A ne bis in idem elve: valamely személy nem vonható büntetőeljárás alá egy tagállamban olyan terrorcselekmény miatt, amelyért egy másik tagállamban már elítélték, még akkor sem, ha a bűncselekményt ott eltérően minősítik – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-802/23. számú MSIG ügyben hozott ítéletében.
2019. szeptember 4-én átadták a spanyol hatóságoknak az Euskadi Ta Askatasuna (ETA) terrorszervezet egyik vezetőjét, amire olyan európai elfogatóparancs végrehajtásaképpen került sor, amelyet a spanyolországi kiemelt ügyek országos bírósága bocsátott ki az oviedói (Spanyolország) rendőrkapitányság ellen 1997. július 21-én elkövetett terrortámadással kapcsolatos büntetőeljárás keretében. E személyt azzal vádolják, hogy Franciaországból tevékenykedve terroristák által elkövetett rongálás, terroristák által elkövetett emberölés kísérlete, valamint több rendbeli testi sértés bűncselekményeit követte el. E személynek 30 év szabadságvesztés büntetéssel kell szembenéznie.
Márpedig e személy Franciaországban már letöltött 20 év szabadságvesztés-büntetést. A spanyol jog szerint a francia és a spanyol bíróságok által kiszabott büntetések nem foglalhatók összbüntetésbe: a vádlottnak tehát összesen legalább 50 év szabadságvesztést kellene letöltenie, anélkül hogy ennek vonatkozásában korlátot lehetne megállapítani.
A spanyolországi kiemelt ügyek országos bírósága megjegyzi, hogy a Spanyolországban indított eljárások ugyanazokra a cselekményekre vonatkoznak, mint amelyek a francia ítéletek tárgyát képezik. E bíróság egy 2021-ben hozott ítéletében tehát úgy ítélte meg, hogy a „ne bis in idem esete” áll fenn.⌈1⌉ Ezt az ítéletet azonban 2023. március 21-én hatályon kívül helyezte a spanyol legfelsőbb bíróság, amely újabb határozat hozatala céljából visszautalta az ügyet a kiemelt ügyek országos bírósága elé. Ezen eltérő értelmezéssel szembesülve a kiemelt ügyek országos bírósága úgy határozott, hogy a Bírósághoz fordul.
A Bíróság jelzi, hogy
az „ugyanazon cselekmény” fogalma kizárólag a történeti tényállásra vonatkozik, vagyis az, ha ugyanazon cselekményeket illetően két különböző tagállamban eltérő jogi minősítéseket alkalmaznak, vagy akár az, ha ezen államokban eltérő a védett jogi tárgy, nem képezheti akadályát a ne bis in idem elve alkalmazásának.
Azt, hogy a szóban forgó büntetőeljárás tárgyát képező cselekmények ugyanazok-e, mint a francia bíróságok által jogerősen elbírált cselekmények, a spanyolországi kiemelt ügyek országos bíróságának kell megállapítania. A Bíróság ugyanakkor pontosítja, hogy
az „ugyanazon cselekmény” fogalma magában foglalja azokat a cselekményeket, amelyeket egy adott tagállamban indított büntetőeljárás keretében terrorcselekményekként rónak valamely személy terhére, amennyiben e személyt egy másik tagállamban ugyanezen cselekmények miatt, merénylet előkészítése céljából terrorista szervezetben való részvételért már elítélték.
⌈1⌉ A Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-én Schengenben aláírt és 1995. március 26-án hatályba lépett egyezmény 54. cikke értelmében. Az említett cikk szerint azon személy ellen, akinek a cselekményét valamely tagállamban már jogerősen elbírálták, ugyanazon cselekmény alapján nem lehet egy másik tagállamban büntetőeljárást indítani, amennyiben elítélés esetén a büntetést már végrehajtották, végrehajtása folyamatban van, vagy az előbbi állam jogszabályainak értelmében azt többé nem lehet végrehajtani. E cikk az Európai Unió Alapjogi Chartáján belül a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmáról rendelkező 50. cikk lényeges tartalmának tiszteletben tartását biztosítja, és azt ez utóbbi cikk fényében kell értelmezni.