„Az igazsághoz hozzátartozik az út is, nem csak az eredmény.” – Tremmel Flórián büntetőjogász tétele rávilágít a jogellenes bizonyítékszerzés problematikájának lényegére. De mi az, ami még “belefér”? Hogyan hat tovább a jogellenesség a büntetőeljárás során? Mit jelent a „mérgezett fa gyümölcse”, az „ezüsttálca” és a „féloldalasan kizárt bizonyíték” elve, illetve a „szakértői burkolt kijátszás” doktrínája?

Kínzással kicsikart vallomás felhasználására adott engedélyt az USA-ban egy katonai bíró. A tortúrával megszerzett bizonyítékot az USS Cole hadihajó elleni támadás kitervelésével gyanúsított terrorista ügyében lefolytatott előzetes tárgyalások során használták fel. Sokszor elhangzik egy büntetőügy kapcsán, hogy „más dolog tudni valamit és más bizonyítani azt”. A hatóságok nap, mint nap találkoz(hat)nak ezzel a helyzettel, ugyanakkor nem folyamodhatnak bármilyen eszközhöz a bizonyítékok beszerzése során, mivel eljárási szabályaik gátat szabnak annak, hogy önkényesen járjanak el. De milyen tilalmak vannak a bizonyítással kapcsolatban? Mi az, ami ”belefér” a hatóságok részéről?

„Az egész büntetőeljárás lényegében a bizonyítékok abból a célból való összegyűjtésének és felhasználásának módjaira vezethető vissza, hogy a megtörtént eseményt a lehető leghűbben és legrészletesebben felelevenítse a bíró előtt.” Lehet vitatkozni a sztálini büntetőjog elméleti apostola, Andrej Januarjevics Visinszkij szovjet főállamügyész nézeteivel, de az előbb említett tételével nehéz lenne, hiszen a bizonyításnak kiemelkedő szerepe van a büntetőeljárásban, amelynek középpontjában az igazság érvényre juttatása áll. Gácsi Anett Erzsébet, a Szegedi Tudományegyetem kutatója, a büntető eljárásjogi bizonyítás egyik legérzékenyebb területének a jogellenesen, tiltott módon megszerzett bizonyítási eszközök és az azokból származó bizonyítékok felhasználhatóságának kérdését tartja. Mindezt azzal támasztja alá, hogy a bizonyítási tilalmak elismerése demonstrálja a perben szereplők és a „közösség” számára, hogy a rendszer tisztességesen működik, továbbá a tisztességes eljárás követelményeihez tartozik, hogy „a felhasznált bizonyítékok a törvény által megkívánt minőségűek legyenek”.

A bizonyítás szabályai, attól függően, hogy kontinentális (inkvizitórius) vagy angolszász (akkuzatórius) büntetőeljárási rendszerről beszélünk, igen eltérőek lehetnek.

A bizonyítékok értékelése rendkívül fontos és nehéz feladat, amíg a kontinentális jogrendszerekben mindezt a bíró végzi, addig az angolszász területen a bíró legfőbb feladata annak meghatározása, hogy melyik bizonyíték elfogadható és melyiket nem vehetik figyelembe az esküdtek. Az angol-amerikai rendszerben, ahol a tárgyalás során az esküdtszék kerül döntési helyzetbe, elengedhetetlen, hogy a bizonyításra vonatkozó rendelkezések, így a jogellenesen megszerzett bizonyítékok kizárására vonatkozó szabályok is, részletes kidolgozást nyerjenek, segítve ezzel a laikus döntéshozók munkáját. A kontinentális rendszer bírái belátásuk szerint szabadon fogadhatnak vagy utasíthatnak el bizonyítékokat, illetve szabadon mérlegelhetik ezeket, mindaddig, amíg az ilyen döntéseket megfelelően megindokolják. Ezért a kontinentális jogrendszerekben kevésbé van/volt szükség a bizonyíték megengedhetőségének kérdésében állásfoglalásokra, irányelvekre.

A büntetőeljárás során az igazság felderítésének kötelezettsége és az egyéni jogok védelme összeütközésbe kerülhet egymással, mivel az igazság kiderítése gyakran az egyéni érdekekbe, jogokba történő beavatkozással jár. Ilyen értékek többek között az emberi méltóság, a magánszférához való jog vagy a szólásszabadság joga. Ezek – a magánszféra sérthetetlenségét biztosító jogok – vezettek a jogellenesen beszerzett bizonyítékok kizárásának szabályaihoz. Erdei Árpád, korábbi alkotmánybíró szerint a tilalmak nem azért születtek meg, hogy gúzsba kössék a hatóságokat, az állampolgárok jogainak védelme érdekében alkották meg őket. Mérlegelni kell a védendő értékek, a terhelt büntetőjogi felelősségre vonása, ezáltal a társadalom védelme, valamint a büntetőeljárás törvényessége, a büntetőeljárásban résztvevők jogainak biztosítása között, és ez a mérlegelés nem feltétlenül az igazság javára dől el. Gondoljunk az amerikai akkuzatórius eljárásra, amely – néha úgy tűnhet – sokkal nagyobb hangsúlyt fektet magára a tisztességes eljárásra, mint az igazság felderítésére.

A bizonyítási tilalmak különbözőképpen csoportosíthatóak. A jogirodalom szerint a bizonyítási tilalmak vonatkozhatnak a bizonyítás tárgyára, a bizonyítás eszközeire, a bizonyítás módjára. Ugyanakkor a büntetőeljárási törvényünk felsorolja a bizonyítási tilalmakat, aszerint csoportosítva, hogy a bizonyítékot milyen tiltott módszerrel tilos beszerezni. Így kizárja a bizonyítékok közül a bűncselekmény útján, más tiltott módon, vagy a részt vevők jogainak lényeges korlátozásával megszerzett bizonyítékokat.

A jogellenesen beszerzett bizonyítékok kapcsán nemcsak az vizsgálandó, hogy az felhasználható-e az adott büntetőeljárásban, hanem az annak eredményeként a jogellenes bizonyítékkal összefüggésben, illetve a jogellenes bizonyíték folyományaként beszerzett bizonyíték sorsa is. Mennyiben használható fel bizonyítékként egy padláson talált vérrel szennyezett véső, veti fel a kérdést Túri Tamás, a Pécsi Ítélőtábla elnöke, amellyel bizonyosan a sértett halálát okozták, azonban a tárgyi bizonyítási eszközhöz olyan lehallgatott telefonbeszélgetés útján jutottak el, amely alkalmazása esetében a törvényi feltételek nem álltak fenn?

A jogellenes megszerzett bizonyítékok továbbhatásának kérdése kapcsán a szakirodalomban négy elmélet alakult ki. Az ún. „mérgezett fa gyümölcsének” elve alapján a jogellenesen megszerzett bizonyíték és az annak folyományaként megszerzett további bizonyíték nem használható fel a terhelttel szemben. Egy engedély nélkül lefolytatott házkutatásból származó bizonyíték vagy a bevezetőben említett kínvallatás útján megszerzett beismerés a doktrína alapján nem használható fel a hatóság részéről. Ezért is váltatott ki nagy visszhangot az amerikai katonai bíró fent ismertetett döntése, amelyet nagy valószínűséggel egy fellebbviteli fórum fog orvosolni. Ugyanakkor a padláson talált véső, Túri okfejtése alapján, az angolszász jogban ugyan mérgezetté válna, a terheltet felmentenék, azonban a kontinentális jogban ez nem így alakulna, meglátása szerint a hazai bírói gyakorlat alapján elítélnék a vádlottat.

A „mérgezett fa gyümölcsének” elvével szemben az ún. „ezüsttálca” elv korlátozza, enyhíti a jogsértően beszerzett bizonyíték továbbhatását, azt rögzíti, hogy az eljárás korábbi szakaszában, illetve alsóbb fokú szervek által megszerzett jogellenes bizonyítékok nem használhatóak fel az adott eljárási szakaszban. Vagyis az eljárás későbbi szakaszában, illetőleg egy magasabb fórum közbelépésével, ha megismételhető bizonyítási cselekményről van szó, a törvénysértő mozzanatok mellőzésével, a bizonyítás szabályos felvételével a beszerzett bizonyíték felhasználhatóvá válik.

Az ún. „féloldalasan kizárt bizonyítékok” elve azt jelenti, hogy a vád a védelem jogainak sérelmével beszerzett bizonyítékot nem használhatja fel, azonban, ha a védelem indítványozza, azt mégis fel lehet használnia bizonyítékként. Háger Tamás, a Debreceni Ítélőtábla tanács elnöke szerint e bizonyítási tilalomban megfogalmazódik a favor defensionis (a vádlottnak nyújtott kedvezmény) elve, ugyanis ha a bizonyíték mentő, „s a vádlott felmentéséhez vezethet, nem jelenthet számára sérelmet, hogy törvény ellenére szerzett bizonyítékon alapul a számára kedvező döntés”.

A „szakértői burkolt kijátszás” doktrínájánál a fő kérdés, ahogyan Gácsi fogalmaz: “Fel lehet-e használni azt a szakvéleményt bizonyítási eszközként, amelyet a szakértő spontán nyilatkozatokat, szóbeszédeket felhasználva készített el.” Ez esetben a törvény szerint kizárt bizonyítékot, pl. tanúzási mentesség alá tartozó személy spontán nyilatkozatát használ fel a szakértő, és szakvéleményében értékel. Tipikus esete a családon belüli erőszaknál a hozzátartozó spontán nyilatkozatának szakértői véleményben való felhasználása.

„A mérgezett fa gyümölcse” mindig csábító. Egy jó helyen és jó időben elhelyezett véső, egy illegális telefonlehallgatásból származó kósza információ mind-mind az adott ügy sikeres megoldásával kecsegtethet, kemény bűnözők tevékenysége, súlyos bűncselekmények akadályozhatóak meg általa, ugyanakkor egy alkotmányos jogállam korlátokat szab a hatóságok eljárásának, tiszteletben tartja az egyéni szabadságjogokat, hiszen ahogyan Tremmel Flórián professor emeritus fogalmaz „az igazsághoz hozzátartozik az út is, nem csak az eredmény.”