Vasútmegszüntetés és alapjogok

2007.04.19. Jogi Fórum

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2007. április 12-én adta ki jelentését a vasúti szárnyvonalak megszüntetéséről, amely a kormány intézkedéseit súlyosan alkotmányellenesnek találja.

Az eljárás panaszosi beadványok és a vasutak megszüntetéséről szóló kormányzati intézkedéssorozat hivatalból történt észlelés alapján indult. Lenkovics Barnabás az illetékes minisztert és a MÁV vezérigazgatóját is megkereste kérdéseire azonban a kért időben nem érkeztek válaszok.

Háttér

A jelentés emlékeztet arra, hogy 1914-ben Magyarország Európa egyik legsűrűbb vasúthálózatával rendelkezett. A vasút a legeldugottabb településeket is bekapcsolta az ország vérkeringésébe, esélyt és lehetőséget teremtve a termelés és a kereskedés fellendüléséhez, az anyagi gyarapodással pedig a kulturális felemelkedéshez is.

A II. világháborút követően az egyre terjedő motorizáció hatására az állam felülvizsgálta a vasúti mellékvonalak fenntartásának szükségességét. Az olajválságot megelőző helyzetben a döntés társadalmi hatásai még súlytalannak tűntek. A környezetvédelem szempontjai, a fenntartható fejlődés kérdése és a jövő generációinak érdekei még semmilyen hatással nem voltak a döntéshozókra. Ennek következtében az 1968-ban elfogadott Közlekedési Koncepció nyomán 1691 km vasútvonal megszüntetésére került sor.

A rendszerváltás után gyakorlatilag minden kormány alatt felmerültek vasútmegszüntetési elképzelések. 2006. július 5-én jelentette be Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter 28 gazdaságtalannak minősített mellékvonal megszüntetését – a járatok közlekedésének felfüggesztését - 2006. december 12-től. 2006. december 7-én a miniszter 14 mellékvonal megszüntetését jelentette be 2007. február végéig, összesen csaknem 480 km-en. A fennmaradó 14 mellékvonal megszüntetésének kérdését tovább vizsgálja a minisztérium.

A biztos vizsgálata során figyelembe vett szempontok

A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény kimondja a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának jogát, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is; ehhez kapcsolódóan az alaptörvény tiltja a hátrányos megkülönböztetést is és kimondja a társadalmi esélyegyenlőség alapvető tételét. Az állam számára egyúttal törvényben pontosan meg vannak határozva a szerveire rótt területfejlesztési és területrendezési célok és feladatok. Az ombudsman különösen a fenti alkotmányos jogok és törvényi jogosultságok vonatkozásában vizsgálta a vasúti szárnyvonalak megszüntetéséről szóló intézkedéseket.

Az ombudsman jelentése utal arra, hogy az alkotmányos alapjogok érvényre juttatása a demokratikus berendezkedésű állam működésének alapja. A demokratikus rend fenntartása ugyanakkor áldozatokat kíván a társadalomtól, az államtól. Az állam más esetben is támogatja anyagilag az egyes polgári és politikai jogok érvényesülését. Így például a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítása érdekében a jogintézményhez tisztességesen megfizetett bírókat és dologi költségeket rendel. Ezek a költségek ugyanakkor a demokrácia fenntartása szempontjából jó befektetésnek számítanak. A klasszikus jogok korlátozása ugyanis – az eszmei károkozáson felül – hosszú távon negatívan befolyásolja az ország gazdasági teljesítményét is.

Az Alkotmány biztosítja az esélyegyenlőséget. A mindenkori kormánynak az Alkotmányból eredő kötelezettsége, hogy megvalósítsa a területfejlesztés célkitűzéseit, méghozzá a vonatkozó törvény keretei között. A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 2. §-a értelmében a területfejlesztés célja az ország valamennyi térségében ... a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése, az innováció térbeli terjedésének elősegítése, a társadalmi, gazdasági és környezeti céloknak megfelelő térbeli szerkezet kialakítása.

A kormánynak tehát az ország teljes területére kell koncentrálnia a fenntartható fejlődést illetően. A jövő generációinak nem biztosíthat egyik területen kevesebb esélyt, mint a másikon. Az innovációk elterjedésére nem, vagy csak kevésbé lehet számítani egy versenyképtelenné tett térségben.

A mellékvonalak megszüntetése részét képezi más kistérségi közszolgáltatások egyidejűleg zajló leépítésének és a mellékvonalak megszüntetése a kistelepülések munkahelyteremtő, valamint népességmegtartó képességét veszélyeztetik a legsúlyosabban.

Ami a közlekedési szerkezetet illeti, a vasúti mellékvonalak megszüntetése a motorizált egyéni közlekedés irányába hat. Ez ellentétes az Európai Unió előírásaival és növeli a környezet károsításának ütemét.

Nyilvánvalóan már a járatközlekedés felfüggesztése is halálra ítéli az adott vonalat. A vasúti infrastruktúra tönkretételével együtt az érintett történelmi kistelepülések is elhalhatnak. A ’70-es években megszüntetett vonalak (pl. a Kaposvár-Szigetvár szárnyvonal) mentén elhagyott települések sorakoznak.

Konklúzió

A fentiek alapján Lenkovics Barnabás megállapította, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a vasúti mellékvonalak forgalmának felfüggesztésével és a szolgáltatási szint csökkentésével az Alkotmányban deklarált közlekedés szabadságához (szabad mozgáshoz) és a diszkrimináció tilalmához kapcsolódó joggal összefüggésben visszásságot idézett elő. A döntések meghozatala során az érintett állampolgárok mellőzésével megsértette a demokratikus jogállam követelményeit és az emberi méltóság alapjogát is.

Mivel még az Európai Unióban sincs egységesíthető, bejáratott módszer a regionális mellékvonalak gazdaságos üzemeltetésére, ezért Magyarországon az államnak a MÁV-val és az önkormányzatokkal összefogva saját modellt kell kidolgoznia ezzel kapcsolatban. Ezt egyaránt indokolja az ország gazdaság-földrajzi adottsága és a fenntartható fejlődés követelménye is. A jövő generációjának megfelelő életminőségét csak az egészséges környezet védelmét biztosító intézkedések tudják megalapozni. Ilyen intézkedés lenne a környezet megóvását jobban biztosító közlekedési módok támogatása – és nem a visszafejlesztése.

A jövő generációjának érdekében a felelős államnak fenn kell tartania a jövő megbízható közlekedési eszközét, a vasutat, úgy is mint a fenntartható fejlődés egyik alkotó elemét.

  • kapcsolódó anyagok
KÖZLEKEDÉS
ALAPJOGOK