Ha Magyarországról Ausztriába utazik az ember, hamar feltűnnek az út mentén sorakozó szélerőművek. A különbség szembeötlő, és óhatatlanul felveti a kérdést: vajon mi magyarázza, hogy két földrajzilag közeli országban ennyire eltérő a szélenergia jelenléte? A megtérülési számítások különböznek, eltérőek a szélviszonyok, vagy inkább politikai, kulturális okok állnak a háttérben? Esetleg ekkora szerepe van az információs aszimmetriának? – Cikkünkben ezeket a kérdéseket segít tisztázni a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője.
A válasz összetett, de az egyik legfontosabb tényező kétségtelenül az energetikai és az ahhoz kapcsolódó jogszabályi környezet. Ezen a téren Magyarországon hosszú éveken át inkább „szélcsend” volt tapasztalható. Az Európai Unió felé tett vállalások nyomán azonban jogszabályi változások indultak el, amelyekkel összhangban a kormányzati kommunikáció is a szélenergia hasznosítása felé történő nyitást jelezte.
E folyamat részeként
2025 végén egy átfogó jogszabály-módosítási csomag került elfogadásra, amely a szélenergia-fejlesztések előtt álló korlátok oldását célozza. A változások 2026-tól új lehetőségeket teremtenek, különösen az ún. könnyített térségekben megvalósuló szélerőmű- és szélerőműpark-fejlesztések számára.
A módosítások összhatásukban a népmesei „okos leány” logikáját követik: hoznak is szabályozási könnyítést, meg nem is, hiszen a nyitás célzottan, elsősorban az ún. könnyített térségekben érvényesül.
Könnyített térségek és kapcsolódó enyhítések
A szélenergia-nyitás egyik sarokpontja az ún. „könnyített térségek” intézménye. „A vonatkozó miniszteri rendelet nyolc járást – elsősorban az északnyugati országrészben – jelöl ki olyan térségként, ahol a jogalkotó kifejezetten a szélerőmű- és szélerőműpark-fejlesztések feltételeinek enyhítésére törekedett. A könnyített térség fogalma így nem pusztán földrajzi kategória, hanem több, egymással összefüggő szabályozási könnyítés összekapcsolódási pontja” – mondja Zsibrita Boglárka, a Jalsovszky szenior ügyvédje.
A könnyített térségekben a szélerőművek megengedett magassága akár 199 méter is lehet, ami lehetővé teszi a korszerűbb, nagyobb teljesítményű turbinák alkalmazását. Ez érdemi előrelépést jelent a projektek gazdaságossága szempontjából, és részben ellensúlyozhatja a területbiztosítással, az engedélyezéssel és az infrastruktúra-kiépítéssel járó költségeket.
Szintén a könnyített térségekhez kapcsolódó jelentős enyhítés, hogy szélerőművek és szélerőműparkok létesítése esetén nem szükséges a termőföld-igénybevételhez kapcsolódó csereterület biztosítása. Ez a gyakorlatban az egyik leginkább beruházásbarát változás, mivel elkerülhetővé teszi azokat a földcsere- és földszerzési konstrukciókat, amelyek korábban számos projektet ellehetetlenítettek vagy aránytalanul megdrágítottak.
„Mindezek eredményeként a könnyített térségekben a fejlesztők számára előre kiszámíthatóbb, tervezhetőbb szabályozási környezet jön létre”– emeli ki Zsibrita Boglárka. A nyitás ugyanakkor továbbra is célzott marad: a kedvezmények térben behatároltan érvényesülnek, miközben az általános településrendezési és védőtávolsági korlátok változatlanul meghatározzák a beruházások mozgásterét.
A gyakorlati megvalósítást segítő további módosítások
A könnyített térségek kijelölése önmagában még nem oldja fel a szélerőmű-fejlesztések minden gyakorlati akadályát. A jogalkotó ezért a könnyített térségekre vonatkozó szabályokon túl több olyan módosítást is elfogadott, amelyek általános jelleggel, az engedélyezés és a megvalósítás kritikus pontjain avatkoznak be. Ezek a változtatások nem új kedvezményeket vezetnek be, hanem elsősorban a korábbi bizonytalanságokat és értelmezési vitákat igyekeznek csökkenteni.
Turbinalapátok átnyúlása
Az idegen ingatlant is érintő erőműfejlesztések esetén korábban nem volt egyértelműen szabályozva a turbinalapátok szomszédos ingatlan fölé történő átnyúlásának kérdése. Bár főszabály szerint továbbra is megállapodás szükséges a szomszédos tulajdonossal, ugyanakkor meghatározott feltételek fennállása esetén a hatóság, a szomszéd hozzájárulása nélkül is engedélyezheti a légi tér használatát.
Termőföld igénybevétel
A termőföld védelmére vonatkozó törvény módosítása a legfeljebb 1,5 hektárt érintő szélerőműpark-beruházásokat „helyhez kötött igénybevételként” nevesíti, egyszerűsítve a földvédelmi eljárásokat. Ez azért jelent érdemi könnyítést, mert ezáltal az átlagosnál jobb minőségű termőföld más célú hasznosítása is engedélyezhetővé válik, valamint az eljárás kevésbé a lehetséges alternatív helyszínek vizsgálatára épül. A könnyítés ugyanakkor méretkorláthoz kötött, az ennél nagyobb területigényű projektekre a szigorúbb szabályok maradnak irányadók.
Új biztonsági övezeti szabályok a szélerőműparkoknál
A gyakorlati megvalósítást segíti a villamosművek biztonsági övezetére vonatkozó szabályozás 2026. január 30-tól hatályos módosítása is. A korábbi előírások a szélerőműveket az általános biztonsági övezeti szabályok alá sorolták, ami a gyakorlatban számos esetben indokolatlanul szűkítette a telepítési lehetőségeket. A „közforgalmú út” tág értelmezése miatt még a külterületi, alacsony forgalmú földutak közelsége is akadályt jelenthetett, ami egyébként alkalmas helyszíneken is ellehetetlenítette a beruházásokat.
A módosítás ezt a problémát azzal kezeli, hogy a szélerőműparkokra külön, célzott biztonsági övezeti szabályokat állapít meg, és kivonja őket az általános korlátozások egy része alól. Ennek eredményeként csökken az engedélyezési eljárások kiszámíthatatlansága, valamint az a korábbi gyakorlat, amelyben a hatósági jogértelmezés területenként eltérően befolyásolhatta egy-egy projekt sorsát.
700 méteres védőzóna övezeti alapra helyezése
Egyértelműbbé válik a 700 méteres védőzóna alkalmazásának logikája. Korábban a szélerőművek elhelyezésének tilalma a „beépítésre szánt terület” határától számított 700 méteres távolsághoz kapcsolódott, ami a gyakorlatban több értelmezési bizonytalanságot okozott, különösen a beépítetlen, de beépítésre szánt területek esetében. Az új szabályozás ezzel szemben konkrét területfelhasználási kategóriákhoz köti a védőtávolságot. Ez a megközelítés nem a beépítettség tényleges állapotából, hanem az övezeti besorolásból indul ki, ami kiszámíthatóbbá teszi a helyszínválasztást és csökkenti az eltérő jogértelmezések kockázatát.
Maradnak kérdések
A jogszabályi változások összképe arra utal, hogy a szélenergia kapcsán a jogalkotó túl kívánt lépni a puszta politikai szándéknyilatkozatokon, és a gyakorlati megvalósítást nehezítő részletszabályokhoz is hozzányúlt. A változások nem egységes enyhítést hoznak, hanem egy olyan differenciált szabályozási modellt rajzolnak ki, amely bizonyos térségekben és helyzetekben megkönnyíti a fejlesztéseket, miközben a településvédelmi, földhasználati és biztonsági szempontok változatlanul érvényesülnek.
A szabályozási feltételek egyértelműsítése ugyanakkor önmagában nem jelenti azt, hogy a szélerőmű-fejlesztések előtt teljes mértékben megnyílik az út. A beruházások megvalósíthatóságának továbbra is kulcskérdése a villamosenergia-hálózathoz való csatlakozás, amely Magyarországon jelenleg számos bizonytalanságot hordoz. Egyelőre nem látható, hogy a közép- és nagyfeszültségű hálózaton mikor és milyen feltételekkel nyílnak meg tényleges csatlakozási kapacitások, illetve hogy ezek elosztása során a szélerőművek kedvezőbb elbírálás alá esnek-e.
„Mindaddig, amíg a hálózatfejlesztések nem érik el azt a szintet, amely érdemi új kapacitások befogadására alkalmas, a szélenergia-piacra történő belépés lehetőségei várhatóan továbbra is korlátozottak maradnak”
– véli a Jalsovszky szakértője.
Zsibrita Boglárka, a Jalsovszky szenior ügyvédje:
