A tagállam köteles elismerni azt a házasságot, amelyet két azonos nemű uniós polgár jogszerűen kötött valamely másik tagállamban, ahol a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat gyakorolták – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-713/23. számú Wojewoda Mazowiecki ügyben hozott ítéletében.

Két, Németországban összeházasodott lengyel állampolgár kérelmezte házassági anyakönyvi kivonatuk lengyel anyakönyvi nyilvántartásba való bejegyzését, hogy  házasságukat Lengyelországban is elismerjék. Az illetékes hatóságok ezt megtagadták tőlük azzal az indokkal, hogy a lengyel jog nem engedélyezi az azonos nemű személyek házasságát. Az Európai Unió Bírósága, amelyhez a nemzeti bíróság kérdéssel fordult, megállapítja, hogy

egy olyan házasság elismerésének a megtagadása, amelyet két uniós polgár jogszerűen kötött egy másik tagállamban, ahol szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat gyakorolták, ellentétes az uniós joggal, mivel sérti ezt a szabadságot, valamint a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot.

A tagállamok tehát kötelesek az uniós jog által biztosított jogok gyakorlása érdekében elismerni a másik tagállamban jogszerűen megszerzett családi állapotot.

A Bíróság hangsúlyozza ugyanakkor, hogy

ez a kötelezettség nem jelenti azt, hogy a tagállamoknak be kell vezetniük az azonos neműek közötti házasságot a nemzeti jogba.

Ezenkívül a tagállamok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az ilyen házasságok elismerésének módjait illetően. Ha azonban egy tagállam úgy dönt, hogy egyetlen módot ír elő a más tagállamban kötött házasságok elismerésére, például a házassági anyakönyvi kivonatnak az anyakönyvi nyilvántartásba való bejegyzését, akkor ezt a módot az azonos nemű személyek közötti házasságok tekintetében is alkalmaznia kell.

Az ügy részletei

2018-ban két lengyel állampolgár, akik Németországban tartózkodnak és akik közül az egyik német állampolgársággal is rendelkezik, Berlinben házasságot kötött. Mivel Lengyelországba szándékoztak utazni és ott házastársakként tartózkodni, kérelmezték a Németországban kiállított házassági anyakönyvi kivonat lengyel anyakönyvi nyilvántartásba való bejegyzését,⌈1⌉ hogy házasságukat Lengyelországban is elismerjék. Ezt a kérelmet a hatóságok elutasították azzal az indokkal, hogy a lengyel jog nem engedélyezi az azonos nemű személyek közötti házasságot. Ennek következtében a szóban forgó házassági anyakönyvi kivonat bejegyzése sértené a lengyel jogrendben rögzített alapvető elveket.

A házastársak vitatják a bejegyzés megtagadását. Az ügyben eljáró lengyel legfelsőbb közigazgatási bíróság az Európai Unió Bíróságához fordult. Arra keres választ, hogy összeegyeztethető-e az uniós joggal az a nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé az azonos nemű személyek közötti, más tagállamban kötött házasság elismerését, sem a házassági anyakönyvi kivonatnak e célból az anyakönyvi nyilvántartásba való bejegyzését. ⌈2⌉

Az Európai Bíróság emlékeztet arra, hogy

bár a házasságra vonatkozó szabályok a tagállamok hatáskörébe tartoznak, azoknak e hatáskörük gyakorlása során tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot.

Márpedig az érintett házastársakat, mint az Európai Unió polgárait, megilleti a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog, valamint az a jog, hogy e szabadság gyakorlása során, illetve származási tagállamukba való visszatéréskor rendes családi életet folytassanak. Különösen akkor, ha egy fogadó tagállamban családi életet alakítottak ki, többek között házasság révén, biztosnak kell lenniük abban, hogy ezt az életet folytathatják, amikor visszatérnek származási államukba.

Az olyan házasság elismerésének megtagadása, amelyet két azonos nemű uniós polgár jogszerűen kötött egy másik tagállamban, ahol szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat gyakorolták, súlyos adminisztratív, szakmai és magánjellegű hátrányt okozhat, és arra kényszerítheti a házastársakat, hogy származási tagállamukban egyedülállóként éljenek.

Ezért a Bíróság úgy ítéli meg, hogy egy ilyen megtagadás ellentétes az uniós joggal. Ez a megtagadás nemcsak a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot sérti, hanem a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való alapvető jogot is. ⌈3⌉

A Bíróság szerint az elismerési kötelezettség nem sérti a nemzeti identitást, és nem veszélyezteti a házastársak származási tagállamának közrendjét. Valójában e kötelezettség nem jelenti azt, hogy e tagállamnak nemzeti jogában rendelkeznie kell az azonos nemű személyek közötti házasságról.

Ezen túlmenően a tagállamok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az ilyen házasság elismerése módjainak megválasztását illetően, és a külföldi házassági anyakönyvi kivonat bejegyzése csak az egyik lehetséges mód. A Bíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezek a módok nem tehetik lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az ilyen elismerést, és nem különböztethetik meg hátrányosan az azonos nemű párokat szexuális irányultságuk miatt, ami akkor fordul elő, ha a nemzeti jog ezeknek a pároknak nem biztosít a különböző nemű pároknak biztosítottal egyenértékű elismerési módot.

Mivel tehát a lengyel jog szerint a valamely más tagállamban kötött házasság tényleges hatósági elismerésének egyetlen eszköze a bejegyzés, Lengyelország köteles azt különbségtétel nélkül alkalmazni az azonos nemű személyek közötti házasságok és a különböző nemű személyek közötti házasságok tekintetében egyaránt.


⌈1⌉ A külföldi anyakönyvi okirat bejegyzése ezen okirat tartalmának a lengyel anyakönyvi nyilvántartásba való pontos és szó szerinti átviteléből áll. Ekként a bejegyzés lengyel anyakönyvi okiratot hoz létre, amely elkülönül az eredeti okirattól, és amely ugyanolyan bizonyító erővel bír, mint a Lengyelországban kiállított anyakönyvi okiratok.

⌈2⌉ Az EUMSZ 20. cikk és az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkével és 21. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezve.

⌈3⌉ Amelyet az Alapjogi Charta 7. cikke biztosít, és amelynek tartalma és terjedelme azonos az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 8. cikkében biztosított joggal. E tekintetben a Bíróság többek között a 2023. december 12-i Przybyszewska és társai kontra Lengyelország ítéletre hivatkozik, amelyben az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy Lengyelország nem tett eleget azon pozitív kötelezettségének, hogy olyan jogi keretet hozzon létre, amely lehetővé teszi az azonos nemű párok elismerését és védelmét.