A nyári hónapokban hagyományosan megnő a házasságkötések száma. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) felhívja a figyelmet arra, hogy a házasságkötés nemcsak érzelmi, hanem vagyonjogi szempontból is jelentős fordulópont a házasulók életében. A házassági vagyonjogi szerződéssel a felek saját maguk dönthetik el, hogyan kívánják rendezni vagyoni viszonyaikat, elkerülhetik a későbbi vitákat, öröklési problémákat, egy tönkrement vállalkozás esetén pedig a házastárs vagyonát is megmenthetik.
Sokan tévesen gondolják, hogy a házassági vagyonjogi szerződés a bizalmatlanság jele vagy kizárólag válás esetére szolgál. Valójában
ez a szerződés arra ad lehetőséget, hogy a házasulók vagy a házastársak saját igényeik szerint rendezzék a vagyoni viszonyaikat, eldönthessék, mi számít közös vagyonnak és mi különvagyonnak.
A közjegyzők tapasztalatai szerint különösen azok a párok élnek ezzel a lehetőséggel, akik nem első házasságukra készülnek, egyikük jelentősebb vagyonnal rendelkezik, vagy több kapcsolatból született gyermekük, és szeretnék elkerülni a jövőbeli vitákat. Egy ilyen szerződés
a házasság ideje alatt és a vagyonmegosztás esetén is tiszta helyzetet teremt – akár válás, akár haláleset kapcsán kerül sor a vagyoni viszonyok rendezésére.
Nem lesz mindene közös a házastársaknak
A Polgári Törvénykönyv alapján a házastársak között – eltérő megállapodás hiányában – a házasságkötéssel a törvény erejénél fogva házastársi vagyonközösség jön létre. Ennek értelmében
a házastársak közös vagyonába azok a vagyontárgyak tartoznak, amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek. A közös vagyon fele-fele arányban illeti meg őket, például egy válás esetén.
Ez azt jelenti, hogy a házassági vagyonközösség fennállása alatt vásárolt – és a különvagyonnak nem minősülő – ingatlanok, ingóságok, valamint a munkabér mind-mind közös, és azon egyenlő arányban kell osztozni, ha a vagyon megosztására kerül a sor. A házastársak különvagyonának számítanak azonban a házastársi vagyonközösség létrejöttekor már meglévő vagyontárgyak, például bármilyen ingóság, ingatlan, részesedés egy vállalkozásban. Szintén különvagyonnak számít a házastársi vagyonközösség fennállása alatt örökölt, ajándékozott vagyontárgy vagy ingyenes juttatás, illetve a házastárs személyét ért sérelemért kapott juttatás.
A tartozások is elkülöníthetők
A házassági vagyonjogi szerződéssel a házastársak saját akaratuknak megfelelően rendezhetik a közöttük fennálló vagyonjogi rendszert. Megegyezhetnek, hogy a házassági vagyonközösség fennállása alatt – a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérően – mi a közös és mi a különvagyonuk, vagy hogy hogyan kezelik a közöset, már ha egyáltalán lesz közös vagyonuk, nem pedig teljes vagyonelkülönítésben kívánnak élni.
„A házassági vagyonjogi szerződéssel nem csak a vagyont, hanem az adósságokat is el lehet különíteni. Például az egyikük tulajdonában lévő vállalkozás csődjétől, egy nem fizetett hitel vagy károkozás következményeinek terhétől is megkímélhető a másik fél. Ha a szerződésben világosan el van határolva, mi számít különvagyonnak, akkor a házastárstól a különvagyonából nem követelhető a tartozás” – mondta Tóth Ádám, a MOKK elnöke. Ugyanakkor
ehhez arra is szükség van, hogy a házasfelek a szerződést közjegyzői okiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják, majd közjegyzőnél bejegyeztessék a MOKK által működtetett Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Országos Nyilvántartásába (HÉVSZENY). A szerződés harmadik féllel, például egy hitelező bankkal szemben csak ebben az esetben hatályos.
Az élettársi kapcsolatban is fontos az előrelátás
A MOKK arra is felhívja a figyelmet, hogy
az élettársak vagyoni viszonyaira teljesen más vagyonjogi szabályok vonatkoznak, mint a házaspárokra. Élettársi kapcsolatban ugyanis nem keletkezik automatikusan közös vagyon.
Ha az élettársak szétválnak, csak annyit követelhetnek egymástól, amennyivel igazolhatóan hozzájárultak a másik vagyonának gyarapodásához. Azonban
az élettársaknak is lehetőségük van közjegyző vagy ügyvéd előtt vagyonjogi szerződést kötniük, amelyben a házaspárokhoz hasonlóan rendezhetik az egymás közötti vagyoni viszonyaikat az élettársi együttélés idejére.