Az Elsőfokú Bíróság Metro Group kontra OHIM (T-191/04) ügyben hozott ítélete

2006.09.15. JogiForum.hu

Az Európai Bíróság hatályon kívül helyezte a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) határozatát, amelynek értelmében a „Metro” ábrás megjelölés nem lajstromozható közösségi védjegyként.

Az Elsőfokú Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben a bejelentett védjegy és valamely korábbi nemzeti védjegy nem létezik egyidejűleg, nem merülhet fel ütközés.

1998. március 20-án a MIP METRO a „METRO” ábrás megjelölésre vonatkozó közösségi védjegybejelentést nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM). A Tesco Stores e megjelölés lajstromozásával szemben felszólalást nyújtott be egy olyan korábbi nemzeti szóvédjegy alapján, amelynek oltalma 2000. július 27-én lejárt.

2000. június 13 án az OHIM tájékoztatta a Tesco Stores-t, hogy négy hónapos határidő áll rendelkezésére a korábbi védjegy megújítási okiratának benyújtására. Ezt a határidőt a későbbiekben meghosszabbították, majd 2003. március 13-án véglegesen lejárt. Ugyanakkor e határidőn belül nem került benyújtásra a megújításra vonatkozó bizonyíték.

2003. június 12-i határozatával az OHIM felszólalási osztálya elutasította a felszólalást azon az alapon, hogy a Tesco Stores nem nyújtott be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a korábbi védjegye továbbra is oltalom alatt áll. A Tesco Stores ezen elutasító határozattal szemben fellebbezést nyújtott be az OHIM fellebbezési tanácsa előtt. A fellebbezési tanács hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát, miután megállapította, hogy a felszólalás benyújtásának, illetve a megújítás szükségességéről szóló tájékoztatás időpontjában a védjegyen fennálló korábbi jogok még érvényesek voltak, következésképpen a Tesco Stores-nak nem kellett bizonyítania a védjegyoltalom megújítását. A MIP Metro e határozat ellen keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságánál.

Az Elsőfokú Bíróság ítéletében mindenekelőtt emlékeztetett, hogy a kizáró okokra, illetve a felszólalási eljárásra vonatkozó rendelkezések célja alapvetően annak biztosítása, hogy egy korábbi védjegy fenntarthassa eredetmegjelölő funkcióját. Az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy semmiféle ütközés nem merülhet fel a bejelentett védjegy és a felszólalási eljárás folyamán lejárt védjegy között, lévén a bejelentett védjegyet kizárólag a felszólalási eljárás végét követően lehet lajstromozni. A két védjegy egyidejű létezése tehát kizárt.

Következésképpen az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy a fellebbezési tanács által a korábbi védjegynek biztosított oltalmat nem igazolja a védjegy alapvető eredetjelölő rendeltetésének védelme.

  • kapcsolódó anyagok
VÉDJEGY