2025. január 15. napján hatályba lépett a 2021. évi C. törvény az ingatlan-nyilvántartásról. Az új törvény jelentős újításokat tartalmaz az ingatlan-nyilvántartási eljárások digitalizálása tekintetében, az új e-ING rendszer gyakorlati bevezetése pedig fokozatosan zajlik. Az egyik legjelentősebb újítás az automatikus döntéshozatali eljárás bevezetése lenne az ingatlan-nyilvántartásban, de ez egyelőre még várat magára. Ha bevezetésre kerül majd, egy nagyon fontos mérföldkő teljesülhet a magyar e-közigazgatás fejlesztése, kialakítása történetében. – Ennek apropóján veszi számba Kaplonyi Ádám, az act legal Hungary szakértője, hogy hol is tart az automatikus döntéshozatali eljárások jogi szabályozása Magyarországon és merre tartunk.
A közigazgatás digitalizációja, az e-közigazgatásra való fokozatos átállás nem tegnap kezdődött. Mindannyian megszoktuk már, hogy elektronikusan tartjuk a kapcsolatot a hatóságokkal (Ügyfélkapu, DÁP, e-Papír, ÁNYK, stb.), elektronikusan generált hatósági határozatokat kapunk, digitális felületeken, az interneten keresztül intézünk egyes hivatali ügyeket. Természetesen a legtöbb esetben a közigazgatási döntéseket mai napig szakemberek hozzák, függetlenül a kapcsolattartás módjától.
A digitális kapocslattartáshoz képest egy új szintet jelent a döntéshozatal digitalizálása.
Az automatikus döntéshozatali eljárás fogalmát az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény vezette be 2016. január 1-i hatállyal, ezt a törvény azóta felváltotta a digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szóló 2023. évi CIII. törvény.
A hatályos törvény szerint automatikus döntéshozatal esetén a digitális szolgáltatást biztosító szervezet (hatóság) emberi közbeavatkozás nélkül hozza meg az eljárást lezáró és az ügyintézéshez szükséges egyéb döntéseket és gondoskodik az ügyféllel való közlésről. A hatóság az eljárást automatikus döntéshozatal útján akkor folytathatja le, ha
- kérelemre indult ügy esetén az ügyfél a kérelmét elektronikus úton nyújtja be,
- a döntés meghozatala mérlegelést nem igényel, és
- az ügy intézéséhez szükséges adatok automatizált feldolgozásra alkalmas módon a digitális szolgáltatást biztosító szervezet rendelkezésére állnak, vagy azokat automatikus információátvétel útján, automatizált feldolgozásra alkalmas formátumban átveszi.
Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény ehhez még érdemben annyit tesz hozzá, hogy automatikus döntéshozatalnak akkor van helye, ha nincs ellenérdekű ügyfél és az automatikus döntéshozatalt törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi.
Mindebből számunkra a legfontosabb kitétel az, hogy
a döntés meghozatala mérlegelést nem igényel és, ezzel szoros összefüggésben, nincs ellenérdekű ügyfél.
A nemzetközi előzményekkel és fejleményekkel összhangban a magyar jogalkotó is úgy látta, hogy automatikus döntéshozatalra leginkább egyszerű, tömeges, különösebb megítélést nem igénylő esetekben van lehetőség. A teljesség igénye nélkül, néhány példán keresztül mutatjuk be, hogy milyen konkrét ügytípusokra került bevezetésre az automatikus döntéshozatali eljárás:
- közlekedési bírságok (gyorshajtás, tilos áthaladás közlekedési lámpán, stb.), ahol a kamerák automatikusan érzékelik a szabálysértést és automatikusan megtörténik a bírságok kiszabása (a gépjármű üzemben tartójának objektív felelőssége lehetővé teszi, a mérlegelés nélküli döntéshozatalt);
- hatósági bizonyítvány kiállítása eredetiségvizsgálatról;
- uniós digitális Covid-igazolvány kiadása (már nincs hatályban);
- hatósági bizonyítvány kiállítása nyilvántartásba bejegyzett kéményseprő-ipari szolgáltató adatairól.
A fenti és hasonló, itt most fel nem sorolt, ügyekhez képest lényegesen komplexebb ügynek tűnnek az ingatlan-nyilvántartási ügyek.
Az új ingatlan-nyilvántartási törvény alapján, elvileg, lehetőség nyílhatna a végrehajtási jog, az adóhatóság által bejegyeztetett jelzálogjog, továbbá a hitelintézeti jelzálogjog és önálló zálogjog, valamint az ezek biztosítására bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törlésére automatikus döntéshozatal keretében.
Ezek az eljárások eddig is egyszerűbbnek számítottak, lényegében a jogosult által kibocsátott törlési engedély eredetiségét, hitelességét kellet vizsgálni, erre az új e-ING rendszer automatikusan képes lesz, mivel a beadványokat eleve digitálisan hitelesítve fogadja be.
A legtöbb esetben az ingatlan jogi jellegében bekövetkező változás (pl.: műemléki jelleg, régészeti lelőhelyvédett természeti terület, világörökség) bejegyzése is automatikusan történik majd, itt is az e-ING rendszer igazolja majd a benyújtó jogosultságát.
Még érdekesebb, hogy
a jogszabály által meghatározott (itt most nem részletezett) esetekben akár tulajdonjog vagy jelzálogjog bejegyzése is történhet majd automatikus döntéshozatali eljárás útján.
Ez is mutatja, hogy a jogalkotó szeretné összetettebb ügyekre is kiterjeszteni az automatikus döntéshozatal lehetőségét. Az e-ING rendszer teljes bevezetésének elhúzódása is mutatja, hogy rendkívül bonyolult, nehéz feladatról van szó. Az e-ING rendszer teljes bevezetése várhatóan nem történik meg 2026. második fele előtt, de akár további elhúzódásra is számítani lehet. Az átmeneti időszakban az e-ING alkalmazáson kívül, „hagyományos” úton, is lehet ügyeket benyújtani, és ez önmagában akadályozza az automatikus döntéshozatallal történő elbírálás bevezetését ingatlanügyekben, mert fennáll a veszély arra, hogy az egyes, külön úton beadott ügyek rangsora sérül, ezzel az ingatlan-nyilvántartás egyik legfontosabb alapelve, azaz az, hogy az ingatlan-nyilvántartás úgy védi az ügyfeleket, hogy a beadványokat ranghelyük szerint bírálják el, és az ügyfelek e rangsor alapján szerezhetnek jogokat, sérülne meg.
Nyilvánvaló, hogy előbb utóbb elhárulnak majd, az e-ING teljes bevezetése előtti akadályok és az is várható tendencia, hogy egyre komplexebb ügyekre terjed majd ki az automatikus döntéshozatal, nem csak ingatlanügyekben, nem csak Magyarországon, de világszinten is. Kérdés, hogy a jelenlegi jogszabályi keretek között, amikor is a jog maga analóg, hogyan és meddig terjeszthetőek ki a digitális jogalkalmazás keretei, anélkül, hogy olyan alapelvek, mint példádul a tisztességes, megalapozott és méltányos eljáráshoz való jogok sérüljenek, meddig feszíthető annak a kerete, hogy emberi közbeavatkozás és mérlegelés nélkül szülessenek tényállásszerű, szakszerű, igazságos és jogszerű döntések. Mikor jön el annak szükségessége, hogy maga a jog, netán a jogalkotás digitalizációjáról beszéljünk? Ez nem csak magyarországi, hanem egyetemes kérdés. Egy későbbi cikkben erre keresünk majd válaszokat.
Dr. Kaplonyi Ádám, az act legal Hungary ügyvéd partnere:
