“A jogbiztonság követelménye kétségkívül fontos szempont. Az Alkotmánybíróság határozata azonban ismét megkésve érkezett, amely éppen ezt a követelményt ássa alá.” – véli Kéri Ádám, a LiGA Szakszervezetek jogi szakértője, bírálva a Testület hétfőn meghozott határozatát.
A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő ügyekben az eljáró bírók a bírósági eljárások felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróság (AB) eljárását kezdeményezték. Az egyik bíró közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben a 2013. október 24-én érkezett beadvány alapján észlelte, hogy az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 10. §-a az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó l. kiegészítő jegyzőkönyvének l. Cikkébe ütközik. A bíróság az Emberi Jogok Európai Bíróságának a 41838/11. (R.Sz. kontra Magyarország), a 66529/11. (N.K.M. kontra Magyarország), és a 49570/11. (GÁLL kontra Magyarország) számú határozataira alapította az indítványát. Kérte annak kimondását, hogy a Törvény 10. §-a (adómérték: 98%) a konkrét ügyben nem alkalmazható. A másik bíró a 2013. október 15-én érkezett végzésében előterjesztett indítványában „a 2011. évi XLVI. törvény Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát” kezdeményezte. A bírák azt is kezdeményezték, hogy a testület állapítsa meg, hogy az érintett jogszabályhely az Alaptörvény 13. §-ába (tulajdonhoz való jog) is ütközik.
Az AB határozat (III./1499/2013.) elemzése azzal indít, hogy az Alaptörvény Q. cikkelyének 2. bekezdése biztosítja a nemzetközi jog és a hazai jog összhangját. Az Egyezmény I. kiegészítő jegyzőkönyvének I. bekezdése pedig elismeri a tulajdonjog védelmét. A hivatkozott egyezményhely azt is kimondja, hogy a rendelkezések nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javaknak a köz érdekében történő használatát szabályozhassák, illetőleg az adók, más közterhek vagy bírságok megfizetését biztosítsák. Mielőtt azonban a konkrét vizsgálatra az AB rátért volna, pénzügyi tárgyú javaslatról lévén szó szükséges volt vizsgálni a hatáskörének a meglétét. Az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése szerint mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. A tulajdonhoz való jog nem tartozik ebbe a körbe. Az AB azonban megsemmisítheti a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést; illetve sarkalatos törvényben meghatározott jogkövetkezményt állapít meg. A hatásköri korlátozások, illetve a jogkövetkezmények behatárolása a nemzetközi szerződésbe ütközés esetére a többség szerint nem vonatkoznak. A nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség megsértése megállapítható volt. Ezt követően az AB arra is kitért, hogy a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség megszegése nem csupán az Alaptörvény Q) cikkének (2) bekezdésével, de a jogállamiságot biztosító B) cikk (1) bekezdésével is ellentétes. A jogsértés megállapítását követően a jogkövetkezmény vizsgálata következett, mellyel összefüggésben az AB leszögezte, hogy az Alaptörvény ellenesség orvoslása megsemmisítés útján történik. Kérdésként merülhet azonban az, hogy mikori hatállyal kell ennek bekövetkeznie. Az Abtv. a megsemmisítés jogkövetkezményeit illetően egységesen úgy rendelkezik, hogy a megsemmisített jogszabály hatályát veszti és a hatályvesztés napjától nem alkalmazható. Ettől azonban az Alkotmánybíróság eltérhet: meghatározott esetben kötelező a visszamenőleges hatállyal való megsemmisítés, és lehetőség van arra is, hogy az Alkotmánybíróság egyedi ügyben mondjon ki alkalmazási tilalmat, vagy e szabályoktól eltérően határozza meg a hatályon kívül helyezést, illetve általános alkalmazási tilalmat mondjon ki. 2014. január 1. napjával azonban a jogalkotó a 98%-os különadó mértékét 75%-ra „mérsékelte”. “Ezzel pedig - Kéri Ádám, a LiGA Szakszervezetek jogi szakértője – azt érte el, hogy a megsemmisítés, mint jogkövetkezmény aktualitását is vesztette.” Tekintettel arra, hogy az adómérték csupán ez évtől hatályos, így az AB úgy döntött, hogy jogkövetkezményként a folyamatban lévő ügyekre alkalmazási tilalmat rendel el, habár dr. Salamon László alkotmánybíró különvéleménye szerint erre jogszerű lehetősége az AB-nek hatáskör hiányában nem volt.
A jogbiztonság követelménye kétségkívül fontos szempont. Az AB határozata azonban ismét megkésve érkezett, amely éppen ezt a követelményt ássa alá. A testület ezt maga is észlelte, ám úgy látta, hogy még mindig nem teljesen késő közbelépni, mivel „ a bírói eljárásban egyébként is gyakran előfordulhat, hogy időközben hatályát vesztett jogszabályt kell alkalmazni, amint az a jelen esetben is fennáll.” “Azoknak az embereknek tehát, akik már ezen Alaptörvény ellenes szabályozásnak áldozatul estek, ez már sovány vigasz.” - véli Kéri Ádám. Ezzel összefüggésben arra is felhívja a figyelmet, hogy ez az adónem nem csupán a vezető beosztású munkavállalókat, és nem csupán a közszférát sújtotta. Ebbe az adónembe tartozott egyébként lényegében valamennyi, a munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódó kifizetés: a szabadságmegváltás egy része, a versenytilalmi megállapodásból eredő kifizetések, és természetesen a végkielégítések. “Nem oldotta meg a határozat továbbá a szabadságmegváltással kapcsolatos aggályokat sem, hiszen a ki nem adott szabadság kifizetésének utólagos elvétele nem csupán méltánytalan, hanem uniós normákba is ütközik.” – hangsúlyozza a szakértő.
Háttér
A különadót 2010-ben vezették be. Az Országgyűlés múlt év decemberében 2014. január 1-jei hatállyal az addigi 98 százalékról 75 százalékra csökkentette a közszférában kifizetett – kétmillió, illetve bizonyos esetekben három és fél millió forint feletti – végkielégítéseket terhelő különadót.
Állami és önkormányzati vezetőknek, képviselőknek, köztulajdonú cégek vezető tisztségviselőinek és felügyelőbizottsági tagjainak a jogviszonyuk megszüntetése miatt kifizetett összeg kétmillió forint feletti része után, más állami foglalkoztatottaknak a végkielégítésük három és fél millió forinti része után kell megfizetniük a különadót.
