Lakáscélú hitel esetén a bankot terhelő tájékoztatási kötelezettség nem kötelezi a bankot, hogy közölje a fogyasztóval a változó kamatláb kiszámításához használt szabályozott referenciamutató módszertanának részleteit – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-471/24. számú PKO BP (Kritikus referenciamutató) ügyben hozott ítéletében. Az a szerződési feltétel, amely olyan referenciamutatót tartalmaz, mint a WIBOR, önmagában elvileg nem teremt jelentős egyensúlytalanságot a felek között a fogyasztó kárára.
2019-ben egy lengyel fogyasztó 20 évre szóló lakásvásárlási kölcsönszerződést kötött egy bankkal, és hozzávetőleg 100 000 eurónak megfelelő kölcsönt vett fel. A kölcsönhöz a WIBOR 6M⌈1⌉ referenciamutató alapján számított, és a bank által alkalmazott rögzített kamatfelárral növelt változó kamatláb kapcsolódott. A szerződés megkötésének időpontjában Lengyelországban szinte az összes jelzáloghitel a WIBOR-hoz kötött változó kamatozású volt.
A WIBOR egy uniós szabályozási keretbe⌈2⌉ tartozik, amelynek célja a referenciamutatók pontosságának és megbízhatóságának biztosítása, garantálva ezáltal a fogyasztók és a befektetők magas szintű védelmét. Ezen túlmenően az Európai Bizottság a WIBOR-t a pénzügyi piacokon használt, kritikus referenciamutatók közé sorolta,⌈3⌉ amelyekre az integritásuk és pontosságuk biztosítása érdekében szigorúbb követelmények vonatkoznak.
A fogyasztó egy lengyel bíróság előtt azt állítja, hogy a kamatlábra vonatkozó szerződéses kikötés tisztességtelen, és ezért nem kötelező rá nézve. Azt rója fel a banknak, hogy nem magyarázta el neki megbízható, mindenre kiterjedő és érthető módon, hogyan számítják ki a WIBOR 6M-et, milyen tényezők befolyásolják annak értékét, és maguk a bankok milyen szerepet játszanak e mutató meghatározásában. Véleménye szerint ezen információk hiányában nem tudta megítélni a szerződés pénzügyi következményeit, miközben a kamatláb változásával kapcsolatos teljes kockázatot ő viselte.
A lengyel bíróság az Európai Unió Bíróságához fordult. Azt kívánja megtudni, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv⌈4⌉ alkalmazandó-e a vitatott kikötésre, és ha igen, megfelel-e az ezen irányelv követelményeinek. Különösen arra kérdez rá, hogy a szóban forgó kikötés tisztességtelennek tekintendő-e a WIBOR sajátos jellemzőire vonatkozó információk hiányában.
A Bíróság megállapítja, hogy a tisztességtelen feltételekről szóló irányelv a jelen ügyben alkalmazandó. Ezt nem akadályozza sem az, hogy a referenciamutatón alapuló változó kamatláb meghatározására vonatkozó szabályokat a nemzeti jog írja elő, sem pedig az, hogy a WIBOR-t részben az uniós jog szabályozza. Ha ugyanis a nemzeti rendelkezések csak általános keretet határoznak meg az ilyen kamatláb megállapítására, miközben az eladó vagy szolgáltató számára lehetővé teszik a szerződéses referenciamutató vagy az azt kiegészítő rögzített kamatfelár meghatározását, az a szerződési feltétel, amely olyan referenciamutatón alapuló változó kamatlábat rögzít, mint a WIBOR, az irányelvre tekintettel vizsgálható.
Az irányelvben előírt átláthatóság követelménye⌈5⌉ nem kötelezi a bankot arra, hogy a fogyasztónak konkrét információkat nyújtson az olyan referenciamutatók módszertanáról, mint a WIBOR.
A lakáscélú jelzáloghitelek területén a bank tájékoztatási kötelezettségét az uniós jog több szinten szabályozza.⌈6⌉ Ez azonban eltér a referenciamutató-kezelőre vonatkozó követelményektől. Az utóbbi feladata, hogy közzétegye vagy hozzáférhetővé tegye az általa szolgáltatott egyes mutatók módszertanának főbb elemeit, amelyekre a bank hivatkozhat a fogyasztó előtt. A bank által adott esetben rendelkezésre bocsátott kiegészítő információk nem adhatnak elferdített képet e mutatóról.
A vitatott kikötés⌈7⌉ esetlegesen tisztességtelen jellegét illetően a Bíróság emlékeztet arra, hogy
a WIBOR uniós szinten kimerítő jellegű jogi keret hatálya alá tartozik, amelynek tiszteletben tartását az illetékes nemzeti hatóságok biztosítják.
Így, mivel az olyan referenciamutató, mint a WIBOR, e jogi keretnek megfelelőnek tekinthető, az e mutatót tartalmazó kikötés elvileg önmagában nem teremt jelentős egyensúlytalanságot a felek között a fogyasztó kárára.⌈8⌉
⌈1⌉ A WIBOR 6M („Warsaw Interbank Offered Rate”) a lengyel bankközi piacon a hat hónapos lengyel złoty betétek referenciamutatója.
⌈2⌉ A pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként vagy a befektetési alapok teljesítményének méréséhez felhasznált indexekről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1011 európai parlamenti és tanácsi rendelet.
⌈3⌉ A 2019. március 22-i (EU) 2019/482 bizottsági végrehajtási rendelettel módosított, az (EU) 2016/1011 európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a pénzügyi piacokon használt kritikus referenciamutatók jegyzékének megállapításáról szóló, 2016. augusztus 11-i (EU) 2016/1368 bizottsági végrehajtási rendelet.
⌈4⌉ A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv.
⌈5⌉ A 93/13 irányelv szerint, amennyiben a jelzáloghitel kamatlábát meghatározó kikötés a szerződés elsődleges tárgyát képezi, e kikötés potenciálisan tisztességtelen jellege csak akkor vizsgálható, ha azt nem világos és érthető módon mutatták be (átláthatósági követelmény).
⌈6⌉ A lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló, 2014. február 4-i 2014/17/ЕU európai parlamenti és tanácsi irányelv.
⌈7⌉ A kérdéses kikötés esetleges visszaélésszerű jellegének értékelése csak akkor lehetséges, ha megállapítást nyer, hogy az nem felel meg az átláthatóság követelményének.
⌈8⌉ Ez akkor is így van, ha a hitelt nyújtó bank megadja a referenciamutató egymást követő értékeinek meghatározásához e mutató kezelője által felhasznált bizonyos adatokat, vagy ha azok nem mindig felelnek meg a tényleges ügyleteknek.