Önmagában az, hogy egy törvény fogalomhasználata értelmezési kérdést vet fel, nem haladja meg a jogalkalmazók megengedett értelmezési kompetenciáját, azaz az alkotmányosan is elfogadott rendszerképző jogértelmezés határait – szögezi le az Alkotmánybíróság III/3101/2025. számú, bírói kezdeményezést elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló 2023. évi XC. törvény (Btátv.) 168. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására, megsemmisítésére és alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést.
Az eljárás alapjául szolgáló ügy egy idegenrendészeti ügyben indult közigazgatási jogvita volt.
A Kúria álláspontja szerint a Btátv. 168. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenes, mert fogalomhasználata nem elégíti ki a normavilágosság követelményét, tekintettel arra, hogy nem határozza meg a kérelem „előterjesztése” és „benyújtása” törvényi fogalmát annak ellenére, hogy a köznyelvben szinonimaként használt fogalmaknak eltérő jogi tartalmat és joghatást tulajdonít. A Btátv. használja emellett az „érkezett kérelem” és a „kérelem beadása” fogalmakat is, melyek a nem definiált „előterjeszt-benyújt” fogalompárhoz képest részben azonos, részben eltérő tartalmat hordoznak. Az indítványozó nézete szerint a sérelmezett rendelkezés következetlen szóhasználata olyan fokú ellentmondást hordoz, amely jogszabályértelmezéssel nem oldható fel, és ez a jogbiztonság sérelmét okozza. Az indítványozó megítélése szerint a jogalkotói indokolás alapján úgy tűnik, hogy az érkezett kérelem azonos a benyújtott kérelemmel, az érkezést, illetve a benyújtást megelőzi az előterjesztés (vagy beadás). Az indítványozó szerint a kérelem előterjesztése a fizikai beadását, míg a kérelem benyújtása a teljes és a hatóság által hitelesített kérelem beadását jelenti, ezen rendszertani értelmezés azonban nem támasztható alá a Btátv. szövegével.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a Btátv. sérelmezett 168. §-ához fűzött jogalkotói indokolás szerint
a kérelem csak akkor tekinthető az idegenrendészeti hatósághoz érkezettnek, ha a kérelmező a biometrikus adatait személyesen megadta, valamint az eljárás díját megfizette.
Az indokolás alapján megállapítható, hogy
az összevont engedély iránti kérelem akkor benyújtott, ha az a hatósághoz érkezettnek minősül.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint – a belügyminiszter állásfoglalásában kifejtettekre is tekintettel – a Btátv. 168. § (1) bekezdésének fogalomhasználata kellően világos és egyértelmű, a norma címzettjei (mind az alapügy felperese, mind az első- és másodfokú idegenrendészeti és munkaügyi hatóságok) és az eljáró bíróságok számára is értelmezhető, normavilágossági kételyt nem vet fel. Az indítványozó két lehetséges jogértelmezést is bemutatott, és utalt arra, hogy álláspontja szerint melyik a helyes jogértelmezés. Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy
önmagában az, hogy a Btátv. 168. § (1) bekezdése szerinti fogalomhasználat értelmezési kérdést vet fel, nem haladja meg a jogalkalmazók megengedett értelmezési kompetenciáját, azaz az alkotmányosan is elfogadott rendszerképző jogértelmezés határait.
A Btátv. 168. § (1) bekezdésének két, egymást kizáró értelmezése közötti ellentét valójában látszólagos, az indítványozó által előadott jogértelmezés ugyanis nem a Btátv. normaszövegén, hanem annak indokolásán alapul.
Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Btátv. 168. § (1) bekezdése nem sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó normavilágosság követelményét, ezért a bírói kezdeményezést elutasította.
Az ügy előadó alkotmánybírója Hende Csaba alkotmánybíró volt.