Alkalmazni kell az új összehangolt földgázszállítási tarifaszerkezetekre vonatkozó szabályozást a korábban kötött szerződésekre, ha a díjat az indexálás mellett egyéb tényezők is befolyásolják, ideértve a hatósági díjszabás alkalmazását is – mondja ki az Európai Unió Bírósága C-369/24. számú MET Magyarország és Global NRG ROM ügyben hozott ítéletében.
A Bizottságnak a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeit szabályozó 2009. évi rendelete (2009. július 13-i 715/2009/EK rendelet) bevezette a betáplálási/kiadási rendszer koncepcióját, amelynek alapján megszűnt a gáz szállítási költségek egy konkrét útvonalhoz történő közvetlen kapcsolása. Az új koncepciónak megfelelő összehangolt földgázszállítási tarifaszerkezetekre vonatkozó üzemi és kereskedelmi szabályzatot 2017-ben bizottsági rendelet (2017. március 16-i 2017/460/EU rendelet) hozta létre. A rendelet bizonyos esetekben kivételt enged alkalmazása alól. A meglévő szerződésekre vonatkozó szabályai értelmében
a rendelet nem érinti azon szállítási díjak szintjét, amelyek 2017. április 6. előtt kötött szerződésekből vagy kapacitáslekötésekből erednek, amennyiben a díjat a felek kizárólag indexálással aktualizálják egyik évről a másikra.
Az FGSZ Földgázszállító Zrt a magyarországi nagynyomású földgázszállító-vezetékrendszer tulajdonosa és üzemeltetője a 2010-2030 közötti időszakra vonatkozóan hosszútávú kapacitáslekötési, földgázszállítási és rendszerirányítási szerződést kötött a MET Magyarország Energiakereskedő Zrt, valamint a Global NRG ROM SRL földgáz-kereskedelemmel foglalkozó magyar és román gazdasági társaságokkal. A 2008-ban kötött szerződések meghatározott gázszállítási útvonalra vonatkozó szállítási díjakat állapítanak meg, tehát nem felelnek meg a 2017. évi rendeletnek. Ugyanakkor a magyar–román határkiadási pontra vonatkozó szállítási díj tekintetében a szerződések évenkénti indexálást írnak elő a Központi Statisztikai Hivatal által meghatározott fogyasztói árindexnek megfelelően, ezért vonatkozhat rájuk a rendelet meglévő szerződésekre vonatkozó kivétele.
A szállítási díjra azonban hatósági ár is vonatkozik, amelynél a magyar jogszabályok értelmében magasabb árat szerződésben érvényesen kikötni nem lehet. A gyakorlatban tehát a hatósági rendszerhasználati díj és a szerződéses számított díj közül az alacsonyabb alkalmazandó. A hatósági rendszerhasználati díjat a Magyar Energetikai és Közmű-szabáIyozási Hivatal (MEKH) tarifarendeletben határozza meg, melynek során az indexálás mellett további szempontokat – például az új kapacitáslekötéseket és az azokból származó bevételt, valamint a belső megtérülési rátát – is figyelembe vesz.
A MEKH első alkalommal 2019. október 1-jei hatállyal érvényesítette a 2017-es rendeletnek megfelelő új szabályokat. Határozatában megállapította a referenciaár számítási módszertant, és azt alkalmazandóvá nyilvánította a földgázszállítási rendszer üzemeltetője és a két gazdasági társaság között létrejött szerződésekre is. A két társaság megtámadta a határozatot.
A két vállalkozás és a MEKH közötti jogvitában eljáró Fővárosi Törvényszék lényegében azzal a kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához, hogy a 2017-es rendeletben biztosított kivétel vonatkozik-e az olyan szerződésekre is, amelyek ugyan indexált szerződéses díjat írnak elő, azonban a nemzeti jogszabály rendelkezésére ehelyett bizonyos esetekben hatósági rendszerhasználati díj kerül alkalmazásra, amely az indexáláson túli szempontokat is számításba vesz.
A Bíróság ítéletében nemleges választ ad a kérdésre.
Először is a Bíróság a díjak meghatározására vonatkozó módszertan megváltozása tekintetében emlékeztet arra, hogy
a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvére ugyan minden olyan gazdasági szereplő hivatkozhat, akiben valamely intézmény megalapozott várakozásokat keltett, azonban nem bízhatnak joggal olyan helyzet fennmaradásában, amelyet az európai uniós intézmények mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak.
Ezt követően rámutat, hogy mivel az említett kivétel eltérést enged a rendelet alapját képező azon elvtől, amely szerint az adott betáplálási/kiadási rendszerben az összes betáplálási és kiadási pontra ugyanazt a referenciaár számítási módszert kell alkalmazni, ezért azt szigorúan kell értelmezni.
A Bíróság végül úgy ítéli meg, hogy a megszorító értelmezés mellet a rendelet elfogadásának kontextusa, illetve annak célja indokolja, hogy a kivétel nem alkalmazható, mivel a két rendelet annak biztosítására irányul, hogy a hálózati hozzáférési díjak maradéktalanul tiszteletben tartsák a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és a jól működő belső piac szükségleteit, valamint arra, hogy a likvid nagykereskedelmi földgázpiacok kialakításán keresztül élénkítsék a versenyt,
e célok megvalósulásához elengedhetetlen, hogy a díjak ne függjenek a szállítási útvonaltól és azonos módszertan szerint kerüljenek meghatározásra.