Az egyén cselekvési szabadságának terjedelme nem feltétlenül azonos az állam ezirányú, az egyén cselekvéséhez joghatást kiváltó kötelezettségével – szögezi le az Alkotmánybíróság III/2644/2022. számú, bírói kezdeményezést elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény (At.) 3. § x) pontjai, a 69/B. § (1) b) pont be) alpontja, valamint a 69/B. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést.
Az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő ügyben a transznemű felperes 2021. január 13-án nemének és nevének anyakönyvi megváltoztatását kérte az alperesnél. Az alperes a kérelmet elutasította, mivel az At. 2020. május 29-én hatályba lépett 69/B. § (3) bekezdése alapján a nemváltoztatás anyakönyvi bejegyzése nem lehetséges, a névváltoztatási kérelmet pedig arra tekintettel utasította el, hogy a választott utónevek nem feleltek meg a felperes születési nemének.
A felperes a kérelmét elutasító hatósági határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. A közigazgatási perben eljáró indítványozó bíróság megítélése szerint szükséges a kifogásolt jogszabályi rendelkezések Alaptörvénnyel való összhangjának egyedi normakontroll keretében történő vizsgálata, mivel a bíróság az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatát elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a transzneműeknek az emberi méltóságból és a magánéletük tiszteletben tartásából fakadó joguk van az önmeghatározásuk szerinti identitásnak megfelelő nem és név állam általi elismeréséhez.
Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy az állami anyakönyvi nyilvántartás, a modernkori állam közigazgatásának részeként, az állam polgáraira vonatkozó, többek között azok beazonosítására szolgáló, a személyek törvényben meghatározott anyakönyvi eseményeit, az azzal kapcsolatos adatokat regisztrálja közhitelesen. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint
az egyén cselekvési szabadságának terjedelme nem feltétlenül azonos az állam ezirányú, az egyén cselekvéséhez joghatást kiváltó kötelezettségével.
Az, hogy az állam az egyén önazonos, nemi identitásának megfelelő, nemváltó kezelés nyomán létrejött neme helyett vagy mellett
az egyén születési nemét nyilvántartja, több okból is igazolást nyerhet.
Egyrészt az egyénnek az egészségügyi ellátáshoz való joga szükségessé teheti a születési nemének az anyakönyvi nyilvántartásokban való megjelenítését, az egyénről az egészségügyi intézmény részére nyújtott elengedhetetlen adatként, amely pl. szükséges lehet a megfelelő egészségügyi ellátásához.
Másrészt az állam büntetőpolitikája során is előtérbe kerülhet a gyanúsított, vagy az elkövetők születési neme a bűnügyi hatóságok általi pontos ismeretének szükségessége, csakúgy, ahogy relevanciával bírhat a sportjogban, vagy épp a munkajogban is.
Ezért az Alkotmánybíróság álláspontja szerint
az egyén magánszférájának akként történő korlátozása, amely az anyakönyvi eljárásban a születési nemét mint adatot rögzíti, nem tekinthető sem szükségtelennek, sem aránytalannak.
Ezért az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést elutasította.
