A Fővárosi Ítélőtábla tanácsa elnökének szerepvállalásán keresztül sem a Budapest Környéki Törvényszék, sem pedig a Fővárosi Ítélőtábla döntése esetén nem volt kizárható pártatlanságának kétsége – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/2838/2024. számú, bírói döntéseket megsemmisítő határozatában.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Fővárosi Ítélőtábla 17.Pkf.25.106/2024/2. számú végzését és a Budapest Környéki Törvényszék 6.P.21.334/2016/378. számú végzését.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az alperes indítványozó és felperes házastársa közös vagyonát az elsőfokú bíróság ítéletével megosztotta. Az ítélet ellen az indítványozó fellebbezést terjesztett elő, amelyet az elsőfokú bíróság felterjesztett a másodfokú bírósághoz. A másodfokú bíróság a fellebbezés megvizsgálása után az iratanyagot visszaküldte az elsőfokú bíróságra, mert álláspontja szerint hiánypótlás kibocsátásának lett volna helye. Az elsőfokú bíróság ezt követően hiánypótlást bocsátott ki, amely nyomán az indítványozó a megjelölt hiányosságokat pótolta. A hiánypótlással kiegészített fellebbezést az elsőfokú bíróság ismét felterjesztette a másodfokú bíróságra, ezt azonban a másodfokú bíróság végzésével ismét visszaküldte az elsőfokú bíróságnak. A másodfokú bíróság döntését azzal indokolta, hogy a fellebbezésben meg kell jelölni pontosan, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hogyan változtassa meg, és egyes kereseti kérelmekről miként döntsön.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az indítványozó fellebbezése a hiánypótlás nyomán sem felelt meg a törvényben foglalt kritériumoknak, mert a kérelem kizárólag megállapításra irányult.
Az elsőfokú bíróság ezt követően végzésével a fellebbezést hivatalból elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította, mert a kérelem érdemben nem volt elbírálható.
Az indítványozó álláspontja szerint az eljárás során sérült a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, mert a független és pártatlan bíróság követelménye nem teljesült, mivel a másodfokú bíróság döntését – az iratokat visszaküldő végzésében adott utasítása következtében – lényegében az a bíró hozta meg, aki az elsőfokú döntést is. Emellett az eljáró bíróságok megsértették az indítványozónak a jogorvoslathoz való jogát is.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az ügyben
a Fővárosi Ítélőtábla tanácsa elnökének szerepvállalásán keresztül sem a Budapest Környéki Törvényszék, sem pedig a Fővárosi Ítélőtábla döntése esetén nem volt kizárható pártatlanságának kétsége.
A bíróságok fellebbezés érdemi elbírálásra való alkalmasságának vizsgálatára irányuló eljárása nem felelt meg az alkotmányos követelményeknek; nem volt biztosított az indítványozó számára a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, amely eredményeképpen az indítványozót elzárták az érdemi döntéssel szembeni tényleges, hatékony jogorvoslathoz való jogának érvényesítésétől, illetve a támadott döntések eredményeként a Kúria másodfokú döntési jogkörét is elvonták.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által támadott döntések az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe, illetve ennek következtében a XXVIII. cikk (7) bekezdésébe ütköznek, ezért az Alkotmánybíróság azokat megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság a fellebbezés tartalmát, a törvényi feltételeknek való megfelelőségét nem vizsgálta, így nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a fellebbezés hivatalból történő elutasítása helyes volt-e.
Az ügy előadó alkotmánybírója Patyi András alkotmánybíró volt.