Híresztelés a sajtóban - Decemberi Ab-mustra

2018.01. 4. Jogi Fórum / Sereg András

Alaposan belehúztak a 2017-es év végén az alkotmánybírák: állást foglaltak többek közt a sajtó tudósítói és internetes megosztási gyakorlatáról, a történészek személyeskedésektől sem mentes vitájáról, a „bevett egyház” jogállás megszerzésére irányuló eljárásról, a bírói kizárásról és alkalmasságról, valamint a közfoglalkoztatottak szabadságáról.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének decemberi határozatai

Történészek vitája – IV/3338/2015.

Az Ab december 19-én elutasította a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.288/2014/5/II. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó egy új történetkutató intézet vezetőjeként a vele készített interjúban az 1941-ben Kamenyec-Podolszkijban történt deportálásról fejtette ki álláspontját. Az alapügy szintén történész alperese egy tévéműsorban kritikával illette az indítványozó nyilatkozatát, valamint bírálta az indítványozó és a történetkutató intézete által követett politikai ideológiát. Egy nappal később az indítványozó pontosította saját korábbi álláspontját, és nyilvánosan megkövette azokat, akiket megsértett. Az indítványozó az alperes nyilatkozatát sérelmezve bírósághoz fordult, amely nem állapította meg jó hírnevének és emberi méltóságának megsértését. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a közügyek megvitatása körében a szólásszabadság kiemelt védelmet élvez, hiszen a demokratikus közvélemény alakítása összefüggésében követelmény, hogy a társadalom valamennyi polgára szabadon fejthesse ki gondolatait. A közügyekkel kapcsolatos véleménynyilvánítás ennek megfelelően csak szűk körben korlátozható, akkor, ha sérti az emberi méltóság korlátozhatatlan, az emberi státuszt meghatározó lényegét, vagyis a másik személy emberi mivoltában való megalázására irányul. A testület külön is hangsúlyozta: vizsgálata csak arra terjedt ki, hogy a bíróságok felismerték-e az ügy alapjogi vonatkozásait, és azokra figyelemmel, az érintett alapjog alkotmányos tartalmát érvényre juttatva értelmezték-e az alkalmazandó jogszabályokat. Nem tartozik az Ab hatáskörébe annak megítélése, hogy a bíróság döntése az ügyben meghozható egyedüli helytálló döntés-e, vagy hogy a bírói törvényértelmezés, a bizonyítékok mérlegelése, valamint az azokból levont következtetések helyesek-e. A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Pokol Béla, Salamon László, Szívós Mária és Varga Zs. András különvéleményt fűztek. Mind a hét alkotmánybíró szerint a támadott ítéletet meg kellett volna semmisíteni, elfogadhatatlannak tartva annak kimondását, hogy az indítványozó emberi méltóságát az alperes nyilatkozata ne sértené. (Előadó: Szalay Péter)

Az internetes megosztás is híresztelés – IV/2341/2014.

Az Ab december 19-én elutasította a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.289/2014/7. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó internetes hírportál az alapügyet megelőző eseményekről írt cikkében megosztott egy olyan videofelvételt, amelynek tartalmáról a bíróság megállapította, hogy valótlan tények állításával sértette az alapügyben szereplő felperes jó hírnevét. A másodfokú jogerős ítélet szerint az indítványozó a valótlan tényeket állító videofelvétel nyilvánosság felé való közvetítésével maga is elkövette a felperes jó hírnévhez fűződő jogának megsértését. Az indítványozó szerint az ítélet megsértette szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogát. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint nem alaptörvény-ellenes a bíróság azon gyakorlata, miszerint a valótlan, jó hírnevet sértő tények híresztelése önmagában, az azonosulás fokától függetlenül megvalósítja a jó hírnév sérelmét. Hörcherné Marosi Ildikó, Schanda Balázs, Stumpf István és Sulyok Tamás közös párhuzamos indokolása szerint a linkelés, a művelet lényegénél és sajátosságainál fogva, újságírói módszerként használva éppen azt fejezi ki, hogy az internetes újság nem maga teszi a sérelmes közléseket, hanem csupán utal az adott társadalmi vitában már korábban megfogalmazott álláspontra, megnyilatkozásra. Párhuzamos indokolást írt Salamon László is. (Előadó bíró: Czine Ágnes)

Tisztességes eljárásban kell dönteni a „bevett egyház” jogállásról – IV/1301/2014

Az Ab – hivatalból eljárva – december 19-én megállapította: mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség áll fenn annak következtében, hogy az Országgyűlés nem alkotta meg a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 14/C. §-a szerinti eljárásban előírt döntési határidő elmulasztása esetére alkalmazandó eljárás szabályát. A testület felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2018. március 31-ig tegyen eleget. Az alapügyben a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, amely 1990 óta nyilvántartásba vett egyházként működött, alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Kfv.II.37.124/2014/6. számú ítélete ellen, mert sérelmezte, hogy bár egyházi jogállását nem veszítette el, és a bírósági nyilvántartásban is egyházként szerepel, ennek ellenére egyes eljárásokban egyházi jogállását nem ismerték el. A hátrányos megkülönböztetés miatt az indítványozó kérte a Kúria ítéletének megsemmisítését. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt, mondván, a Kúria konkrét ítélete, és az azt megalapozó jogszabály-értelmezés nem sérti az Alaptörvényt. Ugyanakkor hivatalból eljárva alaptörvényi követelményként határozta meg, hogy a „bevett egyház” jogállás megszerzésére irányuló eljárás során is érvényesüljenek a tisztességes eljárás követelményei, hozzátéve, hogy az ügyet tisztességes módon és észszerű határidőn belül kell intézni, a döntéssel szemben pedig jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani. A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolást csatolt. Dienes-Oehm Egon különvéleményében, amihez Balsai István is csatlakozott, hivatkozott az Alaptörvény ötödik módosítására, amely alapján a két alkotmánybíró szerint már nincs felhatalmazás sem az Országgyűlés elutasító döntésének alkotmányjogi panasszal való megtámadására, sem a döntés alkotmánybírósági felülvizsgálatára. (Előadó: Stumpf István)

A határidők a közigazgatási hatóságokra is vonatkoznak – IV/1201/2017.

Az Ab december 12-én megállapította, hogy a Kúria Kfv.II.37.131/2016/5. számú végzésével kijavított Kfv.II.37.131/2016/4. számú ítélete, a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.366/2015/6. számú ítélete, valamint a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság 57-2/2014/VH számú határozata és az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség 24217-65-2/2014. számú határozata alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette. Az ügy háttere: az alkotmányjogi panaszt benyújtó cég 2012-ben vízjogi engedélyt kapott egy ingatlanon belüli vízellátás és szennyvízelvezetés céljából kiépített vízi létesítmény üzemeltetésére. 2013-ban a kibocsátott szennyvíz határérték feletti koncentrációja miatt az elsőfokú környezetvédelmi hatóság csatornabírság megfizetésére kötelezte. Az indítványozó azon érvét, hogy határidőn túl történt a bírság kiszabása, azzal utasította el a másodfokon eljáró szerv, hogy ez a határidő nem volt jogvesztő. Az ezt követő bírósági eljárás végén a Kúria kimondta, hogy valójában nem a határidő túllépéséről, hanem a hatóság hallgatásáról van szó, amelyhez nem kapcsolódik az elévülés jogkövetkezménye. Az Ab megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt, amelyben az indítványozó hivatkozott az 5/2017. (III. 10.) AB határozatra. Az Ab megállapította, hogy a jelen ügy azonos ténybeli és jogi megítélés alá esik. A tisztességes eljáráshoz való joghoz hozzátartozik, hogy a közigazgatási hatóságok a rájuk vonatkozó határidőket betartsák, míg a bíróságok ennek túllépését ne az ügyfél terhére, hanem javára értékeljék. A határozathoz Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Hörcherné Marosi Ildikó és Stumpf István különvéleményt csatolt. (Előadó: Szabó Marcel)

A híresztelés fogalmának átértékelése – 34/2017. (XII. 11.) AB határozat

Az Ab december 5-én hozott határozatában megállapította: az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében foglalt sajtószabadságból fakadó alkotmányos követelmény, hogy a közéleti szereplők sajtótájékoztatóján a közügyek vitájában egymást érintően tett kijelentésekről hűen, saját értékelés nélkül tudósító, a közlések forrását egyértelműen megjelölő és a jó hírnevet esetleg sértő tényállításokkal érintett személy cáfolatának is helyet biztosító (vagy a válaszadás lehetőségét felkínáló) médiatartalom-szolgáltató tevékenységét nem lehet a személyiségi jogsértés polgári jogi szankcióit megalapozó híresztelésként értékelni. A testület ezért megsemmisítette a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.624/2016/9. számú ítéletét. Az ügy háttere: Czeglédy Csaba, az MSZP szombathelyi szervezetének elnökségi tagja a dohány koncessziós pályázatokkal kapcsolatban sajtótájékoztatót tartott, amelyen a pályázatot az államosított korrupció iskolapéldájának nevezte, és egyebek között azt mondta: „Teljesen kézivezérelt a dolog. A pályázatokat a Fidesz helyi vezérkara újszerű pártbizottságként véleményezte, a végső döntést pedig a választókerületi elnök, Hende Csaba mondta ki.” Az indítványozó az általa szerkesztett „nyugat.hu” internetes oldalon még aznap tudósítást jelentetett meg „A trafiktörvény »az államosított korrupció iskolapéldája«”címmel és „A szocialisták visszacsinálják az egészet, ha módjuk lesz rá. Szombathelyen a nyertesekről Hende Csaba döntött – hangzott el egy mai sajtótájékoztatón” alcímmel. Az Ab a határozat indokolásában megállapította, hogy a közéleti szereplők sajtótájékoztatójáról szóló tudósítást olyan kivételnek kell tekinteni, amikor az újságírók mentesülnek a közzétett tények valóságtartalmának ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségük alól. A támadott ítélet szerint a sajtótájékoztatón egy másik politikus jó hírnevére sérelmes, valótlan tényállítások hangzottak el, amelyek híreszteléséért a hírportál objektív felelősséggel tartozik. Az Ab szerint a híresztelés fogalmának ez az értelmezése – amely megfelel a bírói gyakorlatnak – nincs összhangban a sajtószabadságból fakadó alkotmányossági követelményekkel. A demokratikus közvélemény alakulásában központi szerepű sajtó tevékenységének lényegi eleme a közéleti események nyilvánossághoz való közvetítése. Ugyanakkor a sajtótájékoztatóról tudósító sajtó felelősség alóli mentessége nem feltétlen: vizsgálni kell, hogy az újságíró a más személyek által megfogalmazottakat híven, a közlések forrását egyértelműen megjelölve, saját értékelés nélkül közvetíti-e a közvélemény felé, illetve lehetőséget ad-e a vitatott állításokkal érintett személy cáfolatának. Czine Ágnes különvéleményben figyelmeztetett, hogy a bíróságoknak a régi Ptk. rendelkezéseire kellett alapítaniuk döntésüket. Dienes-Oehm Egon különvéleménye szerint, amelyhez Balsai István is csatlakozott, csak a szólás- és sajtószabadság jogával való visszaélés súlyosabb esetekben hozzájárulhat a demokráciába, illetőleg a demokratikus intézmények működésébe vetett bizalom megrendüléséhez. Salamon László úgy vélekedett, hogy az alkotmányos követelmény megállapítása ténylegesen jogalkotás, amire az Ab-nek nincs hatásköre. Szalay Péter szerint a politikai vagy közéleti vitát érintő sajtótájékoztatóról tudósító sajtó a közszereplők által elmondottakat szélesebb körben terjeszti, és ezzel híreszteli a tényállítást. Márpedig a sajtó szabadságába nem tartozik a valótlanságok nagy nyilvánosság felé történő továbbítása. Szívós Mária különvéleményében kifejtette, hogy az alkotmányos követelmény aránytalanul kitágítja a sajtószabadság érvényesülését előmozdító értelmezési keretet, megbontva ezzel a sajtó-helyreigazítási perek során konkuráló alapjogok között kialakult egyensúlyi helyzetet. (Előadó: Schanda Balázs)

A közfoglalkoztatottak szabadsága – 3341/2017. (XII. 20.) AB határozat

Az Ab december 5-én elutasította a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény 2. § (4a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására, valamint alkalmazásának általános kizárására irányuló indítványt. Az indítványozó azt sérelmezte, hogy közfoglalkoztatási jogviszony esetén a szabályozás kizárja a Munka Törvénykönyvének a szabadság mértékére és kiadására vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását, ezáltal a közfoglalkoztatottat naptári évenként csak húsz nap alapszabadság illeti meg, amely kiadásának időpontját teljes egészében a munkáltató határozza meg. Az Ab az indítványt nem találta megalapozottnak, minthogy a közfoglalkoztatási jogviszonyban és a munkaviszonyban biztosított alapszabadság mértéke között nincs különbség. A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indoklást csatolt. (Előadó: Stumpf István)

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának decemberi határozata

Adattovábbítás az egészségügyi ellátóhálózaton belül – IV/2689/2012.

Az Ab tanácsa december 12-én elutasította az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 7. § (2) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az indítványozó azt kifogásolta, hogy az orvosi titoktartás követelményét törvényi előírás alapján „meg lehet törni”, azaz amennyiben törvény teszi kötelezővé az adatkezelést, úgy az adatkezelő mentesül a titoktartási kötelezettsége alól. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés „kényszer adatkezelést” valósít meg, így sérti a magánélet és személyes adatok védelméhez fűződő jogot. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt, mert a szabályozás az információs önrendelkezési jogot szükséges és arányos módon korlátozza. A gyógykezelések megalapozottsága, eredményessége, a beteg életminőségének javítása, egészségügyi állapotának figyelemmel kísérése érdekében szükség van az egészségügyi ellátóhálózaton belüli ésszerű adattovábbításra is. (Előadó: Juhász Imre)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának decemberi határozatai

Nyugdíjhoz közel álló pedagógusok megkülönböztetése – IV/1657/2016.

Az Ab tanácsa december 12-én megállapította, hogy a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 39/K. § (1) bekezdésének „kivéve, ha korábban sikertelen minősítési eljárásban vett részt” szövegrésze, valamint (2)-(7) bekezdései alaptörvény-ellenes, ezért azokat 2016. október 28-i hatállyal megsemmisítette. Mintegy száz magánszemély alkotmányjogi panasszal fordult az Ab-hoz. A támadott rendelkezés szerint azt a pedagógust, akinek az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzéséig hét év, vagy annál kevesebb ideje van hátra, vagy öregségi nyugdíjra jogosult, automatikusan, minősítési eljárás nélkül a Pedagógus II. fokozatba sorolják be. A szabályozás kiveszi az automatikus besorolás alól azokat, akik bár megfelelnek a feltételeknek, korábban sikertelen minősítési eljárásban vettek részt. Az Ab megalapozottnak találta az indítványokat, mert a rendelkezés ésszerű indok nélkül különbözteti meg a nyugdíjhoz közel álló pedagógusoknak azt a körét, akik sikertelen minősítési eljárásban vettek részt, azoktól a pedagógus társaiktól, akik ilyen minősítési eljárásra önkéntesen nem jelentkeztek. A határozathoz Pokol Béla különvéleményt csatolt. (Előadó: Schanda Balázs)

Kizárással érintett bíró a büntetőeljárásában I. – IV/505/2017.

Az Ab tanácsa december 12-én megállapította, hogy, hogy a Veszprémi Törvényszék 2.Bf.559/2015/49. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt az I. rendű terheltre kiterjedően megsemmisítette. Az indítványozó szerint az ítélet ellentétes a pártatlanság követelményével, ugyanis a vádemelést megelőzően a nyomozási bíró előzetes letartóztatásról szóló döntését felülvizsgáló másodfokú tanács elnöke, illetve egy további tagja volt a későbbiekben az indítványozó ügyében eljáró ítélkező tanács elnöke, illetve tagja. Az Ab az alkotmányjogi panaszt megalapozottnak találta. A határozat indokolása szerint az alkotmányjogi panaszt megalapozó ügyben nem követte felülvizsgálati eljárás a másodfokú döntést, így az tekinthető olyan végső, végleges döntésnek, amelynek meghozatalában olyan bírók jártak el, akiknek pártatlanságához kétely fűződik. A határozathoz Stumpf István különvéleményt csatolt, mert szerinte a bírákra vonatkozó kizárási ok megalkotása jogalkotói feladat. (Előadó: Varga Zs. András)

Kizárással érintett bíró a büntetőeljárásában II. – IV/515/2017.

Az Ab tanácsa december 12-én elutasította a Szolnoki Törvényszék 8.B.551/2013/49., a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.466/2015/8., illetve a Kúria Bfv.III.907/2016/6. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó szerint az eljáró bíróságok nem észlelték, hogy az elsőfokú döntést hozó tanács elnöke az eljárás korábbi szakaszában – az előzetes letartóztatás elrendelése tárgyában döntést hozó másodfokú tanács tagjaként – vett részt. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint bár az ügyben kizárással érintett bíró járt el, erre azonban az elsőfokú eljárásban került sor. Sem a döntés másodfokú revíziója során, illetve felülvizsgálati eljárás során sem merült fel kifogás tanácsok összetételével kapcsolatban. A határozathoz Stumpf István párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Varga Zs. András)

A Kúria felülvizsgálati eljárása – 3342/2017. (XII. 20.) AB határozat

Az Ab tanácsa december 5-én elutasította a Kúria Bfv.I.1799/2016/30. sorszámú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó előadta, hogy az Ab – indítványának megfelelően – megsemmisítette a Kúria korábbi ítéletét, ugyanakkor a Kúria az új felülvizsgálati eljárásban a korábban megsemmisített ítéletével annak rendelkező részében mindenben megegyező ítéletet hozott. Az indítványozó ügyében olyan bíró járt el, aki az eljárás korábbi szakaszában már eljárt, továbbá a tanács elnöke és egy tagja elfogult volt, mert eljártak a korábban lefolytatott felülvizsgálati eljárásban. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt. A testület megállapította: az Ab határozatát követően nem lehetett véglegesen lezárultnak tekinteni az indítványozó büntetőügyét, így az új döntés nem ütközik a kétszeres értékelés tilalmába. Mivel jogértelmezés révén megállapíthatóak voltak a megismételt eljárás szabályai, nem sérült a jogbiztonság és a tisztességes bírósági eljárás követelménye sem. Az Ab azt is megállapította, hogy sem az eljáró bírók pártatlansága, sem annak látszata nem vált kétségessé az indítványozó által felhozott érvek alapján. (Előadó: Varga Zs. András)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának decemberi határozatai

A bírói alkalmasság értékelésére irányuló eljárás – IV/1535/2016.

Az Ab tanácsa december 12-én elutasította a Kúria mellett eljáró másodfokú szolgálati bíróság SZfÉ.10/2016/6. számú határozata és a Kúria mellett eljáró másodfokú szolgálati bíróság SZfÉ.14/2016/5. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó három éves határozott bírói kinevezése lejárta előtt kérvényezte határozatlan idejű kinevezését. A bírói alkalmasság értékelésére irányuló eljárás összefoglaló jelentésében a törvényszék elnöke megállapította, hogy a vizsgált bíró határozatlan idejű kinevezésre nem alkalmas. Az indítványozó a minősítés eredményével szemben jogorvoslati kérelemmel élt, amelyet megismételt eljárásban a másodfokú bíróság elutasított. Az indítványozó szerint a megismételt másodfokú eljárásban sérült a tisztességes eljáráshoz való joga. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint nem tekinthető a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmének önmagában az, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok ismételt mérlegelésével a bíró alkalmasságát érintően az elsőfokú határozatban foglaltakkal ellentétes döntést hozott. Az Ab szerint sem a vizsgáló bíró kijelölésének törvénytelensége, sem annak a ténye nem nyert bizonyítást, hogy őt eljárása során utasították volna. (Előadó: Hörcherné Marosi Ildikó)

A kizáró ok lényegi eleme – 3343/2017. (XII. 20.) AB határozat

Az Ab tanácsa december 5-én elutasította a Pécsi Ítélőtábla Gf.V.40.033/2014/15. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: a bányászati joggal rendelkező indítványozó bányatelkén egy autópálya nyomvonalát fektették le, és emiatt a bányászati jogát bizonyos ingatlanok tekintetében nem gyakorolhatta. A kártérítés megfizetése érdekében pert indított, amelynek során a bíróság megállapította az alperes kártérítési felelősségét. A másodfokon eljárt ítélőtábla, valamint a felülvizsgálati bíróságként eljárt Kúria viszont a keresetet elutasította, mert az indítványozó bányászati jogelődje jogáról kártalanítás fejében lemondott. Az indítványozó nem hagyta annyiban a dolgot: kérte a kártalanítási szerződés érvénytelenségének a megállapítását, majd megfellebbezte az elsőfokú bíróság ítéletét, később pedig kezdeményezte az illetékes bíróság kizárását elfogultságra hivatkozva. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint nincsen jelentősége annak, hogy az előzményperben ki hozta a döntést. A kizáró ok lényegi eleme, hogy saját döntését ne bírálhassa felül a másodfokon eljárt bíró. (Előadó: Salamon László)

A kötelmi jog viszonya a tulajdonhoz való joggal – 3344/2017. (XII. 20.) AB határozat

Az Ab tanácsa december 5-én elutasította a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.345/2014/6. számú végzése elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó és egy kft. faktorálási keretszerződést kötött. Az adós az engedményezést tudomásul vette, és kötelezettséget vállalt arra, hogy a továbbiakban fizetést kizárólag a megjelölt bankszámlára teljesít. Az adós felszámolását a bíróság megindította. A felszámoló az adós zavartalan működése érdekében a kft-től alapanyagokat rendelt azonnali fizetéssel. Ez alapján négy számlát fizettek ki közvetlenül a kft.-nek. Az indítványozó bírósághoz fordult, mert szerinte az engedményezési szerződés alapján a kft. által kiállított számlákból eredő valamennyi követelést az ő részére kellett volna kifizetni. A Kúria több lépcsős bírósági eljárást követően az indítványozó igényét elutasította. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a pénzkövetelésben marasztaló jogerős bírósági ítéletet nem lehet érdemi összefüggésbe hozni a tulajdonhoz való joggal. A testület eddigi gyakorlata szerint az olyan jogviszonyoknál, amelyek inkább voltak kötelmi, mint dologi jellegűek, nem állapította meg a tulajdoni védelem létét. (Előadó: Salamon László)

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG