Ádám Antal - A közjogi értékek kutatója

2020. június 3. Sereg András

Ádám Antal egyetemista korától, hét évtizeden át oktatta a joghallgatókat. Közben alapító tagja volt az Alkotmánybíróságnak, részt vett számos tudományos és a közéleti szervezet munkájában. Életét a modern közjogtudomány kutatása és rendszerezése határozta meg. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar jogásztársadalmat.

Ádám Antal 1930. február 14-én született Jánoshalmán, kö­zép­birtokos földműves családban, Ádám Antal és Faddi Franciska harmadik gyermekeként. Édesanyja hat testvére közül a legkisebb Faddi Ágoston Gusztáv volt, az országosan ismert Othmár atya, ferences rendi pap, akit 1954-ben életfogytig tartó bör­tön­büntetésre ítéltek. Felesége Babics Anna könyvtáros volt, egy fiúgyermekük született 1961-ben.

Középiskolai tanulmányait Jánoshalmán kezdte, majd Nyíregyházán folytatta. 1945 őszétől a ciszterci rend bajai III. Béla gimnáziumának tanulója lett. Az egyházi iskolák 1948 júniusában bekövetkezett államosítása után, 1949-ben már az utód, állami gimnáziumban érettségizett.

Ádám Antal

1989. november 23-dikán az Alkotmánybíróság újonnan megválasztott tagjai (balról jobbra): Ádám Antal, Kilényi Géza, Solt Pál, Sólyom László, Zlinszky János és Nyikos László, az Állami Számvevőszék elnökhelyettese esküt tesznek az Országgyűlés előtt. - Fotó: Cseke Csilla / MTI

1949 nyarán az agrobiológiai szakra jelentkezett, mert agrobioló­gus szeret­ett volna lenni, azaz növény- vagy állat­neme­sítő. Budapes­ten fel­vételizett a Ker­tészeti Egyetemen, Pécsett pedig az orvos­tudo­mányi egyetemen. Az orvostudományiról értesítették, hogy helyhiány miatt nem vették fel. Viszont megkérdezték, hajlandó-e beirat­kozni a Pécsi Pedagó­giai Főiskola orosz szakára. Egy hónapig jár­t a főis­kola orosz szakára, amikor megtud­ta, hogy van ott jogi kar is. Utóbb megtudta, hogy szüleim leve­let kaptak a Ker­té­szeti Egyetemről, hogy megüresedett egy hely, és fel­veszik. Szü­lei nem küldték el az értesítést, ezért nem lett agrobio­lógus.

Maga is elismerte, hogy véletlenül lett jogász, de később nagyon megkedvelte a jogot, és már másodéves ko­rában bekerült demonstrátornak az alkotmányjogi tanszékre. Ami­kor egy vizsgán a család­jog legendás professzora, Pap Tibor megje­gyezte, hogy nem látta az óráján, azt válaszolta: ő is ép­pen ak­kor tartott sze­mináriumot.

Első mesterének Csekey Istvánt tartotta, aki remek könyvet írt a magyar trónöröklési jogról, de „élő” közjogot és alkotmányjogot is oktatott. Tanulmányainak kitüntetéssel zárult befejezése után, 1953-ban a pécsi jogi kar alkotmányjogi tanszékére nevezték ki tanársegédnek. Azonnal megbízást kapott az egyik tantárgy önálló oktatására. 1953 őszén behívóparancs alapján tartalékos katonai ügyészi képzést kapott, amelynek befejezését követően tartalékos hadbíróvá minősítették. 1954 szeptemberében Budapestre került és a neves alkotmányjogász professzor, Beér János mellett dolgozott aspiránsként. 1958-ban az ország második legfia­talabb kandidátusa lett. Nála fiatalabban a jogi szak­területen csak Peschka Vilmos védte meg kandidátusi disszertációját.

Ádám Antal

Ádám Antal, Kilényi Géza és Sólyom László az Alkotmánybíróság első nyilvános ülésén Esztergomban 1990. március 12-dikén. - Fotó: Bartos Gyula / MTI

1958-tól ismét a pécsi jogi karon dolgozott először egyetemi adjunktusi, 1960-tól egyetemi docensi, 1967-től pedig egyetemi tanári beosztásban. Különös tisztelet és barátság fűzte első tanszékvezetőihez, Szamel Lajos professzorhoz és Bihari Ottó akadémikushoz. 1974-től 1975-ig dékánhelyettesi, 1975-től 1978-ig pedig dékáni tisztséget töltött be a jogi karon. 1974-től 1990-ig szerkesztette a kar magyar és idegennyelvű kiadványait.

1989 őszén alkotmánybírónak jelölték. Őt és Kilényi Gézát az MSZP, Sólyom Lászlót és Zlinszky Jánost az ellenzék je­lölte, míg Solt Pált függet­len jelöltként választották az akkor még ötfős testületbe. A grémium vezetőjének megválasztását így idézte fel az Alkotmánybírák talár nélkül című interjúkötetben: „Mivel még nem volt székháza a testület­nek, Solt Pál legfelsőbb bíró­sági szo­bájában vá­lasztottuk meg a helyet­tes el­nököt. Én az ele­jén kije­len­tet­tem, hogy nem aspirálok a funk­cióra, és ugyanezt kö­zöl­te Solt Pál és Zlinszky János is. Eb­ből következett, hogy Sólyom László és Ki­lényi Géza pá­lyázott a helyettes el­nöki tisztségre. Ők ketten ki is mentek a szobából. Hárman tanakodni kezdtünk, hogy most sza­vaz­zunk vagy ne. Mond­tam, nem fontos sza­vazni, mert én Kilényi Gé­zát támogatom. Zlinszky jelezte, hogy ő Sólyom Lászlót. Solt is kijelen­tette, hogy Só­lyomra sza­vaz. Így eldőlt a dolog, Sólyom László lett a helyettes elnök.”

1990–1998-ig tagja volt az első Alkotmánybíróságnak. 1990 októberében ő volt a halálbüntetés eltörléséről szóló határozat előadó alkotmánybírója. „A tes­tület hu­szonnégy fő ér­vet so­ra­kozta­tott fel álláspontja mellett, mi­köz­ben hosszú hónapokon át huszonhárom kontra­érvet is megvizs­gált. A vélet­len úgy hozta, hogy a huszonnegyedik érv a jus­tiz­mord volt, azaz ha valakit tévedésből kivé­geznek, nem lehet újra­élesz­teni, a téves ítélet alapján vég­rehaj­tott kivég­zést soha nem le­het helyre­hozni” – magyarázta utóbb a döntést. Sólyom László ehhez a határozathoz fűzte azt a párhuzamos vélemé­nyét, amelyben kifejtette a „láthatatlan alkotmányról” szóló teóriá­ját. Ádám Antal szerint csak az elneve­zést lehetett kifogásolni, de a gondolatot magát nem. „Nem értettem egyet azzal, hogy az Alkotmánybíróság láthatatlan al­kot­mányt ír. Éppen ellenkezőleg: a nehezen érthető alkotmányi ren­del­ke­zéseket fejti ki és teszi láthatóvá. A döntések és azok in­dokolásai meg­je­lennek, kötelezővé, azaz nagyon is láthatóvá válnak. Ezek ugya­nis nem jogszabályi normák, hanem szép szöveges elvek, argumen­tumok és kö­ve­telmények, de egyszersmind kötele­zőek is mindenkire, a parla­mentre, a bíróságokra és minden más állami szervre” – állította.

Ádám Antal

Egyetemista korától, hét évtizeden át oktatta a joghallgatókat. Nagy tudású, kiváló előadó volt. - Fotó: Fóris Gábor / Jogi Fórum

Az „Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás” című akadémiai doktori értekezését 1999. áprilisában védte meg. 2000. március 1-jétől professor emeritusként, a „Jura” című folyóirat főszerkesztőjeként és a „PhD Tanulmányok” című kiadványsorozat szerkesztőjeként folytatta oktatói és tudományos munkásságát.

Egyik interjújában a hatályos Alaptörvény nagy érdemének nevezte, hogy az Aranybullából átvette a ius resistendi-t, azaz az ellenállás jogát, amely a negyedik nemesi alapjog volt. A C. cikk (2) bekezdése leszögezi: „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” "Ez a rendelkezés kiemelkedő értéke a több mint ezer éves magyar államiságnak, amire méltán lehetünk büszkék" – mondta.

Tudományos hitvallását így fogalmazta meg:A modern közjogtudománynak az ideológiai pluralitást és ezzel együtt az alkotmányos jogállam világnézeti semlegességet tiszteletben tartó attitűdje nem jelenthet értékmentességet, illetve értéksemlegességet. Folytonosan kutatnia és rendszereznie kell a közjog szférájába tartozó, nemzetközi jogilag illetve alkotmányjogilag már elismert vagy intézményesítésre és követésre érdemes értékeket. Ezáltal ösztönöznie kell arra, hogy a polgárok nyitottá váljanak az egyén és a közösség javát szolgáló, éltető kultúrák termékenyítő hatásai és hasznosítható értékei iránt. A vallások és vallástanok, az etikák, a természetjogi felfogások, az értéktanok, továbbá más jelentős eszmeáramlatok és tudományágak eredményeire is tekintettel fel kell dolgoznia és be kell mutatnia az alkotmányjogilag elismert, illetve védelemre és hasznosításra érdemes, az embert, a közösségeket, a társadalmat, az emberiséget, a természeti környezetet, az élővilágot oltalmazó, a fenntartható fejlődést előmozdító közjogi értékeket, fel kell tárnia és meg kell jelölnie a korszerűtlen, a veszélyes, a hátrányos, a csalárd, tehát az értéktelen megoldásokat”.

Ádám Antal

Szerény, önzetlen és segítőkész jogtudós, kedves és derűs úriember. Utolsó találkozás és beszélgetés 'Antibácsival' 2018. tavaszán pécsi otthonában (a szerk.). - Fotók: Fóris Gábor / Jogi Fórum

Élete során több egyetemi, tudományos tisztséget is viselt. Így 1994-től 1997-ig választott tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlésének, 2000–2006-i az ELTE Habilitációs Bizottságának, 1993-tól 2002-ig a Nemzetközi Alkotmányjogi Társaság Választmányának, 2001–2008-ig az MTA Regionális Kutatások Központja Tudományos Tanácsának, 2000–2010-ig a PTE Habilitációs és Habitusvizsgáló Bizottságának, 1998–2006-ig elnöke volt a PTE Állam- és Jogtudományi Kara Tudományos Bizottságának. Tagja volt az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának és Rendészeti Albizottságának, a Magyar Politikatudományi Társaságnak, a Magyar Alkotmányjogászok Egyesületének, a Bajai Ciszterci Diákok Egyesületének. Tiszteletbeli tagja a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Doktori Iskolája Tanácsának és a PTE Doktori Bizottságának. 2000-től elnöke az Ifjúságért Egyesületnek, 1995-2012-ig elnöke volt a Baranya Barátai Körének, 2011–2014-ig elnökségi tagja a Pécsi Akadémiai Bizottság Tudósklubjának. 2007-től a Közjogi Szemle, 2008–2011-ig a Bordeaux-i Egyetem Est Europa című periodikája szerkesztőbizottságának tagja.

Szakmai munkásságához közéleti, társadalmi aktivitás is párosult. 1963-tól 1989-ig először járási tanácstag és vb-tag, majd megyei tanácsi bizottsági tag volt. 1968-től 1989-ig a Hazafias Népfront Országos Tanácsának – 1981-től a rendszerváltozásig az Országos Elnökségének és Országos Közjogi Bizottságának – tagjaként, valamint a HNF Baranya Megyei Bizottságának elnökeként végzett szakterületéhez is kapcsolódó közéleti tevékenységet. 1988-ban és 1989-ben az Állami Egyházügyi Hivatal, illetve az Igazságügyi Minisztérium felkérésére részt vett a lelkiismereti- és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény, továbbá az alkotmány emberi és állampolgári alapjogokról szóló fejezete előkészítésében. A Magyar Köztársaság 1989. október 23-án történt kikiáltása után tagja lett az Országos Választási Bizottságnak. 2006-tól 2010-ig elnöke volt a Baranyai Területi Választási Bizottságnak.

Ádám Antal

Ádám Antal hitvallásának lényege: A jognak arra kell ösztönöznie az embereket, hogy nyitottá váljanak az egyén és a közösség javát szolgáló értékek iránt. - Fotó: Fóris Gábor / Jogi Fórum

Munkásságát számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el. Alkotmánybírói tevékenységéért 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetésben részesült. 2000-ben elnyerte a Magyar Felsőoktatásért miniszteri kitüntetést. Ugyancsak 2000-ben szülővárosa, Jánoshalma, 2003-ban pedig Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata díszpolgárrá minősítette. 2004-ben Grastyán-díjban részesült. 75. születésnapján, 2005-ben a pécsi jogi kar tanácsa „Pro Facultate Iuridico-Politica Universitatis Quinqueecclesiensis” érdemérem arany fokozatát adományozta számára. 2009-ben Szent-Györgyi Albert-díjat kapott. 2010-ben Deák Ferenc-díjban részesült. 2013-án a Pécsi Tudományegyetemen „honoris causa doctor et professor” címet nyert. 2016-ban pedig Tüke-díjat vehetett át Pécs városért végzett kiemelkedő munkájáért, példaértékű életútért.

Ádám Antal személyiségét közvetlenség, szerénység, önzetlen segítőkészség, határtalan derű és fáradhatatlan aktivitás jellemezte. 2020. május 7-én hajnalban, életének 91. évében, hosszan tartó betegség után hunyt el. Halálával nemcsak Pécs városa és Baranya megye tudományos közéletét, hanem a magyar jogásztársadalmat is pótolhatatlan veszteség érte.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
JOGÁSZKÉPZÉS
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
FELSŐOKTATÁS