A köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság: mindkettő a jogállamiság és a demokratikus rend őrzője. Szakmai kérdésekben azonban nincs mindig egyetértés…
Nemrégiben látott napvilágot az Országgyűlés által 2009. december 14-én elfogadott, magánnyugdíjról és intézményeiről szóló T/11079 számú törvényjavaslat alkotmányossági vizsgálatának az eredménye. Sólyom László köztársasági elnök tavaly decemberi indítványát csak részben találta az Alkotmánybíróság megalapozottnak. A 11/A/2010 AB határozat az alkotmányossági aggályok miatt támadott négy pontból mindösszesen egyet mondott ki alkotmányellenesnek.
Az említett jogszabály a jelenlegi, 1997. évi LXXXII. törvény helyébe lépve a magánnyugdíjaknak az eddigitől eltérő rendszerét hozta volna létre. Az elnöki indítvány az Alkotmány 13. §- ban rögzített tulajdonhoz való jog sérelmére hivatkozva küldte meg a törvényt az Alkotmánybíróságnak, az alábbi pontokat kifogásolva: A törvény 28. §-a a járadékszolgáltatások körét négy alaptípusból kettőbe sűrítené össze, a 30. § (1) az egyösszegű kifizetéseket, a 42. § a tag halála esetére történő kedvezményezett-jelölést korlátozná, a 212. § pedig a magánnyugdíjpénztárak megszűnésének két esetéről rendelkezik.
Ez a döntés a ritka kivételek egyike. Nem sokszor fordult ugyanis az elő Sólyom László államfő – akit magát az Alkotmány őrének tartanak – elnöki ciklusa alatt, hogy indítványát ilyen nagy arányban torpedózza meg a taláros testület. Annak ellenére, hogy egy pontban elismerték a törvény alkotmányellenességét, a különvéleményekből jól látszik, hogy volt olyan alkotmánybíró, aki saját belátása szerint az egész beadványt egy az egyben elutasította volna. Lássuk, melyik volt az az egy pont, amely nem állta ki az alkotmányossági próbát:
Az Alkotmánybíróság egyedül a törvény 30. § (1) bekezdését mondta ki alkotmányellenesnek. Míg a jelenlegi szabályozás attól teszi függővé az egyösszegű kifizetést, hogy a pénztártag tagsági jogviszonya az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor a 180 hónapot meghaladja–e, addig az új rendelkezés akkor tenné lehetővé az egyösszegű kifizetés teljesítését, amennyiben az egy életre szóló járadék mértéke nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 5 %-át. Korábbi AB határozatokból világos, hogy a szolgáltatás várománya tulajdoni védelemben részesül. A tulajdonhoz való jog csak az arányosság betartása mellett, közérdekből korlátozható, ez magából az Alkotmányból következik. (8.§ (2) bekezdés). A testületnek tehát azt kellett megvizsgálnia, hogy ezt a típusú tulajdonkorlátozást a közérdek indokolja-e és arányosnak mondható-e.
Első ránézésre logikusnak tűnik, hogy azokban az esetekben, ahol ilyen csekély mértékű járadékra lenne jogosult a tag, a felhalmozódott követelést egyösszegben bocsássák a rendelkezésére, hiszen a törvényi küszöb alá eső járadékösszeg olyan kis mértékű, amely kétségtelenül nem alkalmas arra, hogy az immáron nyugdíjas pénztártag megélhetését fedezze. (Gondoljunk csak bele, ha például a 2010. január elsejétől érvényes, 28.500.-Ft-os öregségi teljes nyugdíj legkisebb összegével számolunk, milyen mértékű juttatásban részesülne az, aki az 5%-os korlát alá esik.) A járadékként megállapítható nyugdíjszolgáltatás ilyen esetekben nem képes betölteni eredeti rendeltetését, ezért van szükség az egyösszegű kifizetés teljesítésére.
Az Alkotmánybíróság vélekedése szerint azonban a jogalkotó e paragrafus megszületésekor nem volt tekintettel azokra a személyekre, akiknek a jogszerzése ekkor már folyamatban volt. Az is kétségtelen, hogy mind a jelenlegi szabályozás (amelynél a pénztártagsági időtartam a döntő), mind az új (ahol az öregségi nyugdíjhoz kötött százalékos határ releváns) előnye egyaránt a kockázatok csökkentése, így szó sincs a 180 hónapos szabály alapján történő egyösszegű kifizetés közérdek miatt történő megvonásáról. Alkotmányos indok nélkül viszont alapjog korlátozása nem lehetséges, így a testület ezt a passzust Alkotmányba ütközőnek mondta ki.
Holló András és Kiss László alkotmánybíró különvéleményeikben leszögezték, hogy a vizsgált törvény 30. § (1) bekezdése nem alkotmányellenes. Holló András hangsúlyozta, hogy a nyugdíjak vonatkozásában alapforma a járulékszolgáltatás, az egyösszegű kifizetés csak kivételes esetekben lehetséges. Indoklásában rámutat arra is, hogy ilyenformán az 5%-os küszöb megállapítása nem minősül alkotmányellenesnek, csak akkor lehetne erről szó, ha a szabályozás abban akadályozná meg a jogosultat, hogy az egyéni számláján kezelt teljes összeghez maradéktalanul hozzájusson. Kiss László alkotmánybíró pedig a közérdekűségi megfontolásra hivatkozva nem tartja alkotmányellenesnek a vitatott paragrafust. Érdekesség, hogy Lenkovics Barnabás mindkét különvéleményhez csatlakozott, a különvélemények írói azonban egymáséhoz nem.
Hazánk nyugdíjrendszere megreformálásának égető szükségességét a jogalkotó is érzi, azonban ez várhatóan sokkal hosszabb és átgondoltabb folyamat eredménye kell majd, hogy legyen, nem egy szélsebesen tető alá hozott jogszabályváltoztatás lesz a megoldás kulcsa. Sokan bírálták szakmai körökben Sólyom László indítványát, tekintve, hogy a magánnyugdíjpénztárak átalakításának kérdésköre sokkal inkább közgazdasági, mintsem alkotmányos problémákat vet fel. Attól, hogy egy törvény rossz, még nem feltétlenül alkotmányellenes. Arra azonban kétségtelenül jól ráérzett a köztársasági elnök, hogy a tervezett új jogszabály még korántsem alkalmas a hatálybaléptetésre.
