Bragyova András – Regényhősből alkotmánybíró

2020. november 10. Sereg András

Bragyova András három évtizednyi tudományos kutatói és egyetemi oktatói munka után lett 2005-ben az Alkotmánybíróság tagja, ahol kilenc évig következetesen képviselte azt a meggyőződését, hogy az alkotmánybíráskodásnak még úgynevezett „rendkívüli körülmények” között is védelmeznie kell az alapjogokat a hatalommal szemben.

Bragyova András 1950. március 1-jén született Budapesten. Elmondása szerint szekularizált zsidó csa­ládból származott. Apai és anyai részről is a szülei voltak az elsők, akik egyáltalán érettségiztek. Édesapja a három testvérből egyedüliként ösztöndíjjal, tandíjmentesen az Eöt­vös reálban tanult. A negyedik ik­szen túl szerzett gépész­mérnöki diplo­mát. A tex­tiliparban dolgozott élete nagy részében: meg­fordult a Könnyűipari Minisztériumban, az Országos Terv­hivatalban, a Len- és Kenderipari Központban, a Könnyűipari Beruhá­zási Vállalatnál és egy dunántúli rostkikészítő vállalatnál. Apja jó barátságban volt a rostkikészítő cég igazgatójával, ő meg a fiával, Magyar Györggyel, aki ma is­mert ügyvéd. Édesanyja szülei egy Paks melletti tanyán éltek. A nagy­apja elkötelezett szociáldemokrata volt. A családból többen katonakét szolgáltak az első világháborúban, és orosz hadifogságba kerültek.

Szülei 1945. április 4-én, egy budapesti utca­bá­lon ismerkedtek meg. Egyetlen gyermekük az Új-Lipótvárosban járt általá­nos iskolába, majd a Berzsenyi Dániel Gimnáziumba. Eörsi István első felesége, aki magyar-történelem tanár volt, filozófiát is tanított Bragyováéknak. Az első órán azt kérte, hogy mindenki húzza ki a tankönyvből a következő mondatot: „A szerelem szük­ségszerű velejárója a házasságnak.”

Érettségi után nem vették fel a budapesti böl­csész­kar magyar–orosz szakára. Semmiképpen sem akart irodában dolgozni, inkább va­lamilyen szakmát szeretett volna tanulni. Először a mozdonyvezetésre gondolt, de miután édesanyja a Lapkiadó Vállalatnál sok nyomdászt ismert, a taná­csukra kéziszedő ipari tanuló lett 1968–1970-ben. És így lett belőle regényhős! Együtt járt ugyanis a nyomdaipari szakmunkásképzőbe Vámos Miklóssal, aki Borgisz címmel regényt írt a nyomdászokról. Bragyova szerint Vámos szinte egy az egyben rekonstruálta az akkori történéseket. Például Sas Gábor, akit mindenki Sásnak hívott, Nád Er­vin, Konkoly tanár úr pedig Búza Sándor néven szerepel az 1976-ban megjelent regényben.

A filozófia szak helyett az ELTE jogi karára jelentkezett, ahol summa cum laude minő­sítéssel doktorált. Demonstrátor volt az állam­igaz­gatási jogi tanszéken, később a pol­gári eljárásjogi tanszékre hívták ta­nár­se­gédnek. Riasztotta viszont az a gondolat, hogy egy életen keresztül a Pp-vel foglalkozzon. Két évre az Általános Érték­forgalmi Bankba került, ahol külföldi hagya­téki eljá­rásokkal és a ha­zatelepülők ügyeivel foglalkozott.

Bragyova András

Trócsányi László, Holló András, Bragyova András és Paczolay Péter az Alkotmánybíróság teljes ülése előtt - Fotó: Demecs Zsolt

Két­évnyi banki jogászko­dás után 1977-ben az MTA Állam- és Jogtudományi Inté­zetébe került. Haraszti György professzor ajánlotta be Bokorné Szegő Hannának, aki akkor az inté­zet nemzetközi jogi osztályát vezette. Eleinte nemzetközi jogi kérdésekkel foglalkozott, majd érdeklő­dése fokozatosan az alkotmányjog felé fordult. A nyolcvanas évek végén megromlott a kap­csolata Bokornéval, aminek alapvetően az volt az oka, hogy Bragyova egészen másként gondolkozott a jogtudományról, egyál­talán a tudomány szerepéről, mint főnöke. Kilényi Géza ugyanakkor olyan embereket keresett, akik ismerik a külföldi jogot. Ezután Dezső Mártával összehasonlító alkot­mányjogi munkákat publikáltak a választójogi kérdések­ről, a kétkama­rás parlamentekről és a köztársasági elnök jogállá­sáról. A Jogtudomá­nyi In­tézetben egyébként Lamm Vanda igazgatónő és Peschka Vilmos állt hozzá a legközelebb.

A kilencvenes évek elejétől az alkotmánybíráskodás kérdései kerültek a tudományos mun­kásságának a középpontjába. Többször volt olyan külföldi tanulmányúton, összehasonlító al­kot­mányjogi kurzuson, amelyen nyugat-európai alkotmánybíróságok, valamint az ameri­kai Legfelsőbb Bíróság döntéseit elemezték. Például összehasonlí­tották az abortuszkérdésben a német és az osztrák megoldást.

1988-ban szerzett kandidátusi fokozatot, 2003 óta az MTA doktora. 2000-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, a Miskolci Egyetem alkotmányjogi tanszékének ve­zetője, majd a kar Doktori Iskolájának vezetője lett. 1994 és 2004 között a Közép-európai Egyetem Politikatudományi Tanszékének állandó vendégtanára volt.

2005. szeptember 26-án választották meg az Alkotmánybíróság tagjává. Nagy ambíciókkal érkezett a Donáti útra. Egyik interjújában az elképzeléseiről is beszélt: „A mostaninál sokkal nyitottabbá kellene tenni az egész alkotmány­bíró­sági eljárást. Több külső résztvevő, szakértő bevonására lenne szük­ség ahhoz, hogy az alkotmánybírák állásfoglalásuk kialakítása előtt sok­féle állásponttal tudjanak szembesülni, megóvva őket ezzel az esetleges téve­désektől. Nincs új a Nap alatt! A német alkotmánybíróság előtt a felek szakértői véleményeket csatolhatnak az iratokhoz, illetve szakértői eljá­rást kezdeményezhetnek. Németországban az alkotmánybíróság egy-egy ügyben rendszeresen kikéri a Legfelsőbb Bíróság illetékes tanácsá­nak a véleményét. Szerintem erősíteni kellene az eljárás szóbeliségét is.”

Szerinte re­formra szorulna az alkotmánybírósági elnöki szignalizáció intézménye is. Úgy vélte, mielőtt vala­me­lyik alkotmánybíró megkapná az adott ügyet, a bírák előzetesen, nem formális tárgyalás keretében megismerhetnék, mit gondolnak a többiek az alapkérdésekben. Nem látta indokát, hogy elhallgassák a határozatban az indítványozó nevét, nem beszélve arról, hogy a határozat stílusán, a szöveg közérthetőségén is volna mit javítani.

Bragyova András kilenc alkotmánybírói éve alatt sok mar­káns különvéleményt fogalmazott meg. Nem értett egyet például a tan­díjról, a vizitdíjról és a kór­házi napidíjról szóló népszavazás kiírásával, a házi­pénztár-adó, az elvárt társasági adó és a luxusadó eltörlésével, de hely­telenítette a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény hatályba­lépésé­nek megakadályozását is. Vitatta a parlament feloszlá­sát célzó né­pi kez­de­mé­nyezés hitelesíté­sét, és hogy a testület alkotmányellenesnek találta a gyülekezési törvény­nek azt a szabályát, amely szerint a rendőr­ség mérlegelés nélkül köteles feloszlatni a bejelentés nélküli tüntetést.

Bragyova András

A nemzetközi jog és alkotmányjog professzora, a széles műveltségű tudós, aki szerint  az alkotmánybíráskodásnak még „rendkívüli körülmények” között is védelmeznie kell az alapjogokat a hatalommal szemben. - Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Az alkotmánybírói megbízatásának lejárta nagy megkönnyebbüléssel töltötte el. Úgy vélte:  működésének utolsó éveiben az alkotmánybírák érveléseinek többsége inkább politikai volt a kívánatos szakmai helyett. Nem értett egyet azzal sem, hogy „tekintettel a gazdasági, pénzügyi válságra, a köz érdekében” megengedhető az alapjogok korlátozása. Ez szerinte azért elfogadhatatlan, mert az alkotmánybíráskodás éppen arról szól, hogy az alapjogokat – köztük az egyén szabadságjogait a hatalommal szemben – úgynevezett „rendkívüli körülmények” között is védelmezni kell. Bírálta az Alaptörvény korlátlan módosíthatóságát is: „Ha egy alkotmányt bárhogy lehet módosítani az előírt többséggel – például a kétharmados parlamenti többség elvileg bármikor kimondhatja, hogy Magyarország mostantól iszlám köztársság – innentől nehéz arról beszélni, hogy van alkotmány.”

Bragyova András 2020. november 4-én, életének 71. évében, hosszan tartó, súlyos betegségben hunyt el. Egykori kollégái így búcsúztak tőle: „Az Alkotmánybíróság jelenlegi és volt tagjai, munkatársai Bragyova András személyében gyászolják a nemzetközi jog és alkotmányjog professzorát, a széles műveltségű tudóst, a magyar Alkotmánybíróság volt tagját.”

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
JOGTÖRTÉNET