A koronavírus negyedik hulláma még felfelé ível, így egyre több foglalkoztató és munkavállaló tér vissza a távoli munkavégzéshez. Jelenleg is a veszélyhelyzetben bevezetett Kormányrendelet szabályait kell alkalmazni a Munka Törvénykönyve helyett távmunka esetén. Megállapodás hiányában, az eredeti munkaszerződésben meghatározott munkaidő érvényes a munkavégzés helyétől függetlenül. Hibrid munkavégzés során azonban nem szabad megfeledkezni a munkaszerződés módosításáról sem – mutat rá az act Bán és Karika Ügyvédi Társulás szakértője.

A világjárvány miatt elrendelt veszélyhelyzet alatt a Munka Törvénykönyvétől részben eltérő foglalkoztatási szabályok érvényesülnek továbbra is. Idén július óta ugyanis a távmunkavégzésre a Munka Törvénykönyve helyett egy, a veszélyhelyzet időszakára szóló Kormányrendelet kell alkalmazni. A rendelet egyértelműen kimondja: a munkaszerződésben kell megállapodni a munkavállaló távmunkavégzés keretében történő foglalkoztatásában. Ebből fakadóan miután a Kormányrendelet feltételeinek megfelelő home office ideiglenesen távmunkának tekintendő, ezért

az otthoni és a munkahelyi munkavégzést keverő hibrid munkavégzéshez is minden esetben szükség van a munkaszerződés módosítására.

„Nem érdemes kockáztatni. Az erről szóló változtatások elmaradásának komoly anyagi terhet is lehet a vége. A módosítások hiánya ugyanis egy ellenőrzés során jelentős munkaügyi bírságot eredményezhet – hangsúlyozta Brózmann Attila, az act Bán és Karika Ügyvédi Társulás szakértője.

A jogszabály meghatározza, hogy

távmunkának tekintendő az is, amikor az alkalmazott a munkáját csak a munkaidő egy részében végzi a cég telephelyétől távol.

A Munka Törvénykönyve szerinti klasszikus távmunkavégzés kizárólag számítástechnikai eszközzel végezhető munkára vonatkozhatott, ám ezt a megkötést a Kormányrendelet megszüntette. Sőt,

ideiglenesen bevezette a nem számítástechnikai eszközzel végzett távmunka kategóriát is.

Fontos tisztázni azt is, hogy a rendelet hatására a munkaidő beosztását illetően is más szabályok élnek, mint, amit a törvény szövege meghatároz. A klasszikus – jelenleg nem alkalmazható szabályok szerint – a távmunkát végző munkavállaló kötetlen munkaidőben végzi feladatát. E szerint munkaidejét maga határozza meg. A Kormányrendelet azonban ilyen szabályt nem tartalmaz, ezért

eltérő megállapodás hiányában a munkavállaló az otthoni és a munkahelyi munkanapokon is változatlanul a munkahelyi normál munkaidő-beosztása szerint dolgozik. 

A cégeknek mindenképpen szem előtt kell tartaniuk – eltérő megállapodás hiányában –, hogy utasítási joguk csak és kizárólag a munkavállaló által ellátandó feladatok meghatározására terjed ki. Ehhez kapcsolódóan az alkalmazottat számítástechnikai eszközön, de akár a távmunkavégzés helyszínén, vagyis jellemzően az alkalmazott otthonában, személyesen is ellenőrizheti. Utóbbival kapcsolatban az azonban fontos kitétel, hogy egy ilyen revízió nem jelenthet a munkavállaló, sőt, a távmunkavégzés helyeként szolgáló ingatlant használó más személy számára aránytalan terhet.

A Kormányrendelet munkavédelmi rendelkezéseket is tartalmaz. Számítástechnikai eszközzel végzett távmunka esetén a munkáltatónak írásban tájékoztatási kötelezettsége van a munkavállaló felé a munkavégzéshez szükséges, egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények szabályairól. A munkavállaló azonban – ezen kritériumok figyelembevételével – a munkavégzés helyszínét már saját maga választhatja meg.

Ezzel szemben

a nem számítástechnikai eszközzel végzett távmunka esetén a feleknek írásban kell megállapodni a munkavégzés helyéről.

Ez esetben viszont a feladatokat csak a munkáltató által munkavédelmi szempontból előzetesen megfelelőnek minősített távmunkavégzési helyen lehet elvégezni.