A szoftver-licencszerzõdések típusai

2001. május 5. Gross Balázs

Napjainkban a számítástechnikai eszközök, és így a szoftverek szinte minden munkahelyen és családban jelen vannak, ezért fontos kérdés megvizsgálni a szoftverek felhasználására vonatkozó jogi szabályokat. Nem minden szoftverhasználó van teljesen tisztában azzal a ténnyel, hogy egy program megvásárlásakor azon tulajdonjogot nem szerez, hanem csak korlátozott felhasználói jogai keletkeznek. A szerzõi jogi törvény tartalmazza a szoftverek használatára vonatkozó általános szabályokat, azonban a konkrét felhasználói jogviszonyt szinte minden esetben egyedi licenc-szerzõdések szabályozzák, amely szerzõdésekben pontosan szabályozzák a felhasználás módját, körülményeit, a felhasználót megilletõ jogokat, illetve a rá vonatkozó megkötéseket a szoftverrel kapcsolatban. Az általános gyakorlat szerint a szoftverlicencek több jól elkülöníthetõ típusa, kategóriája alakult ki. A különbözõ szoftverlicenc-típusok neveit ugyan sokan ismerik, azzal azonban csak ritkán vannak tisztában, hogy az elnevezés milyen jogosítványokat illetve kötelezettségeket takar. A jogtalan szoftverhasználat gyakran ebbõl a hozzánemértésbõl ered, mivel a felhasználó nem ismeri vagy rosszul értelmezi a felhasználás feltételeit. Emellett érdemes megvizsgálni azt a lehetõséget, hogy a felhasználó felé szabadabb licenctípusok alkalmazásával esetleg hatékonyan visszaszorítható a szoftverek jogtalan használata.

I. A szoftver-licencek csoportosítása

A szerzõi jogok érvényesítésére a szoftverek esetében az az általános gyakorlat alakult ki, hogy a szerzõ és a felhasználó szoftver-licencszerzõdést kötnek, amely pontosan meghatározza a szoftver használatával kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket a szerzõ és a felhasználó számára. A licencszerzõdések a legtöbb esetben blanketta-szerzõdések (azaz olyan szerzõdések, amelynek tartalmát a szoftver felhasználója nem módosíthatja, úgy kell elfogadnia, ahogyan azt elõre megírták), mivel a tömegesen gyártott szoftverek számára ez felel meg leginkább. A szerzõdés megkötése azzal jön létre, hogy a felhasználó elfogadja a szerzõdés feltételeit; ez a legtöbb esetben ráutaló magatartással történik, mivel a szoftver bármilyen szintû felhasználása a szerzõdés elfogadását jelenti. Attól függõen, hogy ezekben a licencszerzõdésekben milyen arányban védik a szerzõ jogait illetve milyen mértékben adnak a felhasználóknak jogosítványokat, a licencszerzõdések több csoportját, típusát különíthetjük el. Az általánosan ismert freeware - shareware - üzleti szoftver hármas felosztásnál jóval több kategória figyelhetõ meg, amennyiben a megkülönböztetésnél nem csak program ingyenességét, vagy a másolatkészítés esetleges szabadságát, hanem más egyéb szempontokat is figyelembe veszünk.

A következõ szempontok határozzák meg alapvetõen a szoftver felhasználásának korlátait:

  • a szoftver ingyenesen beszerezhetõ vagy kizárólag pénz ellenében lehet legálisan felhasználni - a szoftver használatára állnak-e fenn korlátok
  • a felhasználó tevékenységéhez (pl: magánszemély vagy cég), a felhasználás céljához, idõtartamhoz vagy egyéb feltételhez között használat - a szoftver terjesztésére állnak-e fenn korlátok
  • a szoftver forráskódjára vonatkozó szabályozások (a kód megismerhetõ ill. megváltoztatható-e)
  • a megváltoztatható forráskód alapján készített új termék (származék) licencfeltételeire vannak-e megkötések

Ezen szempontok alapján két nagy csoportot - a tulajdonosi (proprietary) szoftverek és a szabad (free) szoftverek csoportját lehet megkülönböztetni, amelyeken belül további kategóriák állíthatók fel; továbbá - a szoftver felhasználásának célja vagy a felhasználó személye szerint más-más licencfeltételek meghatározásával - a két fõ kategória között egy köztes csoport, a "félszabad (semi-free) szoftverek" csoportja jött létre. Cikkem elsõ része a tulajdonosi szoftverek közül az általánosan ismert üzleti szoftvereket, a freeware és shareware szoftvereket mutatja be, a második részben írok az egyéb tulajdonosi szoftverekrõl, a szabad szoftverekrõl, és a félszabad szoftverek csoportjáról.

A három fõ kategória bemutatása elõtt ezektõl fontos elkülöníteni az un "public domain" szoftvereket. Ezek egyik fenti kategóriába sem sorolhatók, mivel ezek a szoftverek nem állnak szerzõi jogi szabályozás (copyright) alatt, szerzõjük ugyanis lemondott errõl, és a "közösség fennhatósága" (public domain) alá helyezte a programot. Ennek értelmében az ezen kategóriába sorolt szoftverek esetében a szerzõ utólag nem változtathat a felhasználási feltételeken; más kategóriába átsorolásra nincs lehetõsége. Tehát ezen programok felhasználására gyakorlatilag semmilyen korlátozás nem áll fenn.

A tulajdonosi szoftverek

Amennyiben a szoftver használatára, terjesztésére, vagy kódjának megismerésére bármilyen korlát áll fenn, akkor a tulajdonosi szoftverek csoportjába tartozik. Megfigyelhetõ, hogy nem az ingyenesség a megkülönböztetés alapja, tehát a tulajdonosi szoftverek között is létezik olyan, amely ingyen beszerezhetõ. Mégis, ebben a csoportban a legnagyobb részt a kereskedelmi (commercial) programok teszik ki.

Kereskedelmi programok

Azok a programok, amelyeket szerzõjük abból a célból hozott létre, hogy kereskedelmi forgalomba hozza õket; ezért ezek legfontosabb jellemzõje, hogy beszerzésük kizárólag ellenértek fejében lehetséges. A szerzõ szinte minden esetben hivatásos programozó, vagy program-fejlesztõ cég, a szoftver pedig egy szoftverterjesztéssel foglalkozó cégen keresztül (ritkább esetben közvetlenül a fejlesztõ cégtõl) jut el a felhasználóig. A kereskedelmi szoftver felhasználására általában nem állnak fenn korlátok, néhány esetben azonban elõfordul, hogy a felhasználói jogviszonyt a szerzõdés idõben korlátozza. A kereskedelmi program bármilyen terjesztése tiltva van - ennek érdekében a másolatkészítésre is szigorú szabályok vonatkoznak, általában csak a programról való biztonsági másolat készítését engedélyezik (Az Európai Unió 91/250/ECC irányelve szerint a biztonsági mentés készítését az egyéni licencszerzõdésben sem lehet megtiltani). A program szerzõje nem biztosítja a forráskód megismerhetõségét - hiszen ennek alapján könnyen hasonló képességû szoftvereket fejleszthetne bárki - sõt a legtöbb esetben a licencszerzõdés a program mûködésének megismerésére vonatkozó minden törekvést (visszafordítás, kódvisszafejtés, belsõ felépítés elemzése) kifejezetten megtiltja. A program felhasználó általi módosítása szintén nem megengedett. Az ilyen licencszerzõdésû programokra jellemzõ, hogy a felhasználó jogai pontosan be vannak határolva és a licenc szinte kizárólag a szerzõ érdekeit védi. A kereskedelmi programokra szinte minden esetben garanciát vállal a terjesztõ (habár ez legtöbbször nem terjed ki a szoftver mûködésére, a garanciavállalás csak az adathordozók használhatóságára vonatkozik). A programhoz minden esetben dokumentáció is tartozik, amely azonban nem mindig papíralapú, a dokumentáció gyakran kizárólag elektronikus formában található meg, amelyet a felhasználó igény szerint kinyomtathat (ez természetesen a szoftver elõállítási költségét csökkenti).

A kereskedelmi szoftverek terjesztõi gyakran nyújtanak a kínált programjaikhoz extra támogatást - azaz vállalják, hogy a felhasználóknak szaktanácsadást nyújtanak, ingyenes termékismertetõket küldenek, vagy a szoftver következõ verziójára való átlépést alacsonyabb áron biztosítják. Ezt a különleges támogatást gyakran csak azoknak a felhasználóknak nyújtják, akik regisztrálták a programot. Az ingyenes regisztráció során a felhasználó sajátmagáról illetve számítógépérõl szolgáltat adatokat, amelyek elméletileg a jobb tanácsadást, személyre szabott problémamegoldást segítik elõ. A regisztráció során megszerzett adatokkal azonban sajnos gyakran visszaélnek - piackutató tevékenységhez, vagy éppen a számítógépen levõ további szoftverek legálisságának megállapítására használják fel õket, ami a regisztráció népszerûségét a legális felhasználók körében is csökkenti.

Freeware programok

Azok a programok, amelyeket szerzõjük freeware-ré nyilvánított, minden esetben ingyenesek. Ezek a programok szabadon terjeszthetõk, és a felhasználásukra sincsen korlátozás. A szabad szoftverekkel ellentétben azonban a freeware programok forráskódja nem ismerhetõ meg, és így a program nem is módosítható. (A freeware programok írói azonban általában nem tiltják olyan agresszívan a visszafejtést, visszafordítást, mint a kereskedelmi programok írói.) Leggyakrabban a számítógépes munkához kapcsolódó segédprogramok kerülnek ilyen licenctípus alatti megjelenésre. A freeware kategória azonban nem azonos a már említett public domain-nel, hiszen itt a program írója fenntart magának bizonyos szerzõi jogokat - a személyéhez fûzõdõ jogokat -; mindössze a terjesztés és a használat vonatkozásában nyújt szélesebb lehetõségeket a felhasználónak. Az ilyen szoftvert alkotója átsorolhatja más kategóriákba; gyakori példa, hogy egy sikeres freeware program újabb verziói shareware, majd késõbb kereskedelmi szoftverként jelennek meg. A freeware programokhoz gyakran nem is mellékelik a konkrét licencszerzõdést, csak arra utalnak, hogy a programot freeware kategóriába sorolták. Ebben az esetben a freeware licenc általánosan elfogadott feltételei az irányadóak.

Shareware programok

A shareware licenc alatt megjelentetett programok elsõ pillantásra nagyon hasonló feltételekkel rendelkeznek, mint a freeware programok. Ezek is ingyenesen beszerezhetõk, és szabadon terjeszthetõk. A döntõ különbség azonban az, hogy a shareware programok nem használhatók díjfizetés nélkül korlátlanul és teljeskörûen. A díjfizetést, ami a program használatának megkezdése után történik, a program használatának korlátozásával érik el. Erre a legegyszerûbb módszer, hogy az ingyenes használatot a licencszerzõdés csak bizonyos idõre engedi (idõkorlát), ennek leteltével vagy ki kell fizetni a program árát, vagy fel kell hagyni a használatával. Az idõkorlát általában a program telepítésétõl indul, és fix ideig (leggyakrabban 30 napig) tart, de konkrét naptári idõponthoz is köthetik. Ezzel a shareware programok esetében fennáll az a lehetõség, hogy a felhasználó a vételár kifizetése elõtt kipróbálja az adott szoftvert, majd a kipróbálási idõ lejártával döntsön csak arról, hogy megvásárolja-e. Az idõkorlát mellett más technikai korlátozó eszközökkel is próbálják a felhasználót regisztrálásra késztetni (függetlenül attól, hogy a kipróbálási idõn belül, vagy - jogtalanul - annak lejárta után használja). Ilyenek lehetnek a program késleltetett indítása, az un. "bosszantó képernyõk" (nag screen), amelyek egy bizonyos ideig a futó program elõtt, annak használatát akadályozva hirdetik a regisztráció elõnyeit, vagy a program egyes funkcióinak letiltása, amelyek csak a regisztrált verzióban válnak elérhetõvé, de az idõkorlát betartására is gyakran kényszerítik a felhasználót a programba épített idõmérõvel, amely fizikailag is megakadályozza a jogtalan használatot. Ez bizonyos esetekben azt jelenti, hogy a program shareware verziója a teljes verziós program csak egy töredékét tartalmazza.

A shareware és regisztrált változat közötti különbségek szerint háromféle csoportba sorolhatjuk a shareware programokat:

1.A regisztrálás a programban semmiféle változást nem okoz - ahol csak jogi korlátozás állt fenn, technikai korlátozás nem volt a programba építve, azaz a shareware változat a program minden funkcióját koráltozásmentesen tartalmazta.

2.A regisztrálás megszünteti a programba épített korlátozásokat (idõkorlát, az egyes funkciók "letiltása", stb)

3.A regisztrálás megtörténtével a felhasználó egy teljesen új programot kap a forgalmazótól (amelyben korlátozások nem szerepelnek) - ez utóbbi esetben a programnak egyidejûleg létezik kereskedelmi és shareware változata is A shareware programok korábban nem kifejezetten üzleti céllal íródtak, gyakran a díjfizetési kötelezettség nem volt pontosan definiálva, és a regisztrációs díj gyakran csak jelképes összeg volt. Mára azonban a shareware egyértelmûen egy üzleti terjesztési koncepció részévé vált, és komoly cégek alkalmazzák ezt a licencelési módot, fõleg új termékeiknél.

  • kapcsolódó anyagok
SZELLEMI ALKOTÁSOK JOGA
SZERZŐI JOG
INFORMATIKA
SZAKDOLGOZAT
SZOFTVER