Dr. Darák Péter

2012. december 27. Sereg András, Budapest

A Kúria elnökeként is szakmai vezetőnek tartom magam – mondja Darák Péter, akit egy éve, 2011 decemberében választott meg a parlament legfőbb bírónak. Az elnök két joghézagot is említ: az ombudsman nem kezdeményezheti az önkormányzati rendeletek törvényességének vizsgálatát, illetve hogy hatályos rendelkezés hiányában nem tudnak nyugdíjba menni a bírák.

Volt jogász a családban?

Nem is egy. Mindkét szülőm jogász volt, akik az egyetemen ismerkedtek össze a 60-as évek elején, és kezdő jogászként kerültek Marcaliba, ahol én is megszülettem. 1968-ban költöztünk Zalaegerszegre. A zalai megyeszékhelyen nőttem fel, ott jártam iskolába. A helyi Zrínyi Miklós Gimnáziumban, amely akkoriban igazi elit gimnáziumnak számított, különösen a reáltárgyak és a nyelvek oktatása volt nagyon erős. Engem a történelem mellett elsősorban a világirodalom érdekelt. Édesapám a Nagy Világ című folyóiratot járatta, ami nagyon jó kitekintést adott a szabad világ irodalmára is. Tulajdonképpen nem jogi egyetemre készültem, de a szülői meggyőzés végül hatott, maradt a jog, mint biztos polgári hivatás.

Kikre nézett fel a pécsi jogi karon? Ki vagy mi hatott önre a leginkább?

Pécsett megtaláltam a jogi szakmának azokat a vonulatait, amelyek érdekeltek. Leginkább az eljárásjogok hatottak rám, mert egyfajta színházas jelleget hordoztak. Jó kapcsolatba kerültem a közigazgatási jog és az eljárásjogi oktatóimmal, később szóba is jött, nem akarok-e a tanszéken maradni, de ekkor már elhelyezkedtem Zalaegerszegen. Közreműködtem például Kengyel Miklós szociológiai megközelítésű eljárásjogi felmérésében. Írással is foglalkoztam a Glosszátor című kari lapnál, amelynek egy időben főszerkesztője voltam. Értelmes társaság dolgozott a szerkesztőségben. Többen közülük most is az egyetemen oktatnak.

Miért ment vissza Zalaegerszegre ügyészségi fogalmazónak?

Az egyetem elvégzése után eléggé tanácstalan voltam, hogy mit is kellene kezdeni a jogi diplomával. Patriótaként úgy éreztem, nem rossz döntés, ha hazamegyek Zalaegerszegre. Az ügyészségen kezdtem dolgozni fogalmazóként, mert a bíróságra nem volt felvétel.

Már akkor is a bíróság vonzotta. Milyen ügyekkel foglalkozott az ügyészségen?

Végig kellett menni minden területen. Miután sohasem vonzott a büntetőjog, csak a civil és a közigazgatási felügyelet jöhetett szóba. Ennek megfelelően végeztem a munkát egészen 1990-ig, amikor is kineveztek polgári- és általános felügyeleti ügyésszé. Nagy kedvvel dolgoztam a munkakörömben. Másfél évig voltam ügyész. Aztán 1991-ben, amikor az Alkotmánybíróság megsemmisítette azt a kormányrendeletet, ami felsorolta, milyen ügyekben lehet bírósághoz fordulni, megnyílt az út a közigazgatási bíráskodás előtt. Akkor ez új területnek számított, amire a klasszikus bírák nem igen voltak kaphatóak, mert tartottak tőle. A Zalaegerszegi Városi Bíróságon közigazgatási bírót kerestek, és mivel az ügyészségen ilyen ügyekkel foglalkoztam, rám esett a választás, 1991-ben kineveztek. Nagyon jó időszakot éltem meg a bíróságon, hiszen akkor verbuválódott a közigazgatási bírói kar, mi vetettük meg a mai közigazgatási bíráskodás alapjait. Emellett nem tettem le arról a szándékomról, hogy tudományos oldalról is megközelítsem a kérdéseket. Pályázat révén a nagy múltú Osztrák Közigazgatási Legfelső Bíróság működését tanulmányozhattam. 1993-ban, 1994-ben és 1997-ben egy-egy hónapot töltöttem Bécsben. Ösztöndíjjal a németországi Koblenzben is megfordultam. De miután egyedül én dolgoztam első fokú közigazgatási bíróként a megyében, hosszabb időre nem távozhattam el a munkahelyemről.

Hogyan került a Legfelsőbb Bíróságra?

Ez is összefügg az ösztöndíjakkal. 1999-ben a közigazgatási bírák szakmai tanácskozásán beszámoltam németországi élményeimről. Előadás után odalépett hozzám Petrik Ferenc, a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának vezetője, és megkérdezte, lenne-e kedvem berendelt bíróként kipróbálni magam a Legfelsőbb Bíróságon. Igent mondtam.

Mi vár egy berendelt bíróra a magyar igazságszolgáltatás fellegvárában?

A Legfelsőbb Bíróságon nagy hagyományai vannak a berendelés intézményének. Az érintettet kipróbálják, megmérik, és ha beválik, nem esik kifogás alá, akkor pályázat útján legfelsőbb bírósági – kúriai – bíróvá válhat. Ez történt velem is 2000 nyarán. Itt az első időszak mindig a tanulásé, hiszen ilyen nagy múltú, jó összetételű kollégiumban, amelyben külső szakemberek, minisztériumi jogászok, kodifikációból érkező szakértők és klasszikus bírói karriert befutott kollégák is dolgoznak, sok új szempontot, érdekes dolgot lehetett megtanulni.

A Magyar Közigazgatási Bírák Egyesülete szinte megalakulása óta aktívan jelen van a jogi közéletben. Mi ennek a magyarázata?

Ennek két oka van. Az egyik: a közigazgatási bírák számára természetes adottság, hogy más állami szervekkel együtt kell dolgozni. A másik: egy közigazgatási bíróban mindig nagy a bizonytalanság, valóban megértette-e a jogi problémát, hiszen olyan sokszínű az a joganyag, amivel dolgozik, hogy az adott terület specialistáival mindig érdemes konzultálni. Az egyesület mindig élen járt a civil szervezetekkel való kapcsolatépítésben. Az adószakértőkkel már a kilencvenes évek végén közös szakmai konzultációkat tartottunk.

Miért éppen az adójog lett a szűkebb értelemben vett szakterülete?

Egy bíró akkor tud elmélyedni egy szakterületben, ha kellő számú üggyel találkozik. A sokirányú közigazgatási bíráskodásban viszonylag kevés terület van, ahol mód van nagy számban, az adott jogág lényegesebb kérdéseit felvonultató jogvitákat elbírálni. Az adójog ilyen. Talán ebbe a körbe sorolhatók még az építési ügyek, az ingatlan-nyilvántartási határozatok és az idegenrendészeti menekültügyek is. Egy közigazgatási bírónak számos olyan ügyet kell eldöntenie, amiben a jogi problémával akkor találkozik először. Sokszor el is bizonytalanodik, vajon nem hagy-e figyelmen kívül az ügy helyes eldöntését befolyásoló szempontot.

Egy esztendeje, 2011. december 13-án választotta meg a parlament a Kúria elnökének. Mennyire lepte meg a jelölés?

Meglepett. Nem számoltam azzal, hogy elsőszámú szakmai vezető legyek úgy, hogy emellett a legmagasabb szakmai fórumot, a Kúriát igazgatnom is kell. Szakmai karriert építettem, szakmai kérdésekkel foglalkoztam, ugyanakkor a szakmai szemléletnek egy legfelsőbb bírósági szintű szervezetben igazgatási vetületei is vannak. Amikor a köztársasági elnök úr a Kúria elnökének jelölt, arra gondoltam, talán a szakmai célok megvalósítása érdekében tudok tenni egy igazgatási vezetői székben is. Tulajdonképpen ez a vezetői filozófiám: a Kúria elnökeként is szakmai vezetőnek tartom magam, aki szakmai célkitűzéseket fogalmaz meg, és ezek megvalósításához próbál biztosítani szervezeti és költségvetési feltételeket.

A szervezeti átalakítás és a napi teendők menedzselése mellett igen sok hazai és külföldi konferencián tartott előadást. Miért tartja fontosnak a kommunikációnak ezt a fajtáját?

Azért tartom fontosnak a szakmai szerepléseket, mert ez valóban azt tanúsítja, hogy a Kúria szakmai intézmény, a Kúria elnöke pedig szakmai vezető. Jelenlétemmel hangsúlyozni szeretném, hogy az adott jogterületet fontosnak tartom, az ott folyó elméleti és gyakorlati munkát támogatom.

Az idén alakultak meg az első joggyakorlat–elemző csoportok. Milyen eredménnyel?

A Legfelsőbb Bíróság korábban jogszabályi felhatalmazás nélkül vizsgálta a bírói gyakorlatot, most viszont törvényes kötelezettségünk, hogy joggyakorlat-elemző csoportokat állítsunk fel. Az idén hét ilyen – kúriai és alsóbb fokú bírákból, illetve elméleti szakemberekből álló – csoport kezdte meg működését, amelyek jelentései alapján már több kúriai kollégiumi vélemény is született. Két csoport beszámolóját az illetékes kollégiumok már elfogadták: az egyik a fogyasztói kölcsönszerződések egyoldalú banki módosításával, a másik menekültügyi és idegenrendészeti ügyek elemzésével foglalkozott. Nemrégiben a jogász-szakmához fordultam azzal a kérdéssel, hogy jövőre milyen elméleti kérdések megoldása érdekében tartanának indokoltnak elemző csoportok felállítását. Száznál több javaslat érkezett. Nyomós érvek szólnak például az uniós jog alkalmazásának, a közös ingatlantulajdon megosztásának, a vád törvényességének, illetve a vagyongyarapodási vizsgálatok és a bírságolás tanulságainak elemezése mellett.

Az Alaptörvény hatálybalépésekor néhány alkotmánybírósági hatáskör átkerült a Kúriához. Ez milyen szervezeti változásokkal járt?

Megalakult a Kúria önkormányzati normakontroll tanácsa, amely az önkormányzati rendeletek törvényességének vizsgálatát végzi konkrét ügyekkel kapcsolatban. A tanácshoz jelenleg csak a kormányhivatalok, illetve a konkrét perekben önkormányzati rendeleteket alkalmazó bírák fordulhatnak. Azt szeretnénk, ha az indítványozói kör az alapvető jogok biztosával bővülne. Mintha a kormányhivatalokban kevesebb figyelem jutna a közigazgatás átszervezésének időszakában a normakontroll-eljárások kezdeményezésére. Pedig a nagyszámú hatályban lévő önkormányzati rendelet több eljárást indokolna.

Korábban voltak konfliktusok a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság között. Mintha ezek megszűntek volna.

Folyamatos szakmai egyeztetés folyik. Ez nyilván sokkal nehezebbé válik majd, ha túljut az Alkotmánybíróság az ítéleteinket érintő valódi alkotmányjogi panasz befogadási eljárásokon. Szándékunk szerint a tapasztalatokat folyamatosan megbeszéljük.

A kúriai tanácsok a nyugdíjazások miatt hónapokig kisebb létszámban működtek. Volt olyan tanácselnök is, aki teljesen egyedül maradt.

A tanácsi struktúrát át kellett alakítani. Arról döntöttünk, hogy a korábbi háromtagú tanácsok helyett nagyobb létszámúak jöjjenek létre. A nyugdíjügyben érintett, visszatérő kollégákat az így létrejött nagyobb létszámú tanácsokba szeretném beosztani. Tizenegy nyugdíjazott kúriai bíró indított munkaügyi pert. Első fokon a bíróság mindegyik ügyben elrendelte a szolgálati viszony helyreállítását. Ezek a döntések rövidesen jogerőre emelkedhetnek. Ezt követően az államfő kinevező okiratára van szükség, hogy bíráink visszatérhessenek korábbi munkájukhoz. Azoknak a bíráknak az ügye, akik nem pereltek, csak új törvényi rendezéssel zárható le. Amióta az Alkotmánybíróság visszaható hatállyal megsemmisítette a vonatkozó nyugdíjszabályokat, hatályos rendelkezés hiányában a bírák nem is tudnak nyugdíjba vonulni.

________________________________________________

Darák Péter (1963) a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett. Az egyetem után a Zalaegerszeg Városi Ügyészségen fogalmazó, 1990-től ügyész. 1991-ben nevezték ki a Zalaegerszegi Városi Bíróság bírájának, ahol 1997-től csoportvezető bíró. 1999–2000-ben berendelt bíró a Legfelsőbb Bíróságon, 2000-től a Közigazgatási Kollégium legfelsőbb bírósági bírója. 2002-ben az Igazságügyi Minisztérium Polgári Jogi Főosztályán berendelt bíró, ahol az új Polgári törvénykönyv kidolgozásában vett részt. 2003-tól ismét a Legfelsőbb Bíróságon folytatta bírói munkáját. 2007-ben PhD-fokozatot szerzett Pécsi Tudományegyetem jogi karának doktori iskolájában. 2002-tól tíz évig a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesületének elnöke. 2001 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, 2005-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán pénzügyi jogot oktat. Az Országgyűlés 2011 decemberében választotta meg kilenc esztendőre a Kúria elnökének.

  • kapcsolódó anyagok
KÚRIA
DARÁK PÉTER