A Törvényszék megsemmisíti a Bizottság azon határozatát, amely megtagadta a New York Times újságírójától az Ursula von der Leyen elnök és a Pfizer vezérigazgatója között váltott szöveges üzenetekhez való hozzáférést – áll az Európai Unió Bíróságának T-36/23. számú Stevi és The New York Times kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében.
Matina Stevi, a The New York Times napilapnak dolgozó újságíró a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló rendelet (az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet) alapján arra kérte az Európai Bizottságot, hogy biztosítson hozzáférést az Ursula von der Leyen elnök és Albert Bourla, a Pfizer vezérigazgatója által 2021. január 1. és 2022. május 11. között váltott valamennyi szöveges üzenethez.
A Bizottság azzal az indokkal utasította el ezt a kérelmet, hogy nem rendelkezik az abban említett dokumentumokkal.
M. Stevi és a The New York Times a Bizottság határozatának megsemmisítését kérte az Európai Unió Törvényszékétől.
Ítéletében a Törvényszék helyt ad a keresetnek, és megsemmisíti a Bizottság határozatát.
A Törvényszék emlékeztet arra, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló rendelet célja, hogy a lehető legteljesebb érvényt szerezzen az intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogának. Így
általános szabályként az intézmények valamennyi dokumentumát hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.
Ugyanakkor,
ha valamely intézmény a hozzáférés iránti kérelemre válaszul azt állítja, hogy a dokumentum nem létezik, az ezen állítás hitelességéhez fűződő vélelemnek megfelelően vélelmezni kell a dokumentum nemlétezését. Ez a vélelem azonban megdönthető a kérelmező által benyújtott releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján.
A jelen ügyben a Törvényszék rámutat arra, hogy a Bizottságnak a kért szöveges üzenetekkel kapcsolatos válaszai a teljes eljárás során feltételezéseken, vagy pedig változó, illetve pontatlan információkon alapultak. M. Stevi és a The New York Times azonban releváns és egybehangzó bizonyítékokat nyújtott be, amelyek alátámasztják, hogy a Bizottság elnöke és a Pfizer vezérigazgatója – különösen szöveges – üzeneteket váltott az oltóanyagoknak a Covid19- világjávány idején a Bizottság által e társaságtól történő beszerzésével kapcsolatban. Így sikeresen megdöntötték a kért dokumentumok nemlétezésére és birtoklásának hiányára vonatkozó vélelmet.
Márpedig ilyen helyzetben a Bizottság nem szorítkozhat annak állítására, hogy nem rendelkezik a kért dokumentumokkal, hanem olyan hihető magyarázattal kell szolgálnia, amely lehetővé teszi a nyilvánosság és a Törvényszék számára annak megértését, hogy miért nem fellelhetők e dokumentumok. A Bizottság nem fejtette ki részletesen az általa e dokumentumok megtalálása érdekében végzett keresés típusait, és azokat a helyeket sem jelölte meg, ahol azt végezte. Következésképpen nem adott hihető magyarázatot annak igazolására, hogy miért nincsenek birtokában a kért dokumentumok. Ráadásul a Bizottság nem tisztázta kellőképpen, hogy a kért szöveges üzeneteket törölték-e, és ebben az esetben a törlésre önkéntesen vagy automatikusan került-e sor, illetve az elnök mobiltelefonját időközben lecserélték-e.
Végül a Bizottság azt sem fejtette ki hihető módon, hogy miért vélte úgy, hogy a Covid19-oltóanyagok beszerzése keretében váltott szöveges üzenetek nem tartalmaznak olyan fontos vagy nyomon követést igénylő információkat, amelyeket megőrzését biztosítani kell.
