A héa visszatérítésével kapcsolatos ügyviteli tevékenység a héa hatálya alá tartozó szolgáltatás – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-427/23. számú, magyar vonatkozású Határ Diszkont ügyben hozott ítéletében.
A Határ Diszkont Kft. egy magyar cég, amely a szerb-magyar határ közelében fekvő tompai üzlethelyiségében áfával növelt áron értékesít termékeket nem uniós illetőségű vevőknek, majd ha a vásárló igazolja, hogy a terméket valóban kivitte az EU-ból visszatéríti az áfát, miközben 15% „ügykezelési díjat” levon. Áfabevallásaiban a Határ Diszkont az ügykezelési díjakból származó bevételt adómentes szolgáltatás után járó díjként szerepeltetette. A magyar adóhatóság több alkalommal is ellenőrizte a számlakibocsátót anélkül, hogy kifogásolta volna ezt a gyakorlatát. A 2020-as évre vonatkozó adóellenőrzést követően azonban áfahiányt állapított meg, arra hivatkozva, hogy az ügykezelési díj önálló, adóköteles szolgáltatásnak minősül. A felek közötti jogvitában eljáró Szegedi Törvényszék a magyar tagállami gyakorlatnak az uniós hozzáadottértékadó rendszerről szóló héairányelvvel (a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv) és a bizalomvédelem elvével való összeegyeztethetőségére, illetve az ügykezelési díjról kibocsátott számla héa-alapjának megállapítására vonatkozó kérdéseket terjesztett a Bíróság elé.
A Bíróság megállapítja, hogy
a nem uniós illetőségű vevők által később az Unión kívülre szállított termékek beszerzése során megfizetett héa visszatérítésével kapcsolatos ügyviteli tevékenység a vonatkozó adómentes termékértékesítéstől elkülönülő és független szolgáltatásnyújtásnak minősül, és mint ilyen, a héa hatálya alá tartozik.
Emellett a kérdéses ügyviteli tevékenység nem tartozik a héairányelvben a termékexporthoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásnyújtásokra vonatkozó adómentesség (a 2006/112/EK irányelv 146. cikke (1) bekezdésének e) pontja) hatálya alá, valamint olyan adminisztratív szolgáltatásnak kell tekinteni, amely nem tartozik a héairányelv szerint adómentes pénzügyi szolgáltatások (a 2006/112/EK irányelv 135. cikke (1) bekezdésének d) pontja) körébe sem.
A Bíróság emellett rámutat, hogy
a bizalomvédelem elvével nem ellentétes, hogy az adóhatóság bizonyos szolgáltatásokat utólagosan a hozzáadottérték adó (héa) hatálya alá von abban az esetben, ha ezen adóhatóság több éven keresztül anélkül ellenőrizte és fogadta el az adóalany héabevallásait, hogy vitatta volna e szolgáltatások héamentes szolgáltatásként való minősítését, és nem tájékoztatta ezen adóalanyt a hatályos nemzeti szabályozásban bekövetkezett változásról, amely jogszabály korábbi változata az említett szolgáltatásokat kifejezetten a héamentes tevékenységek közé sorolta.
A Bíróság végül megállapítja, hogy a héairányelvvel ellentétes valamely tagállam adóhatóságának azon gyakorlata, amely szerint a hozzáadottérték adó (héa) visszatérítésével kapcsolatos ügyviteli szolgáltatás ellenértékeként kiszámlázott összegek, azaz az ügyviteli díjak olyan nettó összegeknek minősülnek, amelyek nem foglalják magukban a héát abban az esetben, ha az értékesítő a szolgáltatását adómentesnek tekintette, és nyilvánvalóan lehetetlen számára, hogy utólag megtéríttesse a héamentes termékek vevőivel az adóhatóság által követelt héa összegét.