A főtanácsnok nem javasolja a dohányreklámokról szóló irányelv megsemmisítését

2006.06.14. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

Léger főtanácsnok szerint az irányelv elfogadásához választott jogalap alkalmas arra, hogy véget vessen a tárgybeli nemzeti jogszabályok szerteágazó fejlődésének, ami jelentős mértékben hozzájárult a belső piac feldarabolódásához.

Németország keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához, amelyben kérte a dohánytermékeknek a televízión kívül a médiában való reklámozására és szponzorálására vonatkozó irányelv* részleges megsemmisítését. A tagállam állítása szerint többek között téves az EK‑Szerződés 95. cikkének jogalapul választása, amely a Közösséget felhatalmazza a nemzeti rendelkezések közelítésére vonatkozó azon intézkedések elfogadására, amelyek tárgya a belső piac kialakítása és működése.

A főtanácsnok először rámutat, hogy a megtámadott irányelv elfogadása idején jelentős különbségek voltak a nemzeti szabályozásokban a dohánytermékek reklámozása és szponzorálása tárgyában.

A főtanácsnok ezt követően megvizsgálja e különbségeknek a belső piacra gyakorolt hatásait.

A dohánytermékek sajtóban való reklámozása esetében Léger főtanácsnok úgy véli, hogy a nemzeti szabályozások közötti különbségeknek, amelyek többnyire az ilyen reklám korlátozására vagy tilalmára vonatkoznak, elkerülhetetlenül az volt a hatásuk, hogy nem csak az áruk szabad mozgását, hanem a szolgáltatásnyújtás szabadságát is akadályozták. Tekintettel arra, hogy a nemzeti szabályozásokban egyre több korlátozást vezetnek be, rendkívül valószínű, hogy az ilyen akadályok megerősödnek és az új tagállamokra is kiterjednek.

Ezenfelül a dohánytermékek reklámozását megtiltó vagy korlátozó nemzeti szabályozások alkalmasak arra, hogy a tagállamok között megakadályozzák a rádióműsorok és az elektronikus tájékoztatás terjesztését (amely az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások területére tartozik), amennyiben az említett adások vagy tájékoztatások az említett termékekre vonatkozó reklámhirdetéseket tartalmaznak.

Hasonlóképpen, a rádióműsorok dohánypiaci szereplők általi szponzorálása sem kivétel az ilyen termékek promóciós formáira vonatkozó nemzeti jogszabályok korlátozó fejlődése alól. A tárgybeli nemzeti szabályozások eltérései már a megtámadott irányelv elfogadásának időpontjában előtűntek, vagy valószínűleg megjelenésük folyamatban volt. Az ilyen eltérések márpedig alkalmasak arra, hogy korlátozzák a szolgáltatásnyújtás szabadságát.

A főtanácsnok szerint mindezek az akadályok igazolják az irányelv esetében a jogalap megválasztását. Ugyanis az EK‑Szerződésnek a belső piac megteremtése és működésére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésére vonatkozó rendelkezése alkalmas arra, hogy véget vessen a tárgybeli nemzeti jogszabályok szerteágazó fejlődésének, ami jelentős mértékben hozzájárult a belső piac feldarabolódásához.

Végül Léger főtanácsnok hangsúlyozza, hogy az irányelv célja valójában a szabad mozgás akadályainak megszüntetése vagy azok kialakulásának megelőzése. Az irányelv ebben a vonatkozásban előírja, hogy a tagállamok nem tilthatják meg és nem korlátozhatják az irányelvnek megfelelő termékek szabad mozgását, és az irányelv nem jogosítja fel a tagállamokat olyan szigorúbb követelmények előírására, amelyeket tagállamok a dohánytermékek reklámozásának vagy szponzorálásának tárgyában a személyek egészségvédelme érdekében szükségesnek ítélnek.

Ebből következően a főtanácsnok javasolja a Németország által benyújtott kereset elutasítását.
(C‑380/03. sz. ügy)


  • A tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló, 2003. május 26‑i 2003/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 152., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 460. o.).
  • kapcsolódó anyagok
REKLÁM
DOHÁNYZÁS
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA