Az eljáró bíróságok feladata, hogy az elkövetési időt alapul véve, a régi és a hatályos büntető törvénykönyv közül annak a rendelkezései alapján foglalják összbüntetésbe az alapítéleteket, amelyek a kérelmezőre nézve kedvezőbbek – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/3517/2021. számú, bírói döntést megsemmisítő határozatában. 

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Fővárosi Törvényszék, valamint a Fővárosi Ítélőtábla összbüntetés tárgyában hozott döntéseit.

Az indítványozó összbüntetésbe foglalás iránti indítványában hat alapítélet összbüntetésbe foglalását kérte a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a régi Btk.) alapján. Az elsőfokú bíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. év C. törvényt (Btk.) alkalmazta az összbüntetés megállapításakor, mivel álláspontja szerint a bíróság kizárólag akkor dönthet a régi Btk., azaz az érintett jogerős ügydöntő határozatokkal elbírált bűncselekmények elkövetésekor hatályos törvény alkalmazásáról az összbüntetési eljárásban, ha valamennyi összbüntetésbe foglalt ítélet alapjául szolgáló ítéletben az eljáró bíróságok a régi Btk. szerint minősítették az elkövető bűncselekményeit. Vagyis a tárgyi összbüntetési eljárásban, mivel az elítélt esetében erre csak három alapítélet esetében került sor, a bíróságoknak a Btk.-t kellett alkalmaznia.

Az indítványozó álláspontja szerint az összbüntetés kiszabása tárgykörében hozott, a bíróságokra is kötelező alkotmánybírósági határozatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy nincs a hatályos büntetőjogi szabályozásban olyan konkrét szabály, amely alapján mérlegelés nélkül megállapítható lenne, hogy a régi Btk. vagy a Btk. összbüntetési szabályait kell alkalmazni akkor, ha az összbüntetésbe foglalni kért alapítéletekkel elbírált cselekmények közül van olyan cselekmény, amelynek elkövetési ideje a régi Btk. hatálya alá esik. Az indítványozó véleménye szerint a bírósági döntések sértik a jogbiztonságot, a kiszámíthatóság garanciáját és a visszamenőleges jogalkotás tilalmába ütköznek, továbbá sértik az indítványozónak a szabadsághoz és a törvény előtti egyenlőséghez való alapjogát.

Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy összhangban a joggyakorlatával, ilyen esetben

az eljáró bíróságok feladata, hogy az elkövetési időt alapul véve, a két büntető törvénykönyv közül annak a rendelkezései alapján foglalják összbüntetésbe az alapítéleteket, amelyek a kérelmezőre nézve kedvezőbbek.

Az Alkotmánybíróság az ügy körülményeit áttekintve megállapította, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem a vonatkozó alkotmányos elveknek megfelelően végezte el  mérlegelését, hogy melyik büntető törvénykönyv rendelkezései az irányadók. Ezért az Alkotmánybíróság a támadott döntéseket megsemmisítette.