Még az idén a törvényhozás asztalára kerülhet az antidiszkriminációs törvényjavaslat, mely enyhítheti a családon belüli erőszakot elszenvedő nők és gyermekek kiszolgáltatottságát is. A családon belüli erőszakra, szexuális zaklatásra csak akkor derül fény, ha az események végzetesen elfajulnak – írja a Népszabadság.

A Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság illetékesei szerint a rendőrség nem tehető felelőssé a tótújfalusi tragédiáért, amelynek során egy lány megölte az alvó nevelőapját. A helyi rendőrök előtt ismert volt, milyen kegyetlenül bánik az apa családtagjaival, mégis csak a gyilkosság miatt lett rendőrségi ügy a folytonos bántalmazásból. Mint mondják, a magyar büntetőjog szerint a tótújfalusi eset nem jogos védelem, hiszen a kislány éjszaka lőtte le alvó apját, és nem dulakodás közben. Elkerülhetetlen a családon belüli, illetve a nemi erőszakkal összefüggésben büntetőjogunk felülvizsgálata. Magyarországon, jogi értelemben például csak azt a nőt tekintik “megerőszakoltnak”, akit fizikai bántalmazással kényszerítettek közösülésre. Különösen családon belül, az elhidegült feleséggel vagy a nevelt gyermekkel szemben nem feltétlenül kell fizikai erőszakot alkalmazni. Zsarolással, fenyegetéssel is célt érhet az erőszaktevő. Ez esetben azonban könnyen elkerülheti ma még a felelősségre vonást.

Magyarországon évente átlagosan ezer büntetőeljárást folytat le a rendőrség kiskorú veszélyeztetése, valamint nemi erőszak miatt. Száz szexuális bűncselekmény közül negyvenet kiskorúak sérelmére követnek el. Az ORFK szerint ez a szám nem is fejezi ki a helyzet súlyosságát, mert a családon belüli erőszakos bűncselekményekről a rendőrség csak elvétve értesül. A bántalmazott, közvetlen hozzátartozójuk szexuális aberrációjának kitett gyermekek önállóan nem mernek a rendőrséghez fordulni. A büntetőjogászok szerint számos esetben a bosszútól való félelem mellett a végső elszegényedéstől való szorongás az egyik legfontosabb oka annak, hogy az anyák, noha tudják, hogy élettársuk szexuálisan közeledik gyermekükhöz, nem tesznek feljelentést, vagy megteszik, de rövid időn belül visszavonják. Az erőszakos férfi jövedelme ugyanis létkérdés a család számára. Inkább eltűrik az erőszakot, semminthogy létbiztonságukat kockáztassák. A gyermekek pedig esélytelennek érzik magukat a felnőttekkel szemben, ezért inkább elcsavarognak, és nem kérnek segítséget.

Szakértők abban egyetértenek, hogy több hatóság és intézmény közös feladata a veszélyeztetett nők és gyermekek “megmentése”, és abban is, hogy ez az együttműködés olykor igen sok kívánnivalót hagy maga után. Különösen fontos lenne, hogy az ilyen ügyeket egy éven belül letárgyalják a bíróságok. Az erőszaktevőket ugyanis csak jogerős bírósági ítélettel lehet kitiltani áldozataik környezetéből. Addig együtt kell élnie a bántalmazottnak azzal, akit feljelentett. A készülő antidiszkriminációs törvény részben megszüntetné azt a felháborító helyzetet, hogy napjainkban nem az erőszakoskodót távolítják el a családból, hanem a megerőszakolt, nemileg zaklatott gyermeket helyezik állami gondozásba, akit ma még csak így tudnak “megvédeni” az erőszaktevőtől.