Online szerencsejátékok játékosai főszabály szerint hivatkozhatnak a lakóhelyük szerinti ország jogára a szükséges engedéllyel nem rendelkező külföldi szolgáltató vezető tisztségviselőivel szemben indított kártérítési perben – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-77/24. számú Wunner[1] ügyben hozott ítéletében. A játékosok által elszenvedett kárt ugyanis úgy kell tekinteni, mint amely abban az országban következett be, ahol a játékosok lakóhelye van.
A mára fizetésképtelenné vált máltai székhelyű Titanium Brace Marketing[2] szerencsejáték-szolgáltató egyik osztrák ügyfele az osztrák bíróságok előtt pert indított a szolgáltató két vezető tisztségviselőjével szemben annak érdekében, hogy visszatérítsék a részére az online kaszinójátékokban való részvétel során elszenvedett veszteségeit.[3]
A Titanium Máltán szerencsejáték-koncesszió jogosultja volt, Ausztriában azonban semmilyen koncesszióval nem rendelkezett. Az ügyfele ezért azt állítja, hogy a szerencsejáték-szerződés[4] semmis.
Az osztrák jog szerint a két ügyvezető személyes és egyetemleges felelősséggel tartoznak azért, hogy a Titanium illegális szerencsejátékokat kínált Ausztriában.
A két ügyvezető vitatja az osztrák bíróságok joghatóságát. Véleményük szerint mind a kárt okozó esemény helye, mind pedig a kár bekövetkezésének helye Málta volt. Az alkalmazandó anyagi jog nem az osztrák, hanem a máltai jog, amely nem ismeri a társaság szerveinek a hitelezőkkel szemben fennálló felelősségét.
Az osztrák legfelsőbb bíróság ezzel összefüggésben kérdést intézett az Európai Unió Bíróságához.
A Bíróság megállapítja, hogy
a „Róma II” rendelet[5] szerint a jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra főszabály szerint azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben a kár bekövetkezik.[6]
Ez a rendelet alkalmazandó a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló deliktuális felelősségre vonatkozó keresetre, amely egy társaság vezető tisztségviselői ellen irányul arra hivatkozással, hogy azok megsértették a nemzeti jogszabályok által előírt tilalmat, amely szerint arra irányuló koncesszió nélkül nem lehet nyilvános szerencsejátékot kínálni. Az ilyen kereset ugyanis nem tartozik a társasági jogból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra vonatkozó kizárás hatálya alá.[7]
A Bíróság szerint
az azon online szerencsejátékokban való részvétel során elszenvedett veszteségek miatt indított kártérítési kereset keretében, amelyet valamely társaság abban a tagállamban kínált, amelyben nem rendelkezett az ehhez szükséges koncesszióval, a játékos által elszenvedett kárt úgy kell tekinteni, mint amely a játékos szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban következett be[8]
(a jelen ügyben tehát Ausztriában, ily módon – főszabály szerint – az osztrák jogot kell alkalmazni).
Ha azonban az összes körülményből kitűnik, hogy a jogellenes károkozás nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik valamely másik országhoz, a Róma II. rendelet lehetővé teszi az eljáró bíróság számára, hogy eltérjen a főszabálytól, és az utóbbi ország jogát alkalmazza.
[1] A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.
[2] Titanium Brace Marketing Limited (a továbbiakban: Titanium).
[3] A Titanium játékkínálata a teljes európai piacon elérhető volt.
[4] Annak érdekében, hogy a Titanium weboldalán játszhasson, az ügyfél „játékosfiókot” nyitott. E játékosfiók egyenlegének feltöltése érdekében az ügyfél az osztrák bankszámlájáról egy máltai banknál nyitott bankszámlára utalt pénzt. E bankszámla a Titanium pénzszámlája volt, amelyet az ügyfél számára nyitottak, és amely elkülönült a Titanium társasági vagyonától. A szerencsejátékban való részvétel során megterhelték a játékosfiókot, nyeremény esetén pedig azt e játékosfiókban írták jóvá.
[5] A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma II.).
[6] Függetlenül attól, hogy mely országban következett be a kárt okozó esemény, valamint függetlenül attól, hogy ezen esemény közvetett következményei mely országban vagy országokban következnek be.
[7] Mivel e kizárás nem terjedhet ki a társaság ügyvezetőjének a társaság életén kívül eső kötelezettségből eredő felelősségére.
[8] A kár bekövetkezésének helye ugyanis az a hely, ahol az állítólagos kár ténylegesen megvalósul. A jelen ügyben egyrészt az állítólagos jogellenes károkozás az ügyfél azon tilalom által jogilag védett érdekeinek sérelmében nyilvánul meg, amely a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban alkalmazandó, és amelyet a tekintetben írtak elő, hogy arra irányuló koncesszió nélkül kínáljanak a nyilvánosság számára szerencsejátékokat. Másrészt az ügyfél által hivatkozott kár konkrétan akkor következett be, amikor Ausztriából részt vett az e tagállamban alkalmazandó tilalom megsértésével kínált online szerencsejátékokban. E körülmények között meg kell állapítani, hogy a kár Ausztriában következett be. Egyébiránt tekintettel az online szerencsejátékok jellegére, amely nem teszi lehetővé, hogy könnyen meghatározzák azt a konkrét fizikai helyet, ahol ezek megtartására sor kerül, meg kell állapítani, hogy e játékok a játékos szokásos tartózkodási helyén zajlottak.