Mihez kezdhetünk a nemteljesítő hitelekkel?

2015.12.14. Jogi Fórum / Fábián Erika

A magáncsőd, a portfolió átruházás és a bedőlt hitelek témájára fókuszált a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda „üzleti reggeli” című rendezvénye. Az eszmecsere célja az aktuális jogi problémák megvitatása és a jogalkotó figyelmének felhívása volt.

Bodzási Balázs, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi és magánjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkára a nemteljesítő hitelekhez kapcsolódó jogi problémákról adott átfogó képet, melynek során a banki-pénzügyi szektort is jelentősen érintő, jövőbeli jogalkotási tervekről is beszámolt.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) tavaly novemberben tette közzé a magyarországi nem teljesítő vállalati hitelekre vonatkozó összefoglaló elemzését, mely rávilágított többek között a nemteljesítő hitelek problémájára, s annak két fő aspektusára. Egyrészt a vállalati hitelek, másrészt a nem teljesítő lakossági vagy fogyasztói hitelállomány tartozik ide. Az előadó utalt továbbá arra a Magyar Nemzeti Bank által készített tanulmányra, mely részletesen is foglalkozik a nem-teljesítő a fogyasztói jelzáloghitelekkel. A tanulmány megállapításai szerint 2014. év végén a kilencven napon túli késedelmes lakossági jelzáloghitelek értéke meghaladta az 1450 milliárd forintot, ami 140 ezer adóst érint. Ez a döbbenetesen nagy szám is mutatja, hogy jogalkotónak sürgősen foglalkoznia kell a kérdéssel, s mind a lakossági, mind a vállalati hitelek oldalán be kell avatkoznia a megfelelő eszközökkel, mert ez a magas hitelállomány semmiképpen sem kedvez a magyar gazdaság számára.

Az EBRD elemzés a nem teljesítő MPL hitelek átruházhatóságának, forgalomképességének kérdését is elemezte. Ezzel kapcsolatban az anyag elsősorban a Ptk.-ra tesz módosító javaslatot, ami különösen a szerződés-átruházás kérdéskörét érinti. Ezt az új jogintézményt meglehetősen sok kritika érte az utóbbi időben, így ezek módosítására a Ptk. következő felülvizsgálatakor biztosan sor fog kerülni- tudhattuk meg a helyettes államtitkártól. Kiemelte, hogy az EBRD szerint meg kellene teremteni ezeknek a rossz hiteleknek a másodlagos piacát, persze kérdés, hogy van-e érdeklődés a magyar nem teljesítő hitelek iránt. E szempontból két dologra hívta fel a figyelmet. A szerződés átruházással kapcsolatban komoly dogmatikai vita van a jogászok között. Az egyik nézet szerint a szerződés átruházás tulajdonképpen novatio, amivel új kötelem jön létre a felek között, míg a másik nézet szerint jogfolytonosságra kerül sor, s egy új jogalany lép az egyik fél helyébe. Bodzási szerint a másodlagos piaci szereplők és a hitelezők szempontjából is ez utóbbi lenne az előnyösebb, bár van olyan jogászi álláspont, mely szerint éppen a novatio lenne a kedvezőbb megoldás. A Ptk. ebben a kérdésben valószínűleg nem fog állást foglalni, a megszűnő zálogjog kérdését , amely a szerződés-átruházás intézményéhez kapcsolódó legégetőbb probléma, azonban biztosan rendezni fogja.

Az EBRD tanulmány második része elég részletesen a fizetésképtelenségi eljárásokkal foglalkozik, melyben arra ösztönzi a jogalkotót, hogy a hitelezői pozíciót erősítse ezekben az eljárásokban (végrehajtás, csődeljárás, felszámolás). Nagyobb teret kellene engedni ugyanakkor a végrehajtásban a legnagyobb követeléssel rendelkező hitelező számára, hogy végrehajtáson kívül értékesíthesse a zálogtárgyat, természetesen a megfelelő garanciák mellett. Az EBRD a csődeljárással kapcsolatban kiemelte, hogy a hitelezőnek meg kellene adni az eljárás kezdeményezésének a lehetőségét, lehetővé kellene tenni, hogy az adós által készített reorganizációs tervre észrevételt tehessen, sőt, akár el is készíthessék azt az adós helyett. Az adóssal szemben pedig követelményként kellene megfogalmazni, hogy a csődeljárási kérelem benyújtásával együtt legyen egy átfogó és életképes reorganizációs terve. Emellett egy gyorsított csődeljárás bevezetésén is el kellene gondolkodni, melynek feltétele lenne, hogy ha az adós reorganizációs tervével a hitelezők már az eljárás megindulásakor egyetértenek, akkor sokkal
gyorsabb lehetne az eljárás.

Felszámolási eljárásban a tanulmány nagyobb teret javasol biztosítani a hitelezők számára, hogy a felszámolási vagyontárgyak értékesítésébe beleszólhassanak. A bírói kar képzése is fontos törekvés emellett, a tanulmány szerint kevés bírónak van hozzáértése jelenleg a felszámoláshoz. Az utóbbi évek törvénymódosításai ráadásul egy sor jogkört levittek bírósági titkári szintre, így sokszor egy bírósági titkárnak kell dönteni milliárdos kérdésekről, ami miatt nagy a felelősség az ebben az ügyszakban dolgozó és egyébként is túlterhelt bírákon. Az EBRD ennek kiküszöbölésére egy önálló szervezeti egység kialakítását javasolja a bíróságon belül. A bírói szervezetrendszert is érintő sokat mondó adat, hogy Magyarországon 40-50 ezer közötti az évente induló felszámolási eljárások száma, s ehhez képest 100-200 közötti a csődeljárások száma, holott a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban épp fordított a helyzet- az előadó szerint.

A helyettes államtitkár szerint a jogalkotási tervek között szerepel mindenekelőtt a Vht. reformja, mely 2016 második felében várható. A végrehajtók díját szabályozó rendelet módosítására a napokban került sor, melyben különösen a nagy értékű ügyekben korlátozták jelentősen a végrehajtók díját. A végrehajtók pályáztatásáról és az ügyelosztásról is kidolgozás előtt áll egy IM rendelet, amely még idén el fog készülni. A pályáztatási rendelet célja, hogy megszüntesse a mai privilegizált helyzetet, s hogy a jövőben külsős személyek is pályázhassanak a végrehajtói pozíciókra, ne csak azok, akik hosszú évek óta, s jelenleg is ezzel foglalkoznak. Aktuális lesz továbbá jövőre a csődtörvény reformja, és az egyéni vállalkozók reorganizációjáról szóló eljárás bevezetése is felmerült. Külön törvény fog születni 2016-ban a követeléskezelésről is, és szinte biztos, hogy sor kerül a magáncsődöt szabályozó törvény, valamint a Ptk. módosítására.

Auer Katalin, a Magyar Bankszövetség vezető jogtanácsosa előadásában ezután a magáncsőd körüli problémákat elemezte. Kiemelte, hogy az elmúlt időszakban született törvény egy nagyon rövid előkészítő időszak után lépett hatályba, míg azokban az országokban, ahol ez a jogintézmény már hosszú ideje működik, több éves előkészítés és intézményépítés előzte meg a bevezetést, s a jogalkalmazóknak egy hosszabb, tudatosabb felkészülésre volt lehetősége. Nálunk ez a folyamat összesűrűsödött. A családi vagyonfelügyelők képzése már javában zajlott, mikor a törvény végrehajtási rendeletei még csak előkészítés alatt voltak. A tapasztalatok más országokban is azt mutatták, hogy a részletszabályok kialakítása nem egyszerű, gyakran kényszerül önkorrekcióra a jogalkotó. Nincsenek pontos adatok jelenleg arról, hogy összességében hány magáncsőd kérelem van elbírálás alatt, de a bankok visszajelzései alapján nagyjából száz és kétszáz közé tehető a számuk.

Az Igazságügyi Minisztérium jelentős munkát bonyolított le eddig a magáncsőddel kapcsolatban, egy irdatlan mennyiségű végrehajtási rendelet készült el a törvényhez. Idő közben megszületett a törvény módosítása is, ami ugyan nem egy átfogó módosítás, csupán lehetővé teszi egy adósi körnek – aki jelenleg is jogosult az eljárást kezdeményezni -, hogy a bejelentkezési határidő tovább tartson a számukra. Egy pozitív megközelítése a törvénynek, hogy a végrehajtási moratórium nem hosszabbodik meg ezzel a határidővel. Jellemző adósi magatartás ugyanis, hogy amíg a moratórium tart, szívesen elodázzák a devizahitelekből adódó problémákat, s nem élnek azokkal a lehetőségekkel, melyek valamely megoldás felé vinné a végrehajtási ügyet. Most már nem csak a főhitelezőnél, hanem a Családi Csődvédelmi Szolgálatnál is kezdeményezhető az eljárás, ezen felül kisebb, de fontos koherencia zavart okozó problémákat igyekezett kiküszöbölni a jogalkotó.

Kétségtelenül nehéz továbbra is az eljárásba való bejelentkezés, bonyolult nyomtatványrendszert kell kitöltenie az adósnak, a személyes adatok 6-8 oldal terjedelműek, a vagyonleltár pedig önmagában 57 oldal.

A törvény hatálybalépése előtt volt egy felfokozott várakozás, mindenki tartott tőle, hogy tömegek fogják igénybe venni a magáncsődöt, azonban mikor nyilvánvalóvá vált, hogy az adósoknak számolnia kell azzal, hogy nem egy könnyű eljárásról van szó, melyben az adósnak komoly, fegyelmezett rendszerben kell törleszteni, akkor már nem volt olyan népszerű – tájékoztatott az előadó. A magáncsődeljárás igénybevételével kapcsolatos problémák körében Auer Katalin elmondta, nehézség többek között, hogy a tartozások között kell lennie egy olyannak, mely 90 napja lejárt esedékességű, és a lejárt tartozásnak az 500 ezer forintot meg kell haladnia. Ezzel olyan adósi körnek van lehetősége az eljárásra, akik vagy nagyon szélsőségesen kilátástalan helyzetben vannak, vagy nincsen jövedelmük, s ezért lett ilyen nagy a tartozásuk, vagy pedig van jövedelmük, de nincs fizetési hajlandóságuk.

Az MNB tanulmánya - melyről már Bodzási Balázs is szót ejtett - arra is kitér, hogy a nemteljesítő hitelek kétharmad része rendelkezik adóköteles jövedelemmel. A jövedelemmel nem rendelkezők egy része pedig valahogyan mégis törleszti az adósságát. A felmérés szerint a nem teljesítők 10-20%-a képes lenne jövedelme alapján fizetni a tartozásait, de nincs fizetési hajlandósága. Jelentős hányad nem kommunikál a hitelező bankkal, s minden megállapodási lehetőséget elutasít.

Auer Katalin mindezek alapján következtetésként elmondta, a kutatás sok mindenre felhívja a figyelmet, és már az elszámolási folyamat eredményeit is feldolgozza. A banki álláspontok szerint - az adós elutasító magatartása vagy jövedelemhiány miatt - túlzottnak tűnik az MNB-nek az a várakozása, mely szerint 70-80 ezer problémás ügylet restruktúrálható. A végrehajtási folyamatok beindítása azonban jótékony hatású lenne a nemteljesítő ügyletekre, mert a végrehajtás belátható időn belüli folytatásának lehetősége mindig elősegíti az adós belátását a helyzet rendezése iránt, s jellemzően több megállapodás születik a hitelezőkkel. A kilakoltatások száma ezeknek csak töredéke, amikor ez megtörténik, az általában nem a banki hitel miatt indult végrehajtásban történik, hanem közmű, parkolás illetve egyéb tartozások miatt.

Szalóki Gergely ügyvéd (Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda) előadásában az állomány átruházás kapcsán felmerülő jogi akadályokról beszélt, ezen belül három témára fókuszálva és a Hpt. állomány átruházással szembeni alternatív megoldási lehetőségekre is kitért. A jogi akadályok közül egyik legfontosabbnak értékelte, hogy a leendő vevőnek banki engedéllyel kell rendelkeznie, ami a leendő vevők körét erősen korlátozza. Szerinte a magyar nem teljesítő hitelekre igenis volna vevői kör, de a banki engedély feltétele miatt jellemzően rögtön visszalépnek az érdeklődők, még csak meg sem próbálkoznak az engedély megszerzésével. Egy másik lényeges akadály az állomány átruházásnál a banktitok. A Hpt. szerint banktitok csak akkor adható ki harmadik személynek, ha a pénzügyi intézmény érdeke ezt az ügyféllel szemben fennálló követelése eladásához vagy lejárt követelése érvényesítéséhez szükségessé teszi. Ez a tranzakció viszont nem ilyen egyszerű, a gyakorlatban több érdeklődő nézi meg a portfóliót, aki ezután úgy dönt, nem veszi meg az állományt. Erre az esetre nem rendelkezik a jogszabály, kérdés, vajon ilyenkor jogszerű lesz-e a banktitok átadás. További probléma a végrehajthatóság, melyről elmondta, hogy ez csökkenti az állomány értékét, főként, ha behajthatatlanok a követelések. A felszámolási eljárásban gond ugyanakkor, hogy egyes biztosítékok nem érvényesülnek, a hitelezőnek kevés a befolyása az eseményekre. A szerződés átruházásnál a Ptk. kapcsán gyakran emlegetett – Bodzási Balázs által is kiemelt – probléma pedig, hogy a szerződés biztosítékai megszűnnek. A zálogkötelezett hozzájárulása esetén az új zálogjog az eredeti ranghelyén jön létre. Nem világos ilyenkor, hogy mi lesz a kezesség, illetve a meglévő fiduciárius biztosítékok sorsa, vagy mit ért biztosíték alatt a jogszabály, egyáltalán, diszpozítív-e a rendelkezés. Kérdés az is, hogy a lajstromokban hogyan kell kezelni a helyzetet, a csődtörvény szerinti megtámadási határidők újraindulnak-e (a külföldi hitelezők legjellemzőbb kérdése), illetve a zálogkötelezett hozzájárulása előre megadható-e.

Az állomány átruházás alapvető szabályai körében a szerződés vagy követelésállomány különbözőségére is felhívja a figyelmet, mert ezeknek a szabályai részben egyezőek, részben viszont különböznek. Az állomány átruházás feltételei többek között, hogy mindkét szerződő fél pénzügyi intézmény legyen, legalább húsz szerződés vagy legalább 10 milliárd forint tőketartozást vagy lízingdíj követelést tartalmazó szerződéses állomány átruházása szükséges és természetesen MNB engedély is szükséges. A részletszabályok körében fontos - többek között -, hogy az ügyfelet írásban értesíteni kell az átruházásról, a szerződési feltételek változásáról (kamat, díj, költség nem lehet hátrányosabb), a felmondás jogról – mellyel 30 napon belül élhet díjmentesen. A biztosítékok a törvény erejénél fogva átszállnak a Hpt. alapján.

Az előadó Hpt.-n kívüli, alternatív megoldási lehetőségekre is utalt az állomány átruházás problémái kapcsán. Erről azonban sokat nem árult el, mert a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda külön – angol nyelvű – előadást szervez ebben a témában. Annyit azonban megtudhattunk, hogy egyik megoldásként merülhet fel a bizalmi vagyonkezelés, amikor nem kerül átruházásra ténylegesen az állományt. Ilyenkor az átadó bank továbbra is eljár az állománnyal kapcsolatos ügyekben, de hátrány, hogy szavatossági problémák merülhetnek fel. Egy másik, merészebb megoldás lenne, hogy értékpapírosítási SPV-t alapítanak a felek, és abba pakolják bele az állományt, s az átvevő ezeket az értékpapírokat vásárolná meg.

  • kapcsolódó anyagok
PÉNZÜGYI JOG
POLGÁRI JOG
BANK