Ha a felek nem indítványoznak olyan bizonyítást, amely szükségessé tenné a tárgyalás tartását, akkor a bíróság a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján, tárgyaláson kívül hozza meg döntését – szögezi le az Alkotmánybíróság III/1271/2022. számú, bírói kezdeményezést elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj megtérítése iránti gyorsított perről szóló 2020. évi LXX. törvény 11. § (5) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést.
A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben a felperes a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránt indított gyorsított pert. Figyelemmel arra, hogy a perben okirati bizonyításon kívül egyéb bizonyítást nem kell lefolytatni, a bíróság a támadott rendelkezések szerint járt el, azaz tárgyaláson kívül kellett meghoznia az ítéletét. Az eljáró bíró álláspontja szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezés sérti a nyilvános tárgyaláshoz való jogot, mivel kifejezetten megtiltja, hogy a bíróság nyilvános tárgyaláson döntsön az ügyben, vélhetően pergazdaságossági szempontból. Az Alaptörvény azonban egymás mellett írja elő a nyilvános tárgyalás és az észszerű határidőn belüli elbírálás követelményét, így az indítványozó szerint egyik szempont sem érvényesülhet a másik rovására.
Az indítványozó kiemelte, hogy a polgári perjog egyes eljárásokban lehetővé teszi a tárgyaláson kívüli ítélethozatalt, de általában ezekben az esetekben is biztosítja, hogy a felek az ügyük tárgyaláson történő elbírálását kérjék.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a támadott törvényben foglaltak szerint az adott eljárás során a főszabály az írásbeli és elektronikus kommunikáció, és ugyan teret enged a tárgyalás mellőzésének, de csak egyetlen esetben, ha okirati bizonyításon kívül nincs szükség más bizonyításra.
Ha a felek nem indítványoznak olyan bizonyítást, amely szükségessé tenné a tárgyalás tartását (például tanúk, szakértők meghallgatása), akkor a bíróság a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján, tárgyaláson kívül hozza meg döntését.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a nyilvános tárgyaláshoz (jelen esetben az ítélet nyilvános tárgyaláson való meghozatalához) való jog korlátozása arányban áll a sértett személyi épségének, méltóságának, magánélethez való jogának védelmével, tekintettel egyrészt arra, hogy a jogalkotó csak kivételesen, nagyon szűk körben tette lehetővé a tárgyalás tartásának mellőzését; másrészt ehhez a felek tevőleges magatartására is szükség van, hiszen csak abban az esetben kerülhet sor a tárgyalás mellőzésére, ha mind a felperes, mind az alperes megelégszik az okirati bizonyítással.
Az Alkotmánybíróság tehát megállapította, hogy az elérni kívánt célok fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban állnak egymással, a támadott rendelkezésből adódó jogkorlátozás nem eredményezte az Alaptörvényben rögzített jogok alaptörvény-ellenes korlátozását, így az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést elutasította.
