Az Alkotmánybíróság nem találta alaptörvény-ellenesnek a Politikatörténeti Intézet és az MSZOSZ levéltári iratainak államosítását. A testület alkotmányos követelményt állított fel a szociális ellátás körében a személyi térítési díj megállapítására.
Az Alkotmánybíróság teljes ülésének határozatai
● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/540/2013.)
Az Alkotmánybíróság október 7-én elutasította az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 9. § (1) bekezdésének „kényszer-végelszámolására a Ctv. 2012. február 29-én hatályos 116. § (3)–(6) bekezdését, 117. §-át és 118. §-át az e törvényben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítványt. Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztésével – a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint alaptörvény-ellenes a hatályon kívül helyezett rendelkezés visszamenőleges alkalmazására irányuló kötelezés, emellett a támadott rendelkezés olyan mértékben homályos, hogy az sérti a normavilágosság követelményét. Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában rámutatott: a rendhagyó, adott esetben a jogalkotás szakmai követelményeit nem maradéktalanul érvényesítő jogalkotási (jogszabály-szerkesztési) megoldások nem feltétlenül eredményeznek a jogbiztonság elvét sértő, alaptörvény-ellenes helyzetet, és önmagukban nem szüntetik meg az érintett rendelkezések kötelező erejét. Meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes – vagy az értelmezéstől függően ellentétes – szabályozása önmagában nem jelent alaptörvény-ellenességet. Az ilyen szabályozás alaptörvény-ellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alaptörvény valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár. A határozathoz Juhász Imre alkotmánybíró különvéleményt, Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Stumpf István)
● AB határozat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény egyes rendelkezéseivel kapcsolatos alkotmányos követelményről és bírói kezdeményezés elutasításáról (III/3861/2012.)
Az Alkotmánybíróság október 7-én meghozott határozatában – hivatalból eljárva – az Alaptörvény II. cikke és XVI. cikke (4) bekezdése alapján – és ezeket a Nemzeti hitvallással összhangban értelmezve – alkotmányos követelményként megállapította: a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdése a) pontjának aa) alpontja és a 115. § (2) bekezdése alapján az intézményfenntartó a személyi térítési díjat úgy köteles megállapítani – ha annak viselésére a 114. § (2) bekezdésének c) pontjában foglalt személy köteles –, hogy a megállapított térítési díj a kötelezett személy saját szükséges tartását ne veszélyeztesse. Az indítványozó, a Kúria háromtagú tanácsa – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztésével – a támadott szövegrész alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a rendelkezés általános és a Kúria előtt Kfv.39.051/2012. számon folyamatban lévő ügyben való alkalmazhatóságának kizárását kérte. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben a rokkantnyugdíjas felperest arra kötelezte az önkormányzat és az annak határozatát felülvizsgáló bírói döntés, hogy a rokkantnyugdíjából fizesse meg édesanyja önkormányzati fenntartású intézményben történő ápolását, gondozását. Az indítványozó szerint a rendelkezés ésszerű szabályozási indok hiányában az emberi méltóságot sértően önkényes: a rászorultsági alapon juttatott állami ellátást díjfizetési kötelezettség tárgyává teszi, és így elvonja azt a megélhetési minimumot, amelyet az állam – intézményvédelmi kötelezettsége keretében – minden rászorulónak biztosít. Az Alkotmánybíróság határozata szerint önmagában az, hogy a támadott rendelkezés adómentes jövedelmeket is bevon azon jövedelmek közé, amelyek a személyi térítési díj kiegészítésénél figyelembe vehetőek a tartásra kötelezett személynél, nem sérti az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltóság alapjogát. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Alaptörvénnyel összeegyeztethetetlennek tartotta, hogy a bíróság a támadott jogszabály szerinti kötelezetti kör esetében nem vizsgálhatja, hogy a tartásra kötelezett hozzátartozó által havi rendszerességgel megfizetett személyi térítési díjkiegészítés megfizetését követően a tartásra kötelezett megmaradó jövedelme elegendő-e a saját megélhetésének a biztosítására. A határozat indokolása azt is megállapította, hogy a támadott rendelkezés alapján kötelezetté válható, tartásra köteles és képes személyek köre tekinthető homogén, azonos szabályozási körbe tartozó csoportnak. E körön belül a jogalkotó nem tesz önkényes megkülönböztetést. A homogén csoport hiányára és az alkotmányos követelményre tekintettel az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésére vonatkozó indítványt az Alkotmánybíróság elutasította. A határozathoz Balogh Elemér, Kiss László, Lévay Miklós és Stumpf István alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.(Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla)
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának határozata
(Kovács Péter tanácsvezető, Balsai István, Bragyova András, Juhász Imre és Kiss László)
● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/3211/2012.)
Az Alkotmánybíróság október 14-én elutasította a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény 35. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt benyújtott alkotmányjogi panaszt. A Politikatörténeti Intézet Közhasznú Nonprofit Kft. és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége alkotmányjogi panaszában a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását és kihirdetésére visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte. A 2012. június 1-jén hatályba lépett törvénymódosítás az 1944–1989 között működött Magyar Dolgozók Pártja (MDP) és jogelődei, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), illetve ezek társadalmi szervezetei (Magyar Partizánszövetség, Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, Magyar Nők Országos Tanácsa), ifjúsági szervezetei (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, Dolgozó Ifjúság Szövetsége, Kommunista Ifjúsági Szövetség, Népi Kollégiumok Országos Szövetsége, Magyar Úttörők Szövetsége), valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a szakszervezeti tanácsok és ágazati szakszervezetek iratai állami tulajdonba vételét rendelte el, amelyből az indítványozók arra következtettek, hogy a jogalkotó nem vette figyelembe az eltérést a tagnyilvántartások adatai és az állampárti működés során keletkezett iratanyag között. Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában megállapította: mivel az Alaptörvény U) cikk (10) bekezdése rendelkezik úgy, hogy az érintett iratanyag az állam tulajdonát képezi és közlevéltárban kell elhelyezni, a támadott rendelkezés alkotmányellenessége nem állapítható meg. A határozathoz Kiss László alkotmánybíró különvéleményt, Juhász Imre alkotmánybíró párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Bragyova András)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának határozata
(Lenkovics Barnabás tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lévay Miklós, Salamon László és Szalay Péter)
● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/370/2013.)
Az Alkotmánybíróság október 14-én elutasította az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályairól szóló 245/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdésének a „rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni.” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 21.K.29.080/2013. számon folyamatban lévő ügyben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítványt. Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztésével – a támadott szövegrész alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá az érintett ügyben történő alkalmazhatóságának kizárását kérte. Az indítványozó szerint a rendelkezés sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, mert visszaható hatályú, hátrányos tartalmú szabályozást valósít meg. Ezért a közigazgatási per felperese nem láthatta előre a jogszabályváltozás bekövetkeztét és az építkezés megkezdésekor nem számolhatott a módosítás okozta jelentősen magasabb összegű bírság megállapításának lehetőségével. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a közigazgatási per felperesének jogelődje önmaga okozta a bírság kiszabására okot adó helyzetet és ezt jogkövető magatartásával elkerülhette volna. A határozat indokolása utalt az Alkotmánybíróság 55/1994. (XI. 10.) AB határozatában megfogalmazott álláspontjára, melyet a jelen ügyben is irányadónak tekintett. E szerint „önmagában az, hogy az állampolgárok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna a jogszabály módosítását, nem ad módot a jogbiztonság címén az alkotmányellenesség megállapítására”. (Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter)
Az Alkotmánybíróság október 21-i teljes ülésének napirendje
● A fogvatartottak egészségügyi ellátásáról szóló 5/1998. (III.6.) IM rendelettel kapcsolatos utólagos normakontroll vizsgálata (II/1201/2012.)
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2010. május 28-án benyújtott és 2012. február 6-án megerősített indítványában a fogvatartottak egészségügyi ellátásról szóló 5/1998. (III. 6.) IM rendelet azon rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát kérte, amelyek a fogvatartott egészségügyi ellátásának visszautasításával kapcsolatos önrendelkezési joga korlátozásának eseteit szabályozzák. Az indítványozó szerint az emberi méltósághoz való jogból levezethető önrendelkezési jogra vonatkozó korlátozó szabályokat törvényben és nem rendeletben kellene szabályozni. Továbbá az önrendelkezési jogot szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a szabály, amely előírja, hogy ha a fogvatartott megtagadja az együttműködést, akkor az orvos köteles a vizsgálatot vagy kezelést meghatározott feltételek mellett elvégezni.
● A Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzése, illetve az Országos Választási Bizottság 41/2012. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/3010/2012.)
A Lehet Más A Politika alkotmányjogi panaszában a Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzése megsemmisítését kezdeményezte. A Kúria végzésében helybenhagyta az Országos Választási Bizottság (OVB) 41/2012. számú határozatát, melyben az OVB egy magánszemély kifogásának helyt adott és megállapította, hogy az indítványozó a népszavazási kezdeményezéséhez kapcsolódó „aláírásgyűjtési maraton” meghirdetése során ajándékokra tett ígéretével megsértette a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 48. § (3) bekezdésében foglalt tilalmat. Az OVB az indítványozót a további jogsértéstől eltiltotta. Az indítványozó párt álláspontja szerint a végzés sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésében meghatározott népszavazáson való részvételhez való jogot.
● Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 49. § (4), (7) és (8) bekezdés, az 50. § (1), (2a) és (4) bekezdés, valamint az 52. § (2), (3), (5) és (6) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/1021/2013.)
Az indítványozó az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 49. § (4), (7) és (8) bekezdés, 50. § (1), (2a) és (4) bekezdés, 52. § (2), (3), (5) és (6) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések alkotmányos indok nélkül korlátozzák az országgyűlési képviselők vélemény-nyilvánítási jogát, illetőleg nem rendelkeznek az Országgyűlés döntésével szembeni jogorvoslat lehetőségéről.
● Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 50. § (1) bekezdése, valamint az 52. § (2) bekezdés a) pont alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/1022/2013.)
Az indítványozó az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 48. § (3), (4) és (7) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések alkotmányos indok nélkül korlátozzák az országgyűlési képviselők vélemény-nyilvánítási jogát, illetőleg nem rendelkeznek az Országgyűlés döntésével szembeni jogorvoslat lehetőségéről.
● A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 131/A. § (6) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/3689/2012.)
Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztésével – kezdeményezte a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 131/A. §-ának megsemmisítését, mely bevezette és a folyamatban lévő törvényességi felügyeleti eljárásokban is alkalmazandónak rendelte a korábbi kényszervégrehajtási eljárásoktól eltérő, súlyosabb jogkövetkezményekkel járó kényszertörlésre vonatkozó szabályokat. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés ellentétes a jogállamiság elvével, mert visszamenőlegesen hátrányos jogkövetkezményt állapít meg a folyamatban lévő ügyekben.
● A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 12. § (3)–(5) bekezdései, valamint a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklám célú berendezések közutak melletti elhelyezésének részletes szabályairól szóló 224/2011. (X. 21.) Korm. rendelet 3. § (2)–(3) bekezdései és a 4. § (3)–(4) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz indítvány vizsgálata (IV/2294/2012.)
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, valamint a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklám célú berendezések közutak melletti elhelyezésének részletes szabályairól szóló 224/2011. (X. 21.) Korm. rendelet egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és visszaható hatályú megsemmisítését kérte. A törvény támadott rendelkezései reklámcélú berendezések elhelyezésének feltételeit és korlátait állapítják meg. Az indítványozó szerint a korábbi szabályozáshoz képest ezek a rendelkezések nem tartalmaznak olyan többletelemet, amely a közlekedés biztonságához bármilyen szinten is hozzájárulna, ugyanakkor az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 54. § (4) bekezdésével és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 140. § (1) bekezdés a) pontjával ellentétesen párhuzamos „jogosultságot biztosítanak” a reklámcélú építmény eltávolítására. Álláspontja szerint a kormányrendelet 3. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenesen – visszaható hatállyal, rendeleti szinten – állapít meg jogellenességet, miközben jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat von el.
● A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény 2. § (4a) bekezdés és (5) bekezdés aj) pont alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/3568/2012.)
Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztésével – kezdeményezte azoknak a támadott törvényi rendelkezéseknek a megsemmisítését, amelyek kimondják, hogy a közfoglalkoztatott nem részesülhet más munkavállalókhoz hasonlóan pótszabadságban, illetve nem rendelkezhet a számára biztosított 20 nap szabadságról.
● A Kúria Kvk.III.37.230/2012/2. számú végzése, illetve az Országos Választási Bizottság 42/2012. számú, a Kúria végzésével helybenhagyott határozata ellen benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/3055/2012.)
A Lehet Más a Politika alkotmányjogi panaszában a Kúria Kvk.III.37.230/2012/2. számú végzése megsemmisítését kezdeményezte. A Kúria helybenhagyta az Országos Választási Bizottság (OVB) 42/2012. számú határozatát, melyben az OVB megállapította, hogy az indítványozó párt a parlamentben történő aláírásgyűjtése során megsértette a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 48. § (2) bekezdés a) és d) pontjában foglalt tilalmat. Az OVB az indítványozót a további jogsértéstől eltiltotta. Az indítványozó szerint a végzés sérti az Alaptörvényben meghatározott népszavazáson való részvételhez való jogot, valamint a párt véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát.
● A közfoglalkoztatási bér és a közfoglalkoztatási garantált bér megállapításáról szóló 170/2011. (VIII. 24.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés b) pontja ellen benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/3161/2012.)
Az indítványozó a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint ugyanis nincs olyan indok, amely az alacsonyabb bérminimum megállapítását alátámasztaná, és a bérezés védelme éppen a közcélú foglalkoztatás egyik formája esetében legyen hiányos. Mindezek miatt sérült az emberi méltósághoz való joga és a diszkrimináció-tilalom elve.
