Az új Polgári törvénykönyv jövő márciustól markánsan átrajzolja a hazai öröklési jogot, miközben erősíti a végintézkedés szabadságát, vagyis elsőbbséget ad a végrendeletnek, bátran hozzányúl tradicionális jogintézményekhez (kötelesrész, ági öröklés, özvegyi jog) és újakat vezet be (közös végrendelet, utóöröklés).
Öröklési jog és családjog az új Polgári Törvénykönyvben - Végintézkedés, törvényes öröklés, kötelesrész, házassági vagyonjog, élettársi kapcsolat – Dr. Tóth Ádám (MOKK elnök) és Dr. Szeibert Orsolya (adjunktus, ELTE ÁJK) előadásai – Jogi Fórum konferencia 2013. november 29-én – Részletek, regisztráció
Az Országgyűlés a 2013. február 12-én fogadta el a nyolc könyvből és 1598 paragrafusból álló új Polgári törvénykönyvet (Ptk.), amely 2014. március 15-én lép hatályba. Az új Ptk. Hetedik Könyve (kereken száz paragrafus) az öröklési jogról szól.
Az örökhagyó halálával vagyona az örökösre száll át. A hagyatékhoz tartoznak az örökhagyó tulajdonában lévő vagyontárgyak, követelései, de adósságai is. Dániel Csaba zalaegerszegi közjegyző szerint manapság egy tipikus magyar hagyaték csupán abból az ingatlanból, illetve az abban felhalmozott ingóságokból áll, amelyben az özvegy lakik. A pénzügyi-gazdasági válság kezdete óta egyre több olyan hagyatéki tárgyalás van, ahol a hiteltörlesztési problémák miatt valójában mínuszos hagyatékról kell az örökösöknek megegyezniük.
Az új Ptk. a végrendeleti öröklést a törvényes öröklés szabályai elé helyezi (7:3. §), mondván, ha az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Az írásbeli (rendkívüli helyzetben a szóbeli) végrendeletnek nem kell kiterjednie az örökhagyó egész vagyonára, tehát rendelkezhet úgy, hogy csak egyetlen vagyontárgyára nevez meg örököst.
Az írásbeli magánvégrendelet lehet holográf, allográf és közjegyzőnél tett magánvégrendelet. A holográf végrendeletet olyan írásbeli magánvégrendelet, amelyet az örökhagyó az elejétől a végéig maga ír és aláír. Az allográf végrendelet pedig olyan írásbeli magánvégrendelet, amelyet az örökhagyó két tanú együttes jelenlétében aláír, vagy ha azt már aláírta, az aláírását két tanú előtt magáénak ismer el és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is e minőségük feltüntetésével írják alá. A közjegyzőnél tett magánvégrendelet esetében az örökhagyó aláírja az iratot és azt végrendeletként feltüntetve a közjegyzőnél személyesen letétbe helyezi.
Az új Ptk. több alaki könnyítést is bevezet. Ezzel összefüggésben a saját kezűleg írt és aláírt végrendeletek esetében – a hatályos szabályozással ellentétben – nem kell a több lapból álló végrendelet lapjait sorszámozni, dátummal és aláírással ellátni. Nem szükséges a végrendelet érvényességéhez a végintézkedés helyének feltüntetése sem. Az új szabályozás lehetővé teszi a házastársak közös végrendeletbe foglalt végintézkedését is (7:23. §).
Orosz Árpád kúriai bíró attól tart, sok jogvita adódhat abból, ha csak a keltezés ideje derül ki a végrendeletből. Gondok adódhatnak abból is, hogy a különálló lapokból álló holográf végrendeletnek nem kell minden oldalát aláírni. “Nem hiszek abban a jogalkotói indokban, hogy a kézírással írt végrendelet esetén a kicserélést ki lehet zárni. Ezzel a rendelkezéssel hatalmas felelősség hárul majd az igazságügyi írásszakértőkre, akiknek teljes egzaktsággal kellene állást foglalniuk abban a kérdésben, hogy az örökhagyó kézírásával készült-e a végrendelet, anélkül, hogy minden oldalon ott lenne az örökhagyó aláírása. Ez vélhetően olyan bizonyítási nehézségekkel jár, amely nemigen van arányban azzal a jogalkotói célkitűzéssel, hogy minél egyszerűbben lehessen végrendeletet alkotni” – állítja a kúriai bíró.
Az új kódex lehetővé teszi az utóöröklést (7:28. §), azt a végrendeleti intézkedést, amely szerint a kijelölt örököst – az úgynevezett előörököst – meghatározott esemény vagy időpont bekövetkeztével – általában a halálától – másik örökös, az úgynevezett utóörökös váltsa fel. Ez két esetben lesz lehetséges: utóörököst nevezhet házastársa halála esetére, a házastársra háramlott hagyatékára; illetőleg arra az esetre, ha az előörökös életkora miatt vagy egyéb okból (például mert cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll) érvényes végrendelet tételére nem lenne majd képes.
A végintézkedési szabadságának jogi korlátja a kötelesrész (7:75. §), amelyre az örökhagyó leszármazója, házastársa és szülője akkor is jogosulttá válik, ha a végrendeletben nem szerepel örökösként. A törvényes örököst megillető köteles részt – Lázár János fideszes országgyűlési képviselő javaslatára, a vita vége felé – a neki egyébként járó örökség feléről a harmadára szállította le (7:82. §). Vékás Lajos akadémikus, aki a kodifikációs főbizottság vezetőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett az új Ptk. megalkotásában, élesen bírálta a módosító javaslat elfogadását. A módosítási javaslat indokolása így szólt: „A kötelesrész mértékének csökkentésével bővíthető azon vagyonelemek köre, mellyel az örökhagyó még életében – halála esetére – szabadon rendelkezhet.” Vékás Lajos erre ironikusan megjegyezte: miként rendelkezhet az örökhagyó – akár halála esetére –, ha már nem él? Az akadémikus szerint a bizottsági javaslat abból indult ki, hogy a kötelesrész a megváltozott társadalmi feltételek között is alkalmas a családi szolidaritás erősítésére, és leszármazók esetében gyakran az önálló élet folytatásához szükséges vagyoni feltételek biztosítását is jelenti. “Az elfogadott módosító indítvány aligha ismerte és vette figyelembe ezeket a megfontolásokat” – jegyezte meg az ELTE jogi karának professor emeritusa.
A törvényes – végintézkedés nélküli – öröklés terén alapvetően változik a túlélő házastárs jogi helyzete, aki jövő március idusától az életvitelszerűen használt ingatlan használati jogán túl egy gyerekrésznyit örököl majd (7:58. §). Tattay Levente egyetemi tanár szerint a túlélő házastárs számára az özvegyi jog azért volt kedvezőtlen, mert megváltoztak az életviszonyok. Az özvegyi jogot ugyanis arra modellezték, hogy a házasság alapintézmény és élethossziglan tart. Napjainkban azonban, amikor egyre növekszik a házasságkötés nélkül párkapcsolatban élők száma és a házasságok több mint felét felbontják, az özvegyi jog már nem tölti be eredeti rendeltetését. Másrészt az özvegyi jog bevezetése idején – nem lévén nyugdíj – arra szolgált, hogy mezőgazdasági ingatlan, kisebb-nagyobb földbirtok jövedelméből a túlélő házastársnak megélhetést biztosítson. Az utóbbi időben viszont – magyarázza a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogászprofesszora – olyan vagyontárgyak kerültek előtérbe, mint a lakás, gépjármű, nyaraló, értékpapír, takarékbetét, életbiztosítás és üzletrész gazdasági társaságban, amelyek egyáltalán nem vagy csak részben alkalmasak az özvegy eltartására. Az örökösök számára is többnyire hátrányos volt a haszonélvezet, mert nem juthattak az örökségükhöz. Ez különösen akkor okozott nehezen megoldható helyzetet, ha az örökhagyó több házasságot kötött és az aktuális házastársa fiatalabb volt, mint az első házasságából született gyermeke.
Az új Ptk.-ban az özvegyi haszonélvezet két formában kapott helyet: egyrészt megmaradt a leszármazók mellett az örökhagyóval közösen lakott lakásra és az ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakra, másrészt az ági örökség tárgyaira. Ha leszármazó és szülő nincs, vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa egyedül örököl (7:61 §). Ha nincs gyermek, a túlélő házastárs az örökség felét, az elhunyt szülei pedig negyed-negyedét örökölhetik (7:60. §). Ez az új szabály – a kritikusok szerint – nagy számban hozhat majd létre közös tulajdont – nemcsak ingatlanok, hanem gépjárművek vagy cégek esetében is. Mindezek miatt növekedhet a közös tulajdon megszüntetése iránti perek száma, és több végrendelet születhet majd.
Ha nincs leszármazó – vagy nem örökölhet –, akkor az örökhagyóval közösen lakott lakás és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyak kivételével az özvegynek osztoznia kell az elhunyt férj vagy feleség szüleivel. A jogalkotók abból indultak ki, hogy a szülők az évek során legtöbb esetben hozzájárulnak ahhoz, hogy gyerekük egzisztenciát teremtsen, a vagyon tehát ilyen értelemben közösnek mondható. Az idősebb generáció tagjai jogosan számítanak arra, hogy felnőtt leszármazójuk segíteni fogja őket. A haláleset meghiúsítja ezt a reményt. A megoldás különösen akkor tűnik igazságosnak, ha a leszármazó nélkül elhalt házas örökhagyó anyagi jólétéhez a szülők, mondjuk lakás vagy nyaralóingatlan, vagy más értékes vagyontárgy ajándékozásával járultak hozzá.
Az új Ptk. a túlélő házastársnak az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon azzal garantálja a haszonélvezetet (7:58. §), hogy azt az állagörökös leszármazók ne korlátozhassák. Orosz Árpád véleménye szerint ez a rendelkezés az állagörökös gyermekre méltánytalan helyzetet eredményezhet, hiszen az özvegyi jog nem korlátozható, és vele szemben annak megváltása sem kérhető. Ezért például a túlélő házastárs többszöri megözvegyülése esetén, akár több lakáson is haszonélvezeti jogot szerezhet, a leszármazók – rendszerint az örökhagyó előző házasságából született gyermekei – viszont nem élvezhetik az örökségüket.
Az eddigi nagyszülői szintig regulázott magyar örökösödési struktúrát az új törvénykönyv egy generációval meghosszabbítja, és az örökösödési sorrend, amely most a közös nagyszülőtől származó rokonokra terjed ki, a dédszülői leszármazottakig bővül. Vagyis a törvényes öröklés rendjébe belép a harmadik parentela (7:65. §), ami azt jelenti, hogy a dédszülők kiesése esetén leszármazó ugyanúgy örököl, mint a nagyszülő helyén ennek leszármazói.
A törvényes öröklés rendjét 1861 óta az ági öröklés színesíti. Ági vagyonról akkor beszélünk, ha az örökhagyó nem maga szerezte a vagyontárgyat, hanem azt valamelyik felmenőjétől örökölte, vagy azok ajándékozták neki. Ezt a vagyont, ha az elhunytnak nincsenek leszármazói, nem a túlélő házastárs, hanem azok a szülők öröklik, akiktől a vagyonrész az örökhagyó tulajdonába került. A házastársat ugyanakkor az ági vagyonon holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg. (7:69. §). Ha az ági vagyontárgy öröklésére jogosult szülő, illetve annak leszármazója kiesett, a nagyszülő; ha ő is kiesett, az örökhagyó távolabbi felmenője örökli azt a vagyontárgyat, amely róla vagy felmenőjéről hárult az örökhagyóra (7:68. §). Az ági öröklésnél jelentős változás, hogy az ági vagyon helyébe lépett, illetve értékén vásárolt vagyon megtartja ági jellegét (7:70. §). Ez a megoldás is a felmenőket támogatja, ugyanúgy, mint az özveggyel együtt való öröklés. A jogalkotó ezeket a szabályokat is azzal magyarázza, hogy az emberi életkor jelentősen kitolódott.
Öröklési jog és családjog az új Polgári Törvénykönyvben - Végintézkedés, törvényes öröklés, kötelesrész, házassági vagyonjog, élettársi kapcsolat - Dr. Tóth Ádám (MOKK elnök) és Dr. Szeibert Orsolya (adjunktus, ELTE ÁJK) előadásai – Jogi Fórum konferencia 2013. november 29-én - Részletek, regisztráció
