A kéretlen elektronikus reklámok szabályozása

2002. október 15. Vikman László <>

A tanulmány a 2002. évi Médiakönyvben megjelent cikk kibõvített változata, a magyar szabályozás nagyobb terjedelmû kifejtésével. A XXVI. OTDK-n tovább bõvített változata az IHM különdíját kapta meg. Idézet a bevezetõbõl: "A felhasználókat naponta közvetlenül érintõ probléma a kéretlen elektronikus reklám alkalmazásának tömeges elterjedése. A spam rövid idõn belül, platformtól függetlenül, a direktmarketing közkedvelt eszközévé vált , amely az Internetes közegben elsõsorban e-mail-ben - de más szolgáltatásokon is -, a mobilhálózatokon pedig hirdetéstartalmú SMS-ekben terjed."

(Mivel a cikk 2002-ben készült, azóta több változás is történt a téma szabályozásában. Egyrészt az eredetileg illetékes felelõs szervként szereplõ HíF átalakult NHH-vá, másrészt a spammel kapcsolatos panaszok intézése mostanra már az fogyasztóvédelmi szervekhez tartozik.)

1. Bevezetõ

Az információs társadalom technikai fejlesztései az élet rengeteg területén tesznek lehetõvé az eddigieknél gyorsabb, hatékonyabb és költségkímélõbb megoldásokat, mind az állam, mind a gazdasági szféra, mind az állampolgárok számára. Azonban ezek a megoldások a legkülönfélébb visszaélésekhez is új lehetõségeket nyújtanak, ezzel új kihívásokat állítanak az országok jogalkotása, a különbözõ szakmai szervezetek önszabályozása elé. A szabályozás mellett elengedhetetlen a felhasználói tudatosság erõsödése is az új közegben.

A felhasználókat naponta közvetlenül érintõ probléma a kéretlen elektronikus reklám alkalmazásának tömeges elterjedése. A spam rövid idõn belül, platformtól függetlenül, a direktmarketing közkedvelt eszközévé vált , amely az Internetes közegben elsõsorban e-mail-ben - de más szolgáltatásokon is -, a mobilhálózatokon pedig hirdetéstartalmú SMS-ekben terjed. Általánosságban elmondható, hogy amint egy technológia alkalmassá válik reklámok továbbítására, megjelenik a "spam", a kéretlen elektronikus reklám. A digitális technológiának köszönhetõen az elkészített reklám elméletileg korlátlan mennyiségben sokszorosítható, befektetés nélkül.

A reklám célba juttatásához szükséges a megcélzott reménybeli fogyasztó valamilyen, az alkalmazott platformnak megfelelõ elérhetõsége, adott esetben az e-mail címe vagy a telefonszáma - ezek az adtok pedig az adatvédelmi jog védelme alatt álló személyes adatok. Az adatvédelem rendelkezéseinek megsértésén túl a spam más területeken is gondot okoz. A rengeteg üzenet lefoglalja a szolgáltatók infrastruktúráját, és a megcélzottak számára is terhet jelent, növeli költségeit.

Nem egységes az álláspont arra vonatkozóan, hogy mit kell spamnek tekinteni. A platformfüggetlenség miatt szigorúan technikai tipizálás nem lehetséges. Ha ide soroljuk a felhasználónak kárt okozó összes kéretlen levelet, akkor meg kell említeni a különbözõ "láncleveleket" (chain-mail), vagy beugrató tartalmú e-maileket (hoax) is. A továbbiakban azonban kifejezetten olyan kéretlen és elsõsorban üzleti célú üzenetekrõl lesz szó, melyekhez adatkezelés kapcsolódik.

A spam szabályozására világszerte alapvetõn 3 modell alakult ki. Az elsõ modell szerint a kéretlen üzenetben fel kell tüntetni annak kereskedelmi jellegét és egy válaszcímet, ahol a felhasználó lemondhatja a további küldeményeket - ez az ún. szûkebb opt-out. A második modell a tágabb opt-out rendszer, ami speciális listák összeállításán alapul (ún. Robinson-listák), melyekre feliratkozva a felhasználó jelezheti a direktmarketinget folytatóknak, hogy nem tart igényt reklámokra. A legszigorúbb megoldás az Európai Unióban kidolgozott opt-in modell, amelyben szintén egy lista a kiindulási pont - ezen a listán viszont azok szerepelnek, akik szeretnének reklámüzeneteket kapni.

  • kapcsolódó anyagok
ADATVÉDELEM
INTERNET
INTERNET-JOG
REKLÁM
INFORMATIKA
OTDK DOLGOZAT
SPAM