Az a bíró, aki a kinevezésének megfelelő álláshellyel kapcsolatos feladatokon felül a bíróságán betöltetlen álláshellyel kapcsolatos feladatokat is ellát, nem feltétlenül pénzbeli ellentételezésre jogosult – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-272/24. számú Tribunalul Galaţi ügyben hozott ítéletében. A túlmunka ellentételezéseként bizonyos feltételek mellett megfelelő intézkedésnek minősül a pihenőidő kiadása is.
A Galac megyei (Románia) törvényszéken bizonyos bírói álláshelyek nincsenek betöltve, aminek következtében e bíróság létszámhiánnyal küzd. Az egyik, 2017 óta e bíróságon dolgozó bíró álláspontja szerint 2019 óta nem csupán a saját álláshelyével összefüggő feladatokat lát el, hanem részben a betöltetlen álláshelyeknek megfelelő feladatokat is. Mivel megítélése szerint túlórákat teljesített, díjazást kért ezekért.
Konkrétan keresetében a 2019 és 2021 közötti időszak, valamint az azt követő évek tekintetében, egészen e betöltetlen álláshelyek betöltéséig, az ezen betöltetlen álláshelyek után járó nettó illetmények és juttatások egy részét követelte, amely a betöltetlen álláshelyek és a ténylegesen aktív bírák száma hányadosának felel meg.
A bukaresti törvényszék (Románia) 2023. január 11-i ítéletében elutasította a keresetet. A hatályos román szabályozás értelmében ugyanis a szóban forgó túlórák csak megfelelő pihenőidővel ellentételezhetők. A bíró az ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a bukaresti ítélőtáblához. Többek között arra hivatkozott, hogy – a tényleges munkaterhére tekintettel – az így ledolgozott túlórák pihenőidővel való ellentételezésének lehetősége csak elméleti jellegű.
A bukaresti ítélőtábla – miután rámutat arra, hogy a román alkotmánybíróság állápontja szerint a bírák pénzügyi stabilitása a bírói függetlenség egyik garanciája – azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az uniós joggal1 ellentétes-e az olyan nemzeti jogi rendelkezés, amely a bíró szolgálati helye szerinti bíróságán fennálló létszámhiány miatt az e bíró által teljesített túlórák ellentételezését pihenőidő kiadására korlátozza.
A Bíróság megállapítja, hogy a bírák függetlenségének követelménye elválaszthatatlan az igazságszolgáltatási tevékenységtől, és a hatékony bírói jogvédelemhez és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegéhez tartozik. Márpedig – az érintett igazságszolgáltatási fórum tagjainak elmozdíthatatlanságához hasonlóan –
az, hogy e tagok olyan szintű javadalmazásban részesüljenek, amely összhangban áll az általuk ellátott feladatok jelentőségével, e függetlenség lényegi biztosítéka. Így e javadalmazás szintjének olyannak kell lennie, hogy megvédje a bírákat a korrupció veszélyétől.
A bírói függetlenség elvével azonban nem ellentétes az olyan szabályozás, amely – a Romániában hatályoshoz hasonlóan – kizárja az e többletfeladatok teljesítése céljából a bírák által végzett munka bármely pénzbeli ellentételezést.
E többletmunkáért ellentételezésként pihenőidő kiadása elegendő és az uniós joggal összhangban álló intézkedés.
A Bíróság azonban két feltételt szab az ellentételezés e formája tekintetében, nevezetesen először is azt, hogy az érintett személy ténylegesen igényelhesse ellentételezésként a megszerzett pihenőidő kiadását.
Másodszor pedig e szabályozás hatásaként nem kerülhet veszélybe az, hogy a bíró javadalmazása megfeleljen az általa betöltött tisztség jelentőségének. A bírák javadalmazására vonatkozó nemzeti szabályok ugyanis nem kelthetnek jogos kétségeket egyrészt a jogalanyokban az érintett bírák külső tényezők általi befolyásolhatatlanságát, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában fennálló semlegességét, másfelől pedig a bíróságoknak a jogalkotó és végrehajtó hatalomtól való függetlenségét illetően.