Harmadik országbeli állampolgárok szociális segélyre való jogosultsága feltételeként a tagállamok megkövetelhetik, hogy az érintett huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezzen – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-151/24. számú Luevi ügyben⌈1⌉ hozott ítéletében. Az egyenlő bánásmód elve ugyanis szociális ügyekben csak a munkavállalók szociális biztonsági rendszerére vonatkozik, és nem terjed ki a „tisztán segítségnyújtási” ellátásokra.
Egy albán állampolgár, aki családi okokból kiadott két évre szóló tartózkodási engedéllyel rendelkezik, amely lehetővé teszi a számára azt is, hogy Olaszországban dolgozzon, szociális segélyt igényelt az olasz államtól.
A nemzeti társadalombiztosítási intézet (INPS) azonban elutasította a kérelmet azzal az indokkal, hogy az érintett nem rendelkezik a huzamos tartózkodást biztosító uniós tartózkodási engedéllyel, amelyet az olasz jogszabályok a harmadik országbeli állampolgárok számára előírnak.
Az e határozat ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem keretében az olasz semmítőszék az alkotmánybírósághoz fordult, mivel úgy vélte, hogy ez a követelmény ellentétes lehet az olasz alkotmánnyal és az uniós joggal. A felmerülő kétségek elsősorban a tagállamok állampolgárai és a harmadik országok állampolgárai közötti egyenlő bánásmód elvének⌈2⌉ tiszteletben tartására vonatkoznak, amely elv alkalmazandó az Európai Unión belüli szociális biztonsági rendszerek összehangolására vonatkozó intézkedésekre.⌈3⌉
Az alkotmánybíróság előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesztett az Európai Unió Bírósága elé annak meghatározása érdekében, hogy az uniós jog lehetővé teszi-e egy tagállam számára, hogy a harmadik országbeli állampolgárok számára nyújtott szociális segélyt ahhoz a feltételhez kössék, hogy az érintett huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezzen.
Ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy
az uniós jogban előírt egyenlő bánásmód elve csak a munkaerőpiacon aktív személyek számára nyújtott szociális biztonsági intézkedésekre vonatkozik.
Ezen intézkedéseknek az alábbi három jellemzőjük van: az uniós jogszabályokban kifejezetten felsorolt kockázatokat fedezik,⌈4⌉ diszkrecionális mérlegelés nélkül nyújtják azokat és a munkáltatók által befizetett járulékokból finanszírozzák őket.
Ezzel szemben a szóban forgó
szociális segély különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátás, azaz azt a munkavégzés bármilyen időtartamától függetlenül nyújtják, és rászorultságból fakadó szükséglet fedezésére szolgál.
Ezen ellátás nem a „szociális biztonság”, hanem inkább
a „szociális segítségnyújtás” fogalma alá tartozik, amely utóbbit a fogadó tagállam közpénzből finanszírozza.⌈5⌉
Az uniós jog tehát nem kötelezi a tagállamokat az általa előírt egyenlő bánásmód elvének ilyen típusú szociális segély nyújtása tekintetében való tiszteletben tartására. E körülmények között
a tagállamok szabadon dönthetnek úgy, hogy az ilyen segélyek nyújtását a harmadik országbeli állampolgár fogadó tagállamban történt bizonyos fokú beilleszkedésének feltételéhez kötik, amelyet például a huzamos tartózkodási engedély birtoklása igazol.
Végezetül a Bíróság emlékeztet arra, hogy
az uniós jogszabályoknak megfelelően az uniós polgár csak akkor jogosult szociális segítségnyújtási ellátásra a fogadó tagállamban, ha huzamos tartózkodási joggal rendelkezik.
Márpedig a harmadik országok állampolgárai és a fogadó tagállam állampolgárai közötti egyenlő bánásmódra vonatkozó szabályoknak a szociális segítségnyújtási ellátások nyújtása tekintetében történő alkalmazása ellentétes lenne az uniós jog arra irányuló céljával, hogy a harmadik országok állampolgárainak az uniós polgárokéhoz hasonló jogokat biztosítsanak.
⌈1⌉ A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.
⌈2⌉ A harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló, 2011. december 13-i 2011/98/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének e) pontjában kimondott elv.
⌈3⌉ A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29 i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletről van szó.
⌈4⌉ Az egyenlőség elvével érintett szociális biztonsági ágakat a 883/2004 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése határozza meg.
⌈5⌉ Amely területre a 883/2004 rendelet 70. cikke az irányadó.