Már megindultak a találgatások a 2008 júniusában leköszönő Lomnici Zoltánnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének az utódjáról. A sajtóban egyelőre Baka András neve merült fel.

Háttér
Amint arról beszámoltunk Sólyom László köztársasági elnök nem tervezeti Lomnici Zoltánnak a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének jelölését a 2008 júniusában megüresedő posztra. Sólyom László (aki jelen ciklusa alatt – a két ombudsmanon kívül – a továbbiakban csak a legfőbb bírói poszt várományosára tehet javaslatot) egyébként már egyeztetett is Lomnici Zoltánnal. A Köztársasági Elnöki Hivatal megerősített azt, hogy az elnök folytatni kívánja eddigi töretlen gyakorlatát: s nem egyeztet a jelöltjéről a parlamenti pártokkal. A sajtóban máris megindultak a találgatások arról, hogy ki lehet a Markó utca új lakója. A HVG című hetilapban megjelent cikk Baka András jelölte meg a várományosnak, aki az Európai Emberi Jogi Bíróság korábbi magyar tagja.

Névjegy – Baka András

Baka András 55 éves jogász, aki 17 éven át (1991-2007) volt az Európai Emberi Jogi Bíróság tagja, s ezzel az utóbbi idők egyik leghosszabb szolgálati idejét érte el. A strasbourgi ítész soha sem tartozott a magyar bírói kar tagjai közé. Baka András és Sólyom László az 1970-es évek végén az Állam- és Jogtudományi Intézetben dolgoztak együtt. A rendszerváltás idején Baka András a Tudományos Dolgozók Szakszervezete élén tűnt fel. Az első szabad parlamenti választások után pedig az MDF-frakció padsoraiban találjuk, párton kívüliként. Az 1990-es években bizonyos ideig az Államigazgatási Főiskola főigazgatója volt. Három perióduson keresztül (1991, 1997, 2003) töltötte be az Európa Tanács (ET) Strasbourgban működő Európai Emberi Jogi Bíróságán a Magyarországot megillető bírói tisztet. Annak ellenére választotta újra 1998 elején az ET parlamenti közgyűlése, hogy a Horn-kabinet által összeállított, három nevet tartalmazó jelöltlistán csupán a második helyen szerepelt, így levonhatjuk azt a következtetést, hogy szakmai körökben ismert és elismert bíróval állunk szemben. Strasbourgban nem szakosodnak a bírák, így Baka András (akit egyébként a szólásszabadság szakértőjeként tartanak számon) elé is a legkülönfélébb akták kerültek: polgári és büntetőügyek – az élethez és szabadsághoz való jog megsértése miatt indítottak éppúgy, mint családjogiak – vagy éppen alkotmányossági viták. Meggyőződése, hogy a magyar jogi élet sokkal izgalmasabb annál, mint amennyi ebből Strasbourgban látszik, ahol még mindig többségben vannak a jogilag nem túl bonyolult, az eljárások elhúzódása miatt indított perek. Az esetleges jelölés okozhat még értelmezési kérdéseket, szakmai vitákat, hiszen a legfőbb bírói poszt várományosa 1997 óta csak kinevezett bíró lehet.

Alapos feltételezés?

Ahogyan a hivatkozott cikk is említi, Sólyom László előszeretettel hoz eddig még nem (köz)ismert jelölteket az egyes állami posztokra, akik a maguk területén kiváló szakemberek. A pártok kedélyeit fokozza, hogy ráadásul nem is egyeztet velük az egyes jelölések tekintetében (ebből számos fiaskó is kialakult: Horányi Miklós- legfőbb ügyész; Majtényi László – állampolgári jogok országgyűlési biztosa; Péterfalvi Attila – adatvédelmi biztos; Nagy Boldizsár – „zöld ombudsman”; Zombor Ferenc – adatvédelmi biztos; Fülöp Sándor – „zöld ombudsman”). A bírói kar tekintetében az elnök egyébként már 2005. november 29-én, a Legfelsőbb Bíróságon tett látogatása alkalmával hangot adott annak, hogy a bírói testület nagyon belterjes: „Nagyon kevés olyan esettel találkozom, amikor gyakorlott, 40-50 éves jogászok, akik például megfelelő ügyészi vagy ügyvédi múlttal rendelkeznek, be tudnak kerülni a bírók közé.” Sólyom László a bíró szakma „vérfrissítése” mellett állt ki: „Káros lenne, ha a legtapasztaltabbak jogászok előtt zárva maradna a testület.” A hetilap hozzátette, hogy Baka András reménybeli jelöltségét az államelnök legutóbbi Markó utcai vizitje is megalapozhatja, ahol Sólyom László kifejtette: „… a bírói jogalkalmazás horizontja: a magyar törvényen túl a bírónak folytonosan az alkotmányra és a közösségi is tekinteni kell. Ez olvasottságot, kreativitást és intellektuális bátorságot követel.

Lehet, hogy valóban egy tudatos „személyügyi politikával” és annak megalapozásával állunk szemben, de az is lehet, hogy az államfő mindenkori értékrendje permanensen érvényesül mind a beszédei, mind pedig a jelölések során. Azonban tény, hogy Lomnici Zoltán mandátuma lejár, és Sólyom László élni fog jelölési jogkörével.