Dr. Kiss Daisy

2008. július 11. Antal Attila, Budapest

Dr. Kiss Daisy ügyvédet, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tiszteletbeli tanárát kérdeztük a módosult Polgári perrendtartásról, a jövőben várható változásokról, s általában polgári eljárásjogunk helyzetéről.

Ön szerint mi a legnagyobb horderejű változtatás a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény mostani módosítása során elfogadott szabályok közül?

'e-per'
Biztos vagyok abban, hogy lesz 'e-per'. Nem biztos, hogy úgy valósítjuk meg, ahogy kell, de lesz. Mindenestre várom, hogy mikorra lesz meg a lehetőség arra, hogy a tárgyalásra ne kelljen személyesen elmenni, hanem elektronikus eszközökkel, interneten keresztül lehessen 'videokonferencia' jelleggel tárgyalni.
Tudom, hogy általában az eljárás gyorsítására törekvő intézkedéseket illik itt kiemelni. Én azonban inkább a tanú- és az okirati bizonyítással kapcsolatos új szabályokat szeretném méltatni. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a tanúk védelme érdekében a tanú adatait úgy kell bejelenteni [Pp. 2008. július 1-jétől hatályos 167. § (3)-(4) bekezdés], illetve az iratok között kezelni, hogy azokat csak a bíróság, a jegyzőkönyvvezető és az ügyész ismerhesse meg [Pp. 2008. július 1-jétől hatályos 171/A. § (1) bek.]. A tanú a kihallgatása előtt kérheti a Pp. 173. § (1) bekezdés szerint rögzítendő adatainak zártan kezelését [Pp. 2008. július 1-jétől hatályos, a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó 171/A. §(3) bek., 172. § (3) bek.]. Ez a szabály alkalmas arra, hogy a tanú biztonságban érezhesse magát, ne kelljen bosszútól félnie amiatt, hogy segítségére volt az igazságszolgáltatásnak.

2009. január 1-jétől nagyobb védelmet élveznek a különböző titokkörbe eső adatokat tartalmazó iratok. Az államtitkot illetve szolgálati titkot tartalmazó okirat bíróság részére történő megküldése is megtagadható [Pp. 192. § (2) bek.], és világossá van téve az (a jelenleg csak más jogszabályból levezethető szabály) is, hogy amennyiben ilyen tartalmú irat a bíróság részére megküldésre kerül, az - megismerési engedély, illetve az ehhez szükséges nemzetbiztonsági ellenőrzés hiányában - a félnek vagy jogi képviselőjének nem mutatható meg. Rendkívül jelentős a Pp. új rendelkezései közül az a szabály, amely ehhez közelítő védelmet nyújt az üzleti titkot, illetve hivatásbeli titkot tartalmazó iratnak. Sajnos, egyre inkább tapasztalhattuk, hogy polgári perek kezdeményezésére - akár annak kockázatával is, hogy az érdemben nem nyerhető - azért került sor, hogy az érdekeltek az üzleti partner, piaci versenytárs üzleti vagy egyéb titkokat tartalmazó irataiba (mint a polgári per nyilvános iratanyagába) betekintést nyerhessenek. A 2009. január 1-jétől hatályos szabály egyértelművé teszi, hogy a bíróság (akár az okirattal bizonyító fél kérelmére) megkeresse a titokgazdát a titok megismerésének engedélyezése céljából [Pp. 192. § (3) bek.], és ha ilyen megismerési engedélyt a titokgazda nem ad, akkor a bíróságon kívül más személy ezen iratokba nem tekinthet be. Ez a szabály lehetővé teszi, hogy a bizonyító fél bizonyítási kötelezettségének eleget tehessen, ugyanakkor meghatározott titokkörbe eső adatai továbbra is védettek legyenek.

A Pp. módosított 134/A. §-ának (1) bekezdése a hatálybalépéssel lehetővé teszi, hogy a nyilvános tárgyaláson a bíróság tagjairól és a jegyzőkönyvvezetőről a sajtó kép-, illetve hangfelvételt készítsen, ha ez a tárgyalás rendjét nem zavarja. Ön szerint "a tárgyalás rendjét nem zavarja" fordulatot hogyan fogja értelmezni, s legfőképpen alkalmazni a bírói gyakorlat?

A bírósági eljárások időtartama
Az európai tapasztalatokhoz viszonyítva, a bírósági eljárások időtartama nem kirívóan hosszú. Dr. Németh János professzor úr szavaival élve egy jó jogalkalmazó egy rosszabb jogszabállyal is csodát képes csinálni, de a legtökéletesebb jogszabály sem segít egy alkalmatlan jogalkalmazó kezében. Éppen ezért inkább azt javasolom, hogy az állandó jogszabály-változtatás helyett (amely egyébként is jogbizonytalanságot eredményez) a jogalkalmazásban közreműködők személyi kiválasztásában, képzésében, és különösen a munka anyagi, tárgyi feltételeinek megteremtésében próbáljuk meg az európai trendeket követni.
A tárgyaláson való felvételkészítés szabályait a Pp. új 134/A. § tartalmazza. A 2008. július 1-jétől hatályos szabály szerint a nyilvános tárgyaláson - a bíróság által meghatározott módon - időbeli korlátozás nélkül készíthető kép-, illetve hangfelvétel. A nyilvános tárgyaláson a bíróság tagjairól és a jegyzőkönyvvezetőről, továbbá az ügyészről a sajtó kép- és hangfelvételt készíthet. Az ügyész kivételével a felekről és más perbeli személyekről, továbbá a tanúról, a szakértőkről, a tolmácsról, és a szemletárgy birtokosáról csak kifejezett hozzájárulása esetén készíthető kép- és hangfelvétel. Szükség esetén a bíróság e személyeket a kép-, illetve a hangfelvétel készítéséhez való hozzájárulásról nyilatkoztatja, ennek megtörténtét, valamint a nyilatkozat tartalmát a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. Törvény eltérő rendelkezése hiányában az állami és helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó, e feladatkörében eljáró személyről hozzájárulása nélkül is készíthető kép-, illetve hangfelvétel. A felek és más perbeli személyek személyhez fűződő jogainak védelméről a tárgyaláson az elnök a rendfenntartás keretében gondoskodik.

A szabály értelmezésénél tehát elsődlegesen a személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokból kell kiindulnunk. A főszabály az, hogy a nyilvános helyen történő kép- és hangfelvételhez nem kell előzetes hozzájárulás. Ha a képmással, illetve hangjával rendelkező személy nem kívánja, hogy felvegyék, akkor tiltakozhat a felvétel ellen, illetve rendelkezhet úgy is, hogy a felvétel felhasználását tiltja meg, vagy kéri, hogy a kép-, illetve hangfelvételen ne legyen felismerhető. Ezzel összhangban van a Pp. új 134/A. § (2) és (3) bekezdése, azzal, hogy előírja, a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető illetve a per azon résztvevői tekintetében, akik hivatásuknál, munkájuknál, közfeladatuknál fogva a nyilvánosság elé "kényszerülnek" (tulajdonképpen közszereplők), nem tehetnek ilyen korlátozó nyilatkozatot sem. A per egyéb résztvevői azonban, akik nem a saját választásuk, hanem a bíróság intézkedése folytán kerülnek a tárgyalás nyilvánosságának keretébe, az általános szabály szerint rendelkezhetnek képmásukról és hangjukról, azaz előzetes hozzájárulásuk szükséges a kép- és hangfelvételhez, illetve a felvétel felhasználásához, az érintettek felismerhetővé tételéhez.

Ha az érintettek hozzájárulást nem adnak, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a sajtó nem lehet jelen a tárgyaláson, illetve nem készíthet a tárgyalásról kép- és hangfelvételt, de ezen a felvételen azt, aki nem adott hozzájárulást, nem szabad láthatóvá, hallhatóvá illetve felismerhetővé tenni.

A bíró számára több eszköz áll rendelkezésre ahhoz, hogy a sajtó jelenlétét korlátozza a tárgyaláson. A tárgyalás főszabály szerint nyilvános. A nyilvánosságba bele kell érteni a sajtó jelenlétét is. Polgári ügyekben azonban a sajtó csak akkor lehet jelen a tárgyaláson, illetve ott felvételt, jegyzeteket csak akkor készíthet, ha ahhoz a peres felek hozzájárulnak. Ez a szabály nem változott. A polgári ügyek az esetek többségében magánjogviták, amelyek a felek rendelkezése alatt állnak. Ezért, ha a felek valamelyike úgy kívánja, a polgári per tárgyalásáról tudósítás csak akkor adható közre, ha az ügy jogerősen befejeződött. Abban az esetben, ha a sajtó jelenléte a perben vizsgált kérdések miatt személyhez fűződő jogot sértene, lehetőség van a zárt tárgyalás elrendelésére.

Ugyanakkor a Pp. 134. § (1) bekezdése az eljáró bíró kezébe helyezi a tárgyalás rendjének biztosítását. A rendfenntartás a tárgyalásvezetés része, a rendzavarás esetére előírt szankciók alkalmazása. Rendzavarás a tárgyaláson tanúsított minden olyan magatartás, amely méltatlan a bíróság előtti eljáráshoz, zavarja a tárgyalás rendjét. Ilyen például a tárgyaláson elkövetett bűncselekmény (pl. becsületsértés, rágalmazás, testi sértés), az ellenféllel, képviselővel, szakértővel, tanúval szemben sértő kifejezés használata, e személyek megfenyegetése, bírói intézkedés nemteljesítése, indokolatlan közbeszólás, kiabálás stb. A rendzavarás esetén alkalmazható szankciók: a rendreutasítás, pénzbírság, kiutasítás, kivezettetés, fegyelmi vagy büntetőeljárás megindításának kezdeményezése és őrizetbe vétel. A szankciók alkalmazásánál a fokozatosságot és a rendzavarással arányosságot kell szem előtt tartani. Egyes szankciók együttesen is alkalmazhatók.

Ha a sajtó jelenléte, vagy a felvételkészítés olyan körülményekkel jár, amely miatt a bíróság nem tudja a tárgyalást zavartalanul folytatni, ami miatt akár a bíróság tagjainak, akár a per résztvevőinek figyelme elterelődik az ügy érdemi tárgyalásáról, a bíróság a sajtó jelenlévő képviselőivel szemben bármelyik rendfenntartó eszközt alkalmazhatja, tehát akár kivezettetheti a tárgyalóteremből.

A Pp. új 134/A. §-a emellett arra is lehetőséget ad, hogy meghatározott személyek személyhez fűződő jogainak védelme érdekében az eljáró bíró rendfenntartó eszközt alkalmazzon. Ez azt jelenti, hogy ha a sajtó jelenlévő képviselője nem veszi figyelembe az érintett nyilatkozatát, és hozzájárulás hiányában készít róla kép- és hangfelvételt, akkor vele szemben bármelyik fent ismertetett rendfenntartó eszköz alkalmazható, akár kivezettethető a tárgyalóteremből. A véleményem az, hogy ez a szabály nem zárja ki személyiségi jog megsértése (azaz hozzájárulás nélküli kép- és hangfelvétel) esetében az egyéb jogszabályokban írt következmények alkalmazását (tehát a sérelmet szenvedett személy által akár polgári per, akár büntetőeljárás indítását) sem.

Véleménye szerint elérik-e majd a kívánt hatást a bírósági eljárás gyorsítását megcélzó változtatások (a kis perértékű ügyek, illetve az elektronizált fizetési meghagyás)?

A véleményem szerint semmilyen izzadtságszagú gyorsító intézkedés nem éri el ezt a hatást. A bíróságot terhelő belső ügyintézési határidők gyakorlatilag csak arra jók, hogy nyomasszák a tisztességesen eljáró bírókat. Az ügyek hatékony pervezetéssel, jól felkészült, döntésképes bírókkal ésszerű időn belül befejezhetők anélkül, hogy állandóan számolgatni kelljen, betartotta-e a belső határidőt vagy nem. A polgári jogviták rendezésében nem (vagy nem csak) a gyorsaság a fontos, hanem a színvonalas munka, a jó döntés. Ha a gyorsítás ennek a rovására megy, akkor inkább nem kérünk belőle.

Nem értek egyet azzal sem, hogy meghatározott ügyféli jogokat korlátozzon a jogalkotó csak abból az okból, hogy a perek gyorsabban befejeződjenek. Egy ún. kisértékű ügy is lehet rendkívül bonyolult. Érinthet rendkívül fontos kérdéseket. Arról nem is beszélve, hogy vannak ebben az országban olyan emberek, akiknek az ún. kisértékű ügy értékhatárát (az egymillió Ft-ot) el nem érő követelése a teljes vagyona, és akkor már nem igazán tudom olyan ügynek tekinteni, amely annyira kis jelentőségű a jogalkotó szerint, hogy pl. kötelező fizetési meghagyásos eljárással kezdeni a jogérvényesítést; korlátozott a keresetváltoztatás joga, a beszámítási kifogás előterjesztésének joga, a viszontkereset előterjeszthetősége, a fellebbezés joga; kizárt a felülvizsgálat lehetősége [lásd a Pp. 2009. január 1-jétől hatályos V. része és a Pp. 271. § (2) bek.].

Az elektronikus ügyintézés pedig - véleményem szerint - eszköz, és nem cél. Arra kellene szolgálnia, hogy az eljárást egyszerűbbé, a jogérvényesítést gördülékenyebbé tegye. Nem volna szabad oda jutnunk, hogy a gép a bírósági döntéshozót helyettesítse.

Önnek, mint gyakorlati és elméleti szakembernek mi a véleménye, milyen módosulási tendenciák várhatóak még a polgári eljárás tekintetében? Lát-e arra lehetőséget, hogy további "e-eljárás" kerüljön bevezetésre?

Biztos vagyok abban, hogy lesz "e-per". Nem biztos, hogy úgy valósítjuk meg, ahogy kell, de lesz. Mindenesetre várom, hogy mikorra lesz meg a lehetőség arra, hogy a tárgyalásra ne kelljen személyesen elmenni, hanem elektronikus eszközökkel, interneten keresztül lehessen "videokonferencia" jelleggel tárgyalni. Várom, hogy mikorra lesz meg a lehetőség arra, hogy iratok kiváltása miatt, jegyzőkönyv megtekintése miatt ne kelljen a kezelőirodára bemenni, hanem elektronikus eszközökkel, interneten keresztül lehessen betekinteni a bírósági aktába, vagy onnan másolatot kérni. És várom, hogy mikorra lesz lehetőség arra, hogy az elektronikus ügyintézés miatt ne százszor gondoljam meg, hogy egy kérelmet benyújtok, hanem valóban a munkánkat könnyítse meg az e-eljárás lehetősége.

Értékelné az Olvasóknak a hazai eljárásjog helyzetét az európai eljárásjogok tekintetében? Hogyan álluk az Európai Uniós trendekhez képest?

A véleményem az, hogy az Európai Unió követelményeinek megfelelő, modern polgári perrendtartásunk van. Az eljárási szabályok alkalmasak arra, hogy a polgári ügyeket ésszerű időn belül, hatékonyan és törvényesen bírálják el, és a bíróságok arra törekedjenek, hogy valóságos megoldásokat találjanak a jogviták rendezésére. Az európai tapasztalatokhoz viszonyítva, a bírósági eljárások időtartama nem kirívóan hosszú. Dr. Németh János professzor úr szavaival élve egy jó jogalkalmazó egy rosszabb jogszabállyal is csodát képes csinálni, de a legtökéletesebb jogszabály sem segít egy alkalmatlan jogalkalmazó kezében. Éppen ezért inkább azt javasolom, hogy az állandó jogszabály-változtatás helyett (amely egyébként is jogbizonytalanságot eredményez) a jogalkalmazásban közreműködők személyi kiválasztásában, képzésében, és különösen a munka anyagi, tárgyi feltételeinek megteremtésében próbáljuk meg az európai trendeket követni.


Dr. Kiss Daisy életrajza

Tanulmányok:

A középiskolai tanulmányait 1970-től 1974-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte.

Egyetemi tanulmányait 1980-ban fejezte be az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán.

1983. június 2-án bírói szakvizsgát tett.

Munkavégzés:

1976. szeptember 1-jétől 1990. október 30-ig a Pesti Központi Kerületi Bíróságon előbb jegyzőkönyvvezető, majd fogalmazó, végül 1983. július 8-tól beosztott, és 1987. november 1-jétől csoportvezető-helyettes bíró.

1990. november 1-jétől a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságán tanácsos, 1992. március 15-től a Köztársasági Elnöki Hivatal Alkotmányügyi-, és Törvényelőkészítési Főosztályának a vezetője.

1996. október 1. napjától ügyvéd.

2000. augusztus 3-ig állandó tanácsadója a Magyar Köztársaság elnökének, és 1999-2000-ben a Magyar Nemzeti Bank elnökének.

2003-2005. években főtanácsadó a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága volt elnöke mellett.

Jelenleg az Állami Számvevőszék Tanácsadó Testületének tagja, egyben az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézetének megbízott kutatója.

Kitüntetések:

1981 - miniszteri dicséret,
1985 - a Fővárosi Bíróság elnökének dicsérete,
1986 - "kiváló munkáért" kitüntetés, és az igazságügyi törzsgárda bronz fokozata,
1993 - "köztársasági elnöki elismerés" (Aranyérem),
1998 - a Magyar Országgyűlés elnökének elismerése (Emlékérem),
2000 - "köztársasági elnöki elismerés" (Emlékérem),
2002 - az ELTE tiszteletbeli tanára cím,
2007 - a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozat).

Tudományos munka:

1980-tól 1986-ig rendszeres résztvevője az Államigazgatási és Igazságügyi Ifjúsági Napokon rendezett tudományos konferenciáknak.

Az Igazságügyi Minisztérium (volt) Tudományos és Tájékoztatási Főosztályával 1984-ben és 1987-ben kötött kutatási szerződés alapján a (jogászi) bírói etika, illetve a lakásjog területén végzett kutatómunkát és készített tanulmányt. Elkészítette a Bírói Etikai Kódex tervezetét.

1985-ben és 1986-ban a Magyar Tudományos Akadémia Államtudományi Kutatások Programirodájával kötött kutatási szerződés alapján két - nyilvános szakmai vitára is bocsátott - tanulmányt készített, melynek témája a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata, a közigazgatási bíráskodás volt.

1989-ben "Lakásjogi kézikönyv" címmel önálló könyve jelent meg a Népszava Könyvkiadó gondozásában.

1990-ben az ELTE Állam-és Jogtudományi Karával kötött szerződés alapján újabb tanulmányt készített a bíró felelőssége, a jogászi hivatásetika témakörben.

Ezt követően az emberi jogok alkotmányjogi értelmezése tárgyában folytatott kutatásokat.

A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában 1999-ben megjelent "A polgári perrendtartás magyarázata", 2002-ben pedig a "Polgári nemperes eljárások magyarázata", amelynek előkészítő munkáiban - Dr. Németh János mellett - társszerkesztőként és társszerzőként vett részt.

Többször felkérték szakértőként jogszabályelőkészítő munkára, így részt vett a Polgári perrendtartás módosítás, a versenyjogi törvény, a reklámtörvény, a médiatörvény valamint az Alkotmány-módosítás előkészítő munkáiban.

2006-ban megjelent "A polgári per titkai" c. önálló könyve a HVG gondozásában, 2007-ben pedig - az Iroda tagjaival közösen - megjelentette "A különleges perek"c. könyvet.

Oktató munka:

Az 1985/86-os tanév óta az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán és az 1992/93-as tanév óta a Jogi Továbbképző Intézetben is polgári eljárásjogot tanít, valamint önálló kurzusokat vezet a Bibó István Szakkollégiumban, ahol 2002-től a Civilisztikai Műhely vezetője.

Tagja az Igazságügyi Minisztérium Jogi Szakvizsga bizottságának.

Egyéb:

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Eljárásjogi Tanszéke mellett működő Tudományos Munkaközösség titkára 1985-től a Munkaközösség megszűnéséig.

1990-ben a Jogtudományi Közlöny, 2005-ben a JogOK c. folyóirat szerkesztője.

1994-2000 között a Belpolitikai Kutatások Központja Jogelméleti Műhelyének és Gazdasági, Jogi és Politikai Tanácsadó Irodájának vezetője.

2002-2006 között a Budapesti Ügyvédi Kamara titkára, 2006. március 3-án a Magyar Ügyvédi Kamara teljes ülése tagjává, 2006. május 15-én a Magyar Ügyvédi Kamara titkárává választották.

2007-ben tagja lett a Magyar Akkreditációs Bizottság Jogi és Igazgatási Albizottságának, 2007. június 25-én a Magyar Jogász Egylet Polgári Eljárásjogi Szakosztályának elnökévé választották.

  • kapcsolódó anyagok
POLGÁRI ELJÁRÁSJOG