Jogi szempontból a munkabalesettől eltérő fogalom az üzemi baleset. Természetesen nem teljesen különbözőek, részben fedik egymást, ugyanakkor más célt szolgálnak. De mi is a különbség? Munka- és társadalombiztosítási jogi fogalmakat és jogkövetkezményeket tisztázunk!
Fontos tudni, hogy a köznyelvben csak munkabalesetként használt fogalmak között jelentős a különbség. A munkavégzés során elszenvedett munkabaleset, illetve az üzemi baleset jogi fogalmai között eredményüket tekintve nincs különbség: a munkavállaló a munkavégzéssel összefüggő körülmények között szenved balesetet, és ennek következményeként keresőképtelenné válik. De mit is jelent pontosan a munkabaleset, és mit az üzemi baleset? Mi a kettő közötti különbség a jogi következmények szempontjából?
A munkabaleset fogalmát a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) rendezi, míg az üzemi balesetet a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) definiálja.
Míg a munkabaleset a munkavédelem körében szabályozza a munkával kapcsolatos baleseteket, sérüléseket, addig az üzemi baleset a társadalombiztosítási jog által használt fogalom. Célja annak meghatározása, hogy milyen munkához kapcsolódó balesetek esetén jogosult valaki baleseti ellátásra. Üzemi baleset esetén ugyanis a sérültet baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz és baleseti járadék illeti meg.
Az Mvt. szerinti munkabaleset fogalom
Először is azt érdemes tisztázni, hogy mi számít balesetnek. A munkavédelemről szóló törvény szerint: „Baleset az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be, és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz.”
A munkabaleset pdig az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül.
A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri.
A munkabaleset vagy munkával összefüggő baleset esetén
nincs annak jelentősége, hogy a baleset bekövetkezéséhez milyen módon járult hozzá a munkavállaló, vagyis az is munkabaleset, ha az azért következik be, mert ittas volt.
Nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek (munkabalesetnek) az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját tulajdonában álló, bérleti vagy más szerződés alapján, továbbá egyéb megállapodás alapján biztosított járművel történt.
Az Ebtv. szerinti üzemi baleset fogalom
Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri.
Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (a továbbiakban: úti baleset).
Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri.
A társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett balesetek közül üzeminek számít az a baleset is, amely a biztosítottat keresőképtelenségének vagy rokkantságának, továbbá az egészségkárosodás mértékének, rehabilitálhatóságának az elbírálása céljából elrendelt, illetőleg a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben érte.
Milyenkötelezettség terheli a munkáltatót munkabaleset esetén?
A három munkanapot meghaladó munkaképtelenséggel járó munkabalesetet – ideértve a bányászati munkabalesetet is – a munkáltató köteles haladáktalanul kivizsgálni, nyilvántartásba venni és bejelenteni. Munkaképtelenséget nem okozó munkabaleset esetén a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben foglalt szabályokat kell alkalmazni.
A munkavégzés közben elszenvedett baleset esetén a munkáltató a munkavállaló teljes vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítésére köteles a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) alapján.
Mikor és mennyiben mentesülhet a munkáltató a kártérítési kötelezettség alól?
Az Mt. a munkáltató kártérítési felelőssége körében szabályozza a fenti kérdést, miszerint: „A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.”
A munkáltatónak nem kell tehát megtéríteni azt a kárt, amellyel kapcsolatban bizonyítja, hogy bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható, valamint a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
Emellett a bíróság a munkáltatót rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a kártérítés alól részben mentesítheti. Ennek során a bíróság különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a kártérítés teljesítésének következményeit értékeli.
A munkáltatói esetleges terheinek csökkentése érdekében lehetőség van arra, hogy felelősségbiztosítást kössön – ez esetben a munkáltató helyett a biztosító téríti meg a munkavállaló kárát.
Mire jogosítja a munkavállalót az üzemi baleset/úti baleset elszenvedése?
Az üzemi balesettel kapcsolatban tehát a kérdés az, hogy a munkabaleset bekövetkezése után ki kaphat baleseti ellátást?
A munkáltatónak minden balesetet körültekintően ki kell vizsgálnia a szervezet belső szabályozása alapján, amit a Munkavédelmi szabályzat melléklete tartalmaz. A baleset üzemiségének alátámasztása kulcsfontosságú a táppénz – tehát a keresőképtelenség esetére járó társadalombiztosítási juttatás – mértékének megállapítása szempontjából.
Az üzemi baleset miatti keresőképtelenség idejére a baleset elszenvedői ugyanis baleseti táppénzre jogosultak.
A baleseti táppénz mértéke az alapját képező jövedelem 100 %-a, úti baleset esetén annak 90%-a. A baleseti táppénz „passzív jogon is jár” – tehát akkor is, ha a biztosítás megszűnését követő legkésőbb harmadik napon üzemi baleset következtében keresőképtelen lesz az érintett személy. Baleseti táppénz akkor folyósítható, ha a bejelentett üzemi baleset tényét az erre jogosult szerv (munkahelyi kifizetőhely vagy a vármegyei kormányhivatal) határozattal megállapítja.
Mikor nem jogosít baleseti táppénzre a munkahelyi baleset?
Nem lesz üzemi baleset a baleset, és így nem jogosít baleseti táppénzre,
- ha részben vagy egészben a balesetet szenvedett személy alkoholos vagy kábítószeres állapota miatt következett be,
- ha munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás során történt, illetve
- ha munkába menet vagy munkából jövet ugyan, de indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt.
Szintén nem jogosult az egészségbiztosítás baleseti ellátásaira az, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével, illetőleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett.
