggésben történő (szerk.)] használata a nem a harmadik fél, hanem a védjegyjogosult által értékesített áruk tekintetében az irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozik.

28. A szolgáltatásnyújtó harmadik fél által történő használat e speciális esetét kivéve, amikor a szolgáltatás tárgyai az e védjeggyel jelölt termékek, az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az a védjeggyel azonos megjelölésnek a harmadik személy által értékesített olyan áruk vagy szolgáltatások tekintetében történő használatára vonatkozik, amelyek azonosak a lajstromozott védjegy árujegyzékében szereplőkkel.

29. Valójában, egyrészt az az értelmezés, miszerint az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő áruk vagy szolgáltatások azok az áruk vagy szolgáltatások, amelyeket a harmadik személy értékesít vagy nyújt, magának e rendelkezésnek a szövegéből, különösen a „használ […] árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban” kifejezésből következik. Másrészről az ezzel ellentétes értelmezés ahhoz vezetne, hogy az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában alkalmazott „áruk” és „szolgáltatások” kifejezés esetleg a védjegyjogosult áruit és szolgáltatásait jelöli, miközben az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában szereplő „áruk” és „szolgáltatások” kifejezés szükségképpen a harmadik személy által értékesítettekre vagy nyújtottakra vonatkozik, ami – az irányelv logikájával ellentétesen – ahhoz vezetne, ,hogy ugyanazon kifejezéseket eltérő módon kellene értelmezni, attól függően, hogy azok az 5. cikkben vagy a 6. cikkben szerepelnek.

30. Az alapeljárásbeli ügyben, mivel az Autec nem értékesít autókat, ezért az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében nem áll fenn az Opel logónak az Autec részéről a gépjárművek tekintetében lajstromozott védjegyként történő használata.

[…]

A második kérdésről

[…]

40. Az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében használja az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést.

41. Az Adam Opel és a francia kormány arra hivatkozik, hogy az e rendelkezés által kitűzött cél különösen annak megakadályozása, hogy valamely védjegy jogosultja megtilthassa harmadik személyeknek a termékeik vagy szolgáltatásaik leírására szolgáló jelölését. Az Opel logó nem a kicsinyített modellek fajtáját, minőségét vagy egyéb jellemzőjét jelöli. Az Európai Közösségek Bizottsága ugyanezen a véleményen van az alapeljárásbeli használatot illetően, azonban nem zárja ki azt, hogy más, olyan tényállási elemek esetében, ha az említett kicsinyített modelleket gyűjtőknek szánnák, minden egyes apró részletnek az eredeti járművekkel azonos leképezése alapvető jellemzője lenne e terméktípusnak, és így az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontját kellene alkalmazni a védjegy élethű mására is.

42. E tekintetben, amennyiben e rendelkezés mindenekelőtt, arra irányul, hogy megakadályozza, hogy a védjegyjogosult eltilthassa versenytársait a védjegye részét képező, leíró jellegű kifejezés vagy kifejezések a célból való használatától, hogy ezzel termékeik egyes jellemzőit jelöljék (lásd különösen a Bíróság C 108/97. és C 109/97. sz., Windsurfing Chiemsee egyesített ügyekben 1999. május 4 én hozott ítéletének [EBHT 1999., I 2779. o.] 28. pontját), ilyen körülmények között annak szövege egyáltalán nem tekinthető különösnek.

43. Ezért tehát a priori nem zárható ki, hogy az említett rendelkezés megengedje másoknak a védjegy használatát, amennyiben e használat a harmadik fél által forgalmazott áru fajtájára, minőségére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzés feltüntetéséből áll, amennyiben e használat az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban történik.

44. Mindenesetre, különösen a gépjárművek tekintetében lajstromozott védjeggyel azonos megjelölés elhelyezésének az említett márkájú autók kicsinyített másain, abból a célból, hogy azok élethűen ábrázolják ezeket az autókat, nem az a célja, hogy az említett kicsinyített modellek valamely jellemzőjét jelölje, hanem mindössze az eredeti járművek élethű leképezésének egyik eleme.

45. Mindebből következően a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy amennyiben valamely védjegy különösen gépjárművek tekintetében került lajstromozásra, akkor a védjegyjogosult engedélye nélkül, harmadik személy által az e védjeggyel azonos megjelölés elhelyezése az említett márkájú autók kicsinyített másain, abból a célból, hogy azok élethűen ábrázolják ezeket az autókat, valamint az említett kicsinyített modellek forgalmazása nem minősül az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett, e kicsinyített modellek valamely jellemzőjére vonatkozó jelzés használatának.”

Az Európai Bíróság a fenti okfejtését újabb gondolatokkal bővítette a Google-ügyben. A következő részben ezzel folytatjuk.

Bede Máté
Pintz és Társai




A hozzászóláshoz szükséges!


A hozzászólásokban leírtak kizárólag a szerző álláspontját tükrözik!

Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.