A büntetés kiszabása során értékelhető enyhítő illetve súlyosító körülmények

A büntetőeljárásban a bíróság, amennyiben büntetést szab ki, akkor azt a törvény idézett rendelkezése szerint teszi meg: „a büntetést a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó. A középmértéket akként kell megállapítani, hogy a büntetési tétel alsó határához a felső és az alsó határ közötti különbözet felét kell hozzáadni.

De mit jelent ez a gyakorlatban? Az egyes bűncselekményekre meghatározott büntetési tételeknél a kiszabható büntetés alsó és felső határa kerül meghatározásra. Nézzünk egy példát: az erőszakos közösülés alapesetének büntetési tétele kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. Amennyiben semmilyen súlyosító vagy. enyhítő körülmény nem merülne fel, a kiszabandó büntetés öt év lenne, mivel a büntetési tétel alsó határa kettő év, amihez hozzá kell adni az alsó és felső határ közötti különbözet felét (8-2=6, ami kettővel osztva 3 év) azaz 3 évet így megkapjuk a középmértéket, tehát az öt évet.

A büntetési tétel intervalluma biztosít teret a bíróság számára a mérlegeléshez, ami egy felől múlik a bíró szubjektív megítélésén másfelől a súlyosító és enyhítő körülmények (büntetést befolyásoló körülmények) egymáshoz viszonyított arányán, mivel ezeket a körülményeket egymással egybevetve, összefüggésükben kell értékelni. Nem a mennyiségük, hanem konkrét esetben meglevő hatásuk a döntő a büntetés meghatározásánál. A bíró egyéni vélemény formálása jogi eszközökkel nem befolyásolható ezért a továbbiakban ezzel nem foglalkozom.

A büntetés kiszabása során értékelhető tényezők nincsenek kőbevésetten meghatározva, ugyanakkor szükséges volt, olyan általános iránymutatás kidolgozására, amelyek mentén a bíróságok nagyjából egységesen ítéljék meg a súlyosító és enyhítő körülményeket, amit a törvény előtti egyenlőség is megkíván. Itt említeném meg még egyszer a bíró szubjektumát, mivel az hogy a 56/2007 számú BK véleményben felsorolt büntetés kiszabása során értékelhető tényezők milyen mértékben kerülnek figyelembevételre sok esetben már kizárólag a bíróban kialakult véleményen múlik. Ennek legtipikusabb példája a vádlott részéről a cselekmény elkövetésnek megbánása, hiszen semmilyen természettudományos módszerrel nem mérhető a vádlott arra irányuló kijelentésének komolysága és mélysége, hogy a cselekmény elkövetését megbánta. Ilyenkor a bíróság az ítélet indoklásába kifejtheti, hogy a vádlott megbánását, esetleges bocsánat kérését a sértettől nem látta őszintének, ezért azt enyhítő körülményként nem veszi figyelembe.

Az alábbiakban a büntetést befolyásoló tényezőket foglalom össze az 56/2007 számú BK vélemény alapján:

1. enyhítő alanyi, azaz az elkövető személyében, személyi körülményeiben fellelhető tényezők:

  • A büntetlen előélet, kivéve, ha az elkövető fiatalkorú vagy a fiatalkort néhány évvel meghaladott, ún. fiatal felnőtt, illetve olyan beosztás felhasználásával követte el ahol a büntetlen előélet az alkalmazás feltétele.
  • A közlekedési bűncselekmények elbírálásánál az elkövető korábbi közlekedési magatartásának értékelése esetén a hosszabb ideig tanúsított kifogástalan közlekedési magatartás, enyhítő körülmény lehet.
  • Ha az elkövető a büntethetőség határát jelentő tizennégy éves életkort nem sokkal haladta meg, vagy fiatal felnőtt volt, amikor a bűncselekményt elkövette.
  • általában a nyugdíjkorhatárt meghaladott életkor.
  • Ha az elkövetőnek tartásra, illetve nevelésre szoruló hozzátartozói vannak, ez azonban nem vehető figyelembe annak javára, aki gondoskodási kötelességét nem teljesíti.
  • Az elkövető alacsony műveltsége, iskolázatlansága enyhítő körülmény, kivéve, ha olyan bűncselekményt követett el, amelynek súlyát és tilalmazottságát az értelmi színvonalától és iskolázottságától függetlenül mindenki belátja (emberölés, rablás, testi sértés stb.)
  • A beszámítási képesség korlátozottsága.
  • Ha az elkövető elmeműködésének valamely sajátossága a bűncselekmény elkövetését megkönnyíthette.
  • Az elkövető tartósan és kiemelkedően végzett munkája enyhítő körülmény, ha abból arra lehet következtetni, hogy vele szemben a büntetés könnyebben célt érhet.
  • A köz javára ellenszolgáltatás nélkül végzett tevékenység vagy szolgáltatás (jótékony célú munkavégzés, alapítvány létesítése, ajándék, adomány stb.).
  • Ha valaki más személy ráhatására vagy befolyása alatt követte el a bűncselekményt.
  • A bűncselekmény méltányolható indítóoka.
  • Ha a cselekmény motívuma a valóságos vagy vélt közérdek szolgálata.
  • A vagyon elleni bűncselekmények esetében az elkövető önhibáján kívül fennálló nehéz anyagi helyzete, különösen akkor, ha ez az elemi szükségletek kielégítetlenségében nyilvánul meg, és a bűncselekmény ennek kielégítési körében marad.
  • A szándék eshetőleges volta, kivéve, ha az elkövető olyan bűncselekményt valósított meg, amelyet az eredmény tekintetében gondatlanul is el lehet követni. Hogy érthető legyen a mit jelent a szándék eshetőleges volta itt teszek egy rövid kitérőt.

A szándékosságnak két alakzata létezik: az egyenes és az eshetőleges. A kettő közötti különbséget érzelmi, tudati oldalról kell vizsgálni. Egyenes szándék esetén az elkövető kívánja magatartása következményeit, és célja elérése érdekében akaratlagosan cselekszik, míg eshetőleges szándék esetén az elkövető magatartása következményeit nem kívánja ugyan, de azokkal szemben közömbösen viselkedik, belenyugszik azok megvalósulásába.

  • A gondatlan bűnösség esetében általában enyhítő körülmény, ha az elkövetőt hanyag gondatlanság terheli. A gondatlanság akkor hanyag (negligencia), ha az elkövető azért nem látja előre magatartásának következményeit, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.
  • Enyhítő körülmény az elkövető önfeljelentése. Különösen, ha ennek folytán vált lehetővé a bűncselekmény felderítése, vagy azt jelentős mértékben elősegítette
  • Ha az elkövető közreműködött a bűncselekmény felderítésében, és ennek szerepe volt a felderítés eredményességében
  • A bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás, illetve a részbeni beismerés. Nagyobb a nyomatéka, ha a beismerés segíti a felderítést. Tettenérés esetén csak a bűnösség elismerésének és a megbánás lehet enyhítő körülmény.
  • Az elkövető megbánó magatartása, az eredmény elhárítására irányuló tevékenysége, a cselekmény megbánását kifejező komoly öngyilkossági kísérlete.
  • Az elkövető betegsége, jelentős mérvű rokkantsága, vagy egyéb olyan körülmény, amely a büntetés elviselését megnehezíti, abban az esetben is ha ez az állapot a bűncselekmény elkövetése után jött létre.

2. Súlyosító alanyi, azaz az elkövető személyében, személyi körülményeiben fellelhető tényezők:

  • Ha ugyanolyan vagy hasonló cselekmény miatt alkalmazták a korábbi megrovás vagy próbára bocsátás.
  • A büntetett előélet általában súlyosító körülmény Ha az elkövetőt a bűncselekmény véghezvitele előtt jogerősen elítélték, a büntetőjog szempontjából büntetett előéletű akkor is, ha mentesült a büntetés hátrányos következményei alól. Növeli a büntetett előélet súlyosító hatását, ha a korábbi büntetés súlyosabb szabadságvesztés volt, ha az előző büntetés kiállásától az újabb bűncselekmény elkövetéséig rövid idő telt el, ha korábban is azonos vagy hasonló bűncselekmény miatt történt az elítélés.
  • Ha a büntetett előéletű elkövető nem visszaeső, de többször volt büntetve.
  • Fokozott a büntetett előélet nyomatéka, ha a sorozatos elítélésekből, az elkövető életviteléből és az újabb bűnelkövetésből a bűnöző életmódra lehet következtetni.
  • A gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatt történt korábbi elítélés akkor értékelhető súlyosító körülményként, ha az elkövető újból azonos vagy hasonló cselekményt követett el.
  • A közlekedési bűncselekmények elbírálásánál az elkövető korábbi közlekedési magatartását is értékelni kell. A közlekedési szabálysértés elkövetése súlyosító, körülmény lehet. Ittas járművezetés esetén az ittasság súlyos vagy igen súlyos foka súlyosító körülmény.
  • Ha az elkövető az ellene folyamatban levő büntetőeljárás hatálya alatt, erről tudva követi el a bűncselekményt.
  • Ha az elkövető más ügyben alkalmazott felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt, a feltételes szabadság ideje alatt vagy a kegyelem véglegessé válása előtt követte el a bűncselekményt.
  • Ha az elkövetőnek a létfenntartást biztosító jövedelme nincs, és munkakerülő, csavargó életmódot folytat.
  • Ha az elkövető az élet valamely területén történt felkészültségét vagy szakmai képzettségét bűncselekmény véghezvitelére használja fel
  • Ha az elkövető a bűncselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követte el, és ennek az állapotnak szerepe volt a bűncselekmény elkövetésében; különösen a gátlástalanul, garázda módon végrehajtott – élet, testi épség vagy nemi erkölcs elleni – bűncselekmények esetében.
  • Iszákos életmód.
  • A vezetői vagy kifejezetten bizalmi beosztás súlyosító körülmény, ha annak felhasználásával vagy azzal összefüggésben történt a bűncselekmény elkövetése. Vezetői beosztásban levőnek a ténylegesen irányító tevékenységet végző személyt kell tekinteni
  • Az elkövető kezdeményező, vezető, másokat bűnelkövetésbe vivő szerepe.
  • A társas elkövetés, illetve a csoportos elkövetés; különösen az erőszakos bűncselekmények esetében.
  • Ha az elkövető olyan bűncselekményt vitt véghez, amit meg kellett volna akadályoznia. Különös nyomatéka van annak, ha a bűnüldöző hatóság tagja igazságszolgáltatás elleni, a közélet tisztaságát sértő vagy más korrupciós jellegű vagy olyan bűncselekményt követ el, amely a bűnüldöző szerv érdekeit is sérti.
  • A bűncselekmény erkölcsileg különösen elítélendő oka.
  • A cselekmény végrehajtásában megnyilvánuló kitartó szándék és az előre megfontolt szándék.
  • A gondatlanság súlyos foka, (luxuria). Ez akkor állapítható meg, ha az elkövető könnyelműsége nagymértékű volt, vagyis előre látta magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízott az eredmény elmaradásában.
  • A cselekmény után tanúsított elvetemült magatartás.

3. Enyhítő tárgyi, azaz az elkövetés körülményeiben fellelhető tényezők:

  • Ha a cselekmény kísérleti szakban maradt. A nyomatéka annál nagyobb, minél távolabb van a cselekmény a befejezettségtől, illetve a cselekmény következményei a befejezettséghez megkívánt eredménytől. Azonban ha bűnhalmazatban levő bűncselekmények jelentősebb része befejezett, a kísérleti szakban maradt cselekmények enyhítő hatása elenyészhet. Szintén nem értékelhető enyhítő körülménynek a kísérlet, ha az elkövető mindent megtett a bűncselekmény befejezettsége érdekében, és a következmények is súlyosak.
  • Ha az okozati összefüggés közvetett volt, vagy ha az eredmény bekövetkezésében a cselekmény mellett együttható más okok is szerepet játszottak, pl. halálos eredményben az orvosi műhiba vagy diagnosztikai tévedés.
  • A bűncselekmény következményeinek enyhe volta. Ha ez pénzben mérhető értékhatártól függ, enyhítő körülmény, ha a kár, az érték vagy a vagyoni hátrány az alsó határ, súlyosító, ha a felső határ közelében van. előfordulhat olyan káros következmény, amely nem mérhető egzakt módon. Ilyen a nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél a pszichikai következmény; amely enyhítő lehet, ha csak enyhe fokú.
  • A sértett felróható közrehatása enyhítő körülmény. Ilyen a sértett részéről tanúsított durva, erőszakos, kihívó vagy súlyosan sértő viselkedés, a jogtalan eljárás; a közlekedési bűncselekményeknél a sértett együtt ható okot jelentő szabályszegése; a nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél a könnyelmű, kihívó magatartása.
  • A sértett megbocsátását enyhítőként lehet értékelni, különösen akkor, ha annak folytán a bűncselekmény miatt megromlott viszonyok helyreálltak.
  • A bűnsegédi minőség. A bűnsegéd az elkövető részére a bűncselekmény végrehajtásához szándékos segítséget nyújt, ami lehet fizikai, illetve pszichikai segítség de a bűncselekmény törvényben meghatározott tényállását nem valósítja meg.
  • Az alkalomszerű elkövetés az elkövető javára értékelhető, kivéve, ha az alkalom létrejöttét tudatosan elősegítette, vagy ha az alkalom előidézése maga is jogellenes.
  • Az elkövető javára kell értékelni, ha az okozott kárt vagy annak egy részét megtérítette, és kisebb nyomatékkal azt, ha a kár tőle függetlenül megtérült
  • ha az elkövető a sértettnek elégtételt szolgáltatott, rendezte vele a közöttük keletkezett konfliktust, ennek során valamilyen szolgáltatást teljesített, vagy igényt kielégítet, vagy tevékeny megbánást tanúsított
  • Az elkövetőt a bűncselekmény következtében a büntetőjogi hátrányokon kívül egyéb tényleges hátrányok is érhetik. Ha ezek a büntetés mellett külön is egyéni visszatartó hatást fejthetnek ki, indokolt azokat enyhítő körülményként értékelni. Ilyen többlethátrány lehet a bűncselekmény folytán elszenvedett sérülés, jelentős munkajogi, anyagi vagy egyéb hátrány.
  • ha az elkövető hosszabb ideig állt a büntetőeljárás súlya alatt; nagyobb a nyomatéka, ha előzetes fogva tartásban volt.

4. Súlyosító tárgyi, azaz az elkövetés körülményeiben fellelhető tényezők:

  • A kitartó, a fondorlatos, a gátlástalan, a garázda, az orvul való vagy egyébként veszélyes elkövetési mód illetve, ha az elkövető a bűncselekménnyel szükségszerűen együtt járó szenvedésnél nagyobb testi vagy lelki gyötrelmet okoz
  • Az élet és a testi épség elleni bűncselekményeknél az elkövetéshez használt eszköz különös veszélyessége súlyosító körülmény. Az eszköz általában akkor tekinthető különösen veszélyesnek, ha az adott módon használva, a szándékoltnál (rendszerint) súlyosabb eredmény előidézésére alkalmas. Az élet elleni cselekmények esetén pedig akkor is, ha az adott módon használva nagy biztonsággal, az elhárításra esélyt sem hagyva, alkalmas a halálos eredmény előidézésére. Azonban az eszköz különös veszélyessége nem értékelhető súlyosítóként, ha a bíróság erre is tekintettel minősítette súlyosabban a cselekményt
  • A közbiztonság veszélyeztetése, a köznyugalom tartós vagy súlyos megzavarása. Egyes bűncselekményeknél súlyosító körülmény a nagyobb nyilvánosság előtt való elkövetés, feltéve, hogy az az elkövető nagyobb elvetemültségére utal vagy többletsérelmet okoz.
  • A bűncselekmény következményeinek súlyos volta. Ha a minősítés függ az értékhatártól, súlyosító körülmény, ha a kár, az érték vagy a vagyoni hátrány a felső határ közelében van. Amennyiben a következmény nem mérhető egzakt módon súlyosító körülmény ha a beállott következmény vagy veszély súlyos fokú.
  • Ha a sértett védtelen, idős, beteg, védekezésre képtelen vagy oltalomra szoruló személy, terhes nő vagy az elkövető közeli hozzátartozója.
  • A bűncselekmény kétszeres vagy többszörös minősülése.
  • A folytatólagosság, vagyis ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben többször követ el.
  • Ha a bűncselekmény elkövetésétől hosszabb idő telt el; minél súlyosabb a bűncselekmény, annál hosszabb az az idő
  • A bűncselekmények elszaporodottsága súlyosító körülmény akkor, ha a köztudomás szerint az ügyben elbírált vagy az ahhoz hasonló bűncselekmények száma (az elkövetéskor) a korábbi időszakhoz képest lényeges emelkedést mutat, vagy ha a számuk az adott területen lényegesen magasabb volt az átlagosnál.
  • A bűnszervezetben történő elkövetés, vagyis ha a cselekményt három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoportban követik el, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. Nem lehet súlyosító körülményként értékelni a bűnszervezetben történő elkövetést, ha emiatt a büntetési tételkeret, felső határát már a kétszeresére emelték a kétszeres értékelés tilalma miatt.
  • ha az elkövetett gazdasági vagy vagyon elleni bűncselekmény következtében nagyszámú sértett anyagi helyzete, jövedelmi, illetve életviszonya, megélhetési és életkörülménye jelentősen megváltozik, rosszabbodik.

Zárszóként álljon itt egy az büntetés kiszabását befolyásoló tényezők értékelésének módjára vonatkozó iránymutatás az 56/2007 számú BK véleményből: „A büntetést befolyásoló körülményeket tehát nem elvont általánosságban, nem mechanikusan, hanem a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva kell értékelni, és a határozatban megindokolni. Valamely, általában súlyosítónak vagy enyhítőnek tartott tényezőt akkor lehet a konkrét ügyben is ilyenként értékelni, ha az indok, amely miatt annak súlyosító vagy enyhítő hatása van, az adott ügyben is megállapítható. Ugyanazon tény más cselekmény vagy más elkövető vonatkozásában közömbös vagy ellenkező hatású is lehet.