Az Európai Betegjogi Charta tizennégy betegjogot foglal magába. A dokumentum az európai szintű betegjogi védelem origója. A tagállami szabályozás formálásában mindemellett fontos szerep jut az Európai Unió Bíróságának is.
Az európai unió egyes tagállamaiban a betegek jogai országonként eltérően kerültek szabályozásra. A 2002. novemberében hatályba lépett Európai Betegjogi Charta, amely tizennégy betegjogot foglal magában az európai szintű betegjogi védelem origója. Az Európai Unió Betegjogi Kartája nem része ugyan a kötelező uniós direktíváknak, azonban az egyes betegjogok más szabályokkal való szoros normakapcsolatai okán az Európai Unió Bírósága és a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság gyakorlatában is állandó vendégszereplő.
A betegek jogainak védelme és az ezzel kapcsolatos jogi háttér kialakítása mindösszesen néhány évtizedes múltra tekint vissza. A ’70-es- ’80-as években a betegjogok még szinte ismeretlen fogalomnak számítottak, az egészségügyi ellátást igénybe vevő személy, mint individum jogainak kérdése a 90-es évektől kezdve került előtérbe. Ezt a gyógyítás rohamos fejlődése, az orvos- beteg kapcsolat változása is indokolta. A technikai jellegű ellátáson túl egyre nyilvánvalóbb kívánalommá vált a betegek részéről az egyéniesített, emberi tényezőt is figyelembe vevő gyógyítás.
Az európai államok közül egyes nemezetek, mint Norvégia és Finnország úttörő szerepet játszottak a jogvédelmi háló kidolgozásának és a jogok deklarációjának folyamatában. A WHO által felkért jogi szakértői csapat munkájának eredménye az 1994-es Amszterdami Deklaráció, mely az elsők között rögzítette a betegek jogainak általános alapelveit. A Deklaráció, mely többek között kimondta, hogy „Mindenkinek joga van ahhoz az egészségvédelemhez, amely a megfelelő betegségmegelőző és gyógyító eszközökkel biztosítható, valamint ahhoz, hogy a legmagasabb szintű egészség megszerzésére törekedhessen” megadta a kezdeti lendületet a betegjogok előretöréséhez.
A különböző európai államok más – más jogalkotói megoldással éltek a betegjogok törvénybe iktatása kapcsán. Bizonyos országokban (pl. Franciaország, Dánia vagy Finnország) külön betegjogi törvény életre hívásával biztosítják e jogok adaptációját, míg máshol (pl. Belgiumban) elszórtan, különböző jogszabályokban jelennek meg ezek a szabályok. Magyarországon nincs külön betegjogi törvény, a betegjogok az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 2. fejezetében kaptak helyet. Az említett törvény 8 betegjogot nevesít, melyek az alábbiak: az egészségügyi ellátáshoz való jog, az emberi méltósághoz való jog, a kapcsolattartás joga, a gyógyintézet elhagyásának joga, a tájékoztatáshoz való jog, az önrendelkezéshez való jog, az ellátás visszautasításának joga, az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga.
Habár a hazai szabályozás úgy tűnik, kevesebb betegjogot nevesít, mint az uniós charta, ez csak látszólag van így, az uniós taxáció kibontja és cizellállja az egyes jogokat, melyeknek alapja az Európai Unió Alapjogi Chartája. A lassan több, mint 10 éve hatályban lévő Európai Betegjogi Chartaban rögzített jogok tulajdonképpen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 35. cikkén alapulnak. Az alapjogi charta emberi egészségvédelem magas szintjét elsőszámú prioritásként kezelő idézett cikkelye mindenkinek biztosítja egészségügyi ellátás igénybevételéhez, továbbá orvosi kezeléshez való jogot.
Fontos megemlíteni, hogy a Charta figyelembe veszi, hogy a betegjogok tiszteletben tartása mind a gyógyítás folyamatában résztvevőknek: orvosoknak, egészségügyi alkalmazottaknak, de maguknak az ellátást igénybe vevő betegeknek a viselkedésétől és együttműködésétől is függ, ezért nemcsak a jogokról, hanem a kötelezettségekről is említést tesz. „A jogok magától értetődőnek tartják, hogy mind az állampolgárok, mind az egészségügyi ellátás biztosítói tisztában vannak kötelezettségeikkel. A jogok a kötelezettségek és a felelősségek mentén jönnek létre.”
Az Európai Betegjogi Charta az alábbi 14 betegjogot deklarálja:
- A megelőzési vizsgálatokhoz való jog
- A hozzáféréshez való jog
- Az információhoz való jog
- A hozzájárulási jogosultság
- A szabad választás joga
- A titoktartás és a bizalmas adatkezelés biztosításának joga
- A beteg rendelkezésére álló idő figyelembe vételének kötelezettsége
- A színvonalas szolgáltatás követelménye
- A biztonság követelménye
- Az innováció követelménye
- A felesleges fájdalmak elkerülésének joga
- A személyre szabott kezelés joga
- A panasznyújtás joga
- Az eseti kompenzáció joga
A 2002-ben az Active Citizenship Network által kidolgozott fenti betegjogok elévülhetetlen emberi jogok, melyek tiszteletben tartása és érvényre juttatása általános kívánalom, azonban ezek gyakorlati érvényesülése számos tényezőtől függ, az egyes országok egészségügyi rendszereinek szervezése, az adott társadalmi és politikai viszonyok függvénye is.
A fent felsorolt betegjogok szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Talán nem véletlenül áll első helyen a megelőzési vizsgálatokhoz való jog, hiszen elé menni a betegség kialakulásának, törekedni arra, hogy megakadályozzuk, hogy a betegség kialakuljon - ennek fontos tényezője a betegségek időben való felfedezése, az, hogy ezen vizsgálatokhoz mindenki időben hozzáférhessen. Ez hosszútávon elősegíti a lakosság egészségügyi állapotának javulását.
A hozzáféréshez való jog, az információhoz való jog és a hozzájárulási jogosultság szorosan összefügg a tájékoztatáshoz való joggal, a szabad és felvilágosult beleegyezést feltétele. A megfelelő tájékoztatás valójában egy eszköze annak, hogy a beteg ennek ismeretében tegye meg beleegyező nyilatkozatát és vállalja az egyes kezelések esetleges rizikóját és következményeit.
Az európai kontinensen a betegjogi szabályozás folyamatos formálója és e jogok gyakorlati érvényesülésének kulcsa nemcsak az uniós jogalkotás, hanem komoly szerep jut az Európai Bíróságnak is, melynek a betegek mobilitásával kapcsolatos döntései és állásfoglalása kiemelendő.
A civil szféra és a jogvédő szervezetek működése is folyamatos mozgatórugója a fejlődésnek. Az Európai Parlament és a Tanács 2011. március 9-én irányelvi szinten alkotta meg a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló szabályrendszerét (2011/24/EU irányelve) , melynek a nemzeti jogokba való átültetése 2013. október 25-ig kell, hogy megtörténjen.
