Egyéves az új Polgári Perrendtartás - Lehetőségeket vagy akadályokat teremt az új törvény? - Szakértők válaszolnak | Budapest, 2019. február 8. péntek | Regisztráljon most!

Szerzõi jogi problémák az Interneten, a Napster-story és más fájlmegosztó módszerek

2001. április 2. Vikman László <>

1. Bevezetõ

Az Internet megszületése óta, a technikai lehetõségek bõvülésével szinte naponta jelentkezik az igény arra, hogy a jog választ adjon olyan kérdésekre, melyeket ez az új, határokat nem tisztelõ médium termel ki. A jog minden területe érintett, és a problémák nagy része nem is egy ország jogrendszerét érintik. A büntetõjog (számítógépes bûnözés, szerzõi jogsértések), a pénzügyi jog (hol adózzon egy nemzetközi szolgáltatásokat az Interneten kínáló cég, ha több országban is van servere?; mi lesz a telephely?; mi a helyzet az Internetes szerencsejátékokkal?), a polgári jog (személyiségi jogok megsértése, szellemi tulajdon védelme), az alkotmányjog (adatvédelem, kisebbségek védelme) mind adós válaszokkal.

Lehet-e megoldás egy komplett Internetjog létrehozása, vagy megoldás lehet a már meglévõ jogszabályok alkalmazása, analogikus kiterjesztése? A megoldás valószínûleg a két véglet között található. Szükség van olyan normákra, amelyek konkrétan a világháló szabályozására születnek, ilyen a hazánkban is nemsokára elfogadásra kerülõ elektronikus aláírási törvény, de bizonyos területek, mint a szólásszabadság, vagy a személyiségi jogok nem változnak meg attól, hogy új közegbe kerülnek.

Azonban a szerzõi jog nagyon kényes, és ingoványos terület lett az utóbbi években, fõleg a számítástechnikában. A digitális technológiai megoldások lehetõvé teszik az eredeti mûvekkel azonos minõségû másolatok létrehozását, aminek eredménye, hogy a fogyasztó gondolkodás nélkül inkább tizedannyiért, vagy még olcsóbban jut hozzá az adott mûhöz, legyen szó zenérõl, software-rõl, filmrõl (DVD). Ehhez járul hozzá az Internet ellenõrizhetetlensége, decentralizáltsága ami tulajdonképp szélmalomharccá alacsonyítja a szerzõi jogvédõk minden próbálkozását.

Miután a jogi védelem tulajdonképpen nem elégséges, ezért a kiadók, terjesztõk technikai megoldásokkal próbálkoznak, de ezek is általában tiszavirág életûek, a világ minden részében élnek lelkes szakemberek akik ezeken a védelmeken hosszabb-rövidebb idõ alatt képesek áthatolni. Erre a jelenségre volt példa a DVD filmek védelmét feltörõ program megjelenése a hálón, amely nagyon rövid idõ alatt körbejárta a földet, és mikor a jogtulajdonosok tiltakozására eltávolították a szolgáltatók a serverekrõl rövid idõn belül zene (!) formájában kezdett terjedni, a Napster-hálózatán is, amint ezt késõbb látni fogjuk. A napokban jelent meg egy hír, miszerint a Music City Records amerikai kiadóvállalat egy új CD-jén speciális védelmet fog alkalmazni, melynek következtében nem lehet majd a CD tartalmát a merevlemezre másolni a CD-ROM-ról, azaz legrabbelni. Azonban a technológia legnagyobb gyengéje az, hogy a másolásvédelem miatt egyes hagyományos CD lejátszók, hifi tornyok, autó hifik nem hajlandók lejátszani a kérdéses lemezt. A lemezkiadó a CD-védelmi technológiát a SunComm nevû cégtõl licenszeli, az elsõ teszteléseket március végén kezdték meg, a másolásvédelemmel ellátott album pedig várhatóan május tájékán kerülhet az amerikai boltok polcaira. Azonban aki realista módon szemléli a számítástechnika közegét, az sejti, hogy nem telik el hosszú idõ, és ezt a védelmet is feltöri valaki. Magyarországon is volt már példa különleges védelem beépítésére. Kamarás Iván CD-jén a borító tanúsága szerint másolásvédelemként vírus (!) van telepítve, ami a CD másolásakor aktiválódik. Ez a megoldás nem is egy okból kifogásolható. Egyrészt ha valóban mûködik lehetetlenné teszi a szerzõi jog által engedélyezett biztonsági másolat készítését, vagy azt, hogy a vásárló kedvére feldolgozza számítógépes közegben, magánhasználatra. Másrészt nem is egy országban büntetendõ a számítógépes vírusokkal való manipuláció, igaz hazánkban még nincs erre a kérdéskörre semmiféle szabályozás.

2. A Napster

2.1. A Napster program

A Napster egy speciális szoftver, úgynevezett peer-to-peer program, ami lehetõvé teszi, hogy a felhasználói az Interneten keresztül zeneszámokat cseréljenek, illetve letöltsenek egymás gépeirõl. Minden felhasználó a többi rendelkezésére bocsáthatja a saját gépén levõ zenéket. A cég serverei a koordinációt látják el, ha valaki keres egy zene-filet (mp3-as formátumokról van szó) a serverek segítségével megtalálhatja a legkedvezõbb letöltési útvonalat. Így tehát rendszer centralizált és decentralizált is egyben, lehetõvé teszi, hogy hatékony legyen a folyamat, de megfelelõen rugalmas, ha több lehetõség közül szeretnénk választani. Tulajdonképp a decentralizált vonás az ami miatt a per kirobbant, mert gyakorlatilag nem ellenõrizhetõ minden fájlcsere, de ez a késõbbiekben érthetõvé válik.

2.2. A Napster-per története 2000. júliusától, 2001 márciusáig

A kezdetek

A Napster-per története még 1999-re nyúlik vissza. Novemberben nyújtott be a RIAA, a legnagyobb lemezgyártókat tömörítõ Amerikai Lemezgyártók Szövetsége (Recording Industry Association of America) keresetet San Fransisco-ban. Az elsõ fokú ítéletben a bíróság döntése értelmében ideiglenesen le kellett volna állnia a népszerû mp3-szoftvert elõállító és a zeneszámok letöltését biztosító Napsternek. Az ítélet szerint 2000. július 29-tõl nem lett volna elérhetõ a közkedvelt internetes oldal, üzemeltetõit pedig 5 millió dolláros óvadék fizetésére kötelezte a 26-i határozat. A felperesek a Napstert a kulturális javak rablójának nevezte, és azt állította, hogy 300 millió dollár kárt okozott a lemeziparnak. Az eljárás során a Napster azzal védekezett, hogy csupán a zenei fájlok ingyenes hozzáférését teszi lehetõvé, kereskedelmi tevékenységet nem folytat.

Azonban július 30-án a fellebbviteli bíróság felülbírálta ezt a döntést, és a szolgáltatás mégsem állt le. Pár nappal ezután a cég képviselõi peren kívüli megegyezést ajánlottak fel a felpereseknek, de azok ekkor még mereven elzárkóztak a tárgyalásoktól. Szeptember 1-én a fellebbviteli bíróság kijelölte az új tárgyalás idõpontját, október 2-ára. Ekkor kezdtek olyan hírek szálingózni elõször, hogy a nagy lemezkiadó cégek a támadott szolgáltatáshoz hasonló, de annál sokkal jobb minõségû Internetes megoldásokban kezdtek gondolkodni, persze nem ingyenes formában. Ezáltal a jogi utat megkerülve, egyszerûen a gazdasági versenyben gyõznék le az ellenfelet, ám ez még várat magára.

A Napster a köztudatba kerül

Ekkora már a jelenség olyan súlyúvá vált, hogy az oktatási intézmények egy része is állást foglalt a kérdésben, a szoftver használatának betiltásával. Olyan neves intézmények döntöttek így, mint a New York University és a Kent State, míg a Columbia, a Harvard, és a Stanford engedélyezte az mp3-cserélõ használatát. A Napster akkor 25 millió felhasználójának közel 40 százaléka volt egyetemista korú, ezért mivel a cégnek nem volt semmiféle bevételi forrása, felhasználói tábornak megtartása döntött piaci értékérõl. A tavalyelõtti iskolaévben összesen 300 egyetem tiltotta be a szoftver használatát.

A kormány is a Napster ellen foglalt állást. A cég kénytelen volt elszenvedni azon érvének visszautasítását, hogy a szolgáltatás nem sérti meg a szerzõi jogokat. Úgy érveltek, hogy nem tehetõk felelõssé azért, hogy a felhasználók mire használják a lehetõséget. Ezzel hasonló státuszt igényeltek, mint amilyen a videolejátszók és DAT-eszközök gyártóinak jár, akiket nem lehet beperelni, ha a készülékeken illegális másolatok készülnek. Ezen kívül a szerzõi jogvédett anyagok magáncélú cseréje is engedélyezett, és ha a felhasználók semmi illegálisat nem követnek el, a Napstert sem lehet elítélni. Az igazságügyminisztérium, a Copyright Office és a Patent and Trademark Office képviselõi azonban ajánlásukban a Napstert vádoló zenei ipar pártjára álltak. Szerintük a Napster ügyében nem alkalmazhatóak az 1992-es Audio Home Recording Act paragrafusai a védett mûvek magáncélú felhasználásáról és a digitális eszközök gyártóira vonatkozó törvényi védelmet a Napster kifigurázza ezzel az érveléssel.

A Napster ezt nem fogadta el. Szeptember 15-i beadványukban azzal vádolták a zeneipart, hogy visszatartották az engedélyük kiadását, valamint azt állították, hogy a fájlcserélõ szolgáltatás nem sérti a szerzõi jogi törvényt. A Napster ügyvédi csapatát vezetõ David Boies azt állítja, a lemezkiadók a kezükben lévõ jogokkal megpróbálták saját igényeikhez alakítani a technológiai vállalkozásokat. "Ez az ügy arról szól, hogy a felperesek a zeneipar feletti hatalmukkal megállíthatják-e az Internet átalakulását a Napster decentralizált technológiája következtében, amely felborítja a zeneterjesztési formákat" - írta Boies. A perirat megerõsítette, hogy az 1992-es Audio Home Recording Act (AHRA) és az 1984-es Sony Betamax döntés is védelmet nyújt a fájlcserélõ alkalmazásnak. Elõbbi védelmét a bíróság azzal utasította el, hogy csak fizikai valójukban megjelenõ termékekre alkalmazható, szoftverekre nem, bár ez a kitétel nem szerepel a törvényben.

Aztán az októberi tárgyaláson viszonylag váratlan fordulat történt. "Pár hétig még biztosan üzemelhet a zenei csere-berékkel foglalkozó internetes szolgáltató, a Napster" - hangzott el a bíróságon az ítélet az akkor már harmincmillió felhasználót számláló Napster és a RIAA ügyében. A bírákat foglalkoztató egyik kulcskérdés az volt, hogy a szolgáltató tulajdonképp nem ingyen adja a zenét, hanem lehetõvé teszi egy olyan szoftver letöltését, mellyel a felhasználók a tömörített mp3-as formátumban csere-berélni tudják a zenét. "A Napster nem is tudja, hogy konkrétan mi megy keresztül a rendszeren" - válaszolt Mary Schroeder bíró a RIAA azon felvetésére, hogy a Napstert ugyanúgy kellene felelõsségre vonni, mint például a CD-kalózokat. Egy kutatócég adatai szerint szeptember során 1,4 milliárd dalt töltöttek le világszerte a szolgáltató segítségével, az ilyen adatok vezettek egy ismét csak váratlan fordulathoz, ami végiggondolva a folyamatot nagyon is ésszerûnek tûnt.

Fordulat: a Bertelsmann lépése

Ha nem tudod eltûntetni, állj mellé - gondolhatta a Bertelsmann kiadó, és november 2-án már a legfrissebb hírek szerint a médiamammut és a hírhedt zenecserélgetõ hálózat közösen fejlesztene ki egy új, biztonságos zeneértékesítési rendszert. A megegyezés részeként a BMG lemezkiadó tulajdonos cége beleegyezett abba, hogy visszavonja a Napsterrel szembeni keresetét, amint az elõáll egy jól használható, elõfizetéses rendszerû szolgáltatással, továbbá egy eddig meg nem nevezett összeggel is támogatja a zenecserélgetõ hálózat mûködtetõit. A nyilatkozataik szerint további támogatókat is fognak keresni az új, fizetõs szolgáltatás beindításához, amellyel valószínûleg a többi lemezkiadó cég is ki fog egyezni, ez azonban még váratott magára, a többiek még kivártak. Nagyon sokféle megoldásról lehetett olvasni az átalánydíjastól, a többszintes megoldásokig, a végleges kialakítás azonban még váratott magára.

A pereskedés sem csitult közben. Az új támadó az EMusic volt, ami szintén Interneten keresztül nyújtja szolgáltatását, de komoly összegekért licenszeli a dalokat a kiadóktól, így komoly károkat szenved, ha a Napster ezeket ingyenesen elérhetõvé teszi. Eredetileg az EMusic azt szerette volna elérni, hogy a Napster akadályozza meg a dalok elérését és letöltését, de az utóbbi ezt kategorikusan visszautasította. Ezért az EMusic egy olyan programot állított munkába, amely folyamatosan ellenõrzi a Napster használókat, nem cserélnek-e olyan slágereket, amelyeknek a másolására és terjesztésére kizárólag az EMusic jogosult. Ha ilyet észlel, figyelmeztetést küld a cserélõnek, és 24 óra haladékot ad, hogy eltávolítsa a kérdéses dalt a cserekönyvtárból. Ha ennek ellenére továbbra is cserélik a slágert, az EMusic kérésére a Napster blokkolja a felhasználó bejelentkezését a hálózatba.

A Bertelsmann komolyan vette ígéretét és november 29-én tárgyalásokat kezdett a négy konkurens lemezkiadó multival, hogy megnyerje õket a Napster-BMG fájlcserélõ szövetségnek. Egy akkori felmérés szerint a Napster már 40 millió felhasználójának mintegy 80 százaléka kész lenne akár havi 15 dolláros átalánydíjat fizetni a legális letöltésekért. Bár technikai részletek nem láttak napvilágot, a Bertelsmann vezetõsége szerint már 12 millió fizetõ felhasználóval is sikeres lenne a rendszer. A vállalat szerint a jövõben minden egyéb fájlformátum Napster-szerû rendszereken fog terjedni.

  • kapcsolódó anyagok
INTERNET
INTERNET-JOG
SZELLEMI ALKOTÁSOK JOGA
SZERZŐI JOG
FÁJLCSERÉLŐK
INFORMATIKA
SZERZŐI JOGVÉDŐK
TANULMÁNY