Bíróság: értékelés és botrányok

2008.01.28. Jogi Fórum / Antal Attila

A közelmúltban megjelent újságcikk és az alapjául szolgáló tanulmány nyomán élénk vita bontakozott ki a Komárom- Esztergom megyei bíróság körül, amelynek hatása lehet az egész bíróság rendszer megítélésére.

A tavaly éppen tíz éves bírósági reform értékelése már régóta folyik, úgy tűnik nem hiába, hiszen az aktuális események mindig felvetik azokat az alapkérdéseket, amelyek a bírósági reform elemzőit foglalkoztatják. A közelmúltban (2008. január 12.) megjelent a HVG című lapban egy cikk - „Bírósági anomáliák Komárom-Esztergom Megyében” címmel -, amelyben a szerző a Komárom-Esztergom megyei judikatúra visszásságairól igyekszik lerántani a leplet. A cikk alapvetően az igazságszolgáltatás komplex empirikus vizsgálatának keretében elkészült esettanulmányokra és az ezekhez kapcsolódó kéziratos tanulmányra épít, amelyek Fleck Zoltán, jogszociológushoz köthetők. Fleck Zoltán már az elmúlt évben, a Jogi Fórumnak adott interjúban utalt arra, hogy „Korábban pusztán a nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján jutottam arra a következtetésre, hogy komoly ellentmondások vannak a működésben. Ma minden kritikus állításomat alá tudom támasztani empirikus elemzésekkel is, nem csak elméleti következtetésekkel.” A most megjelent cikk a Komárom-Esztergom megyei bíróság működése során bekövetkezett visszásságra hívta fel a figyelmet, amelyek megrengethetik a bíróságba vetett bizalmunkat. Többek között a következő „anomáliákat” hozták nyilvánosságra:
  • hatalmas ügyhátralék, amelyet „kívülről” hozott bírókkal sem tudtak ledolgozni;
  • nem a tényleges pénzügyi adatokat juttatta el az OIT hivatalához a bíróság;
  • öt év alatt nyolcszáz ügyben összesen 1470 vádlott esetében évültek el a terheltek számlájára rótt bűncselekmények a részlegesen megbénult ítélkezés miatt;
  • 32 alkalommal nem engedtek szabadon a börtönből olyan gyanúsítottakat, akik büntethetőségének határideje már lejárt, bírák egy része elmulasztotta ugyanis erről időben értesíteni a bűnügyi nyilvántartó irodát;
  • 2003-ban az OIT-nek néhány eltűnt akta felkutatását is el kellett rendelnie;
  • az OIT 2003 novemberében fegyelmit kezdeményezett a bíróság elnöke és két munkatársa ellen (a kormányzati dokumentumok szerint az elnök leváltása és egy OIT-biztos lehetősége is felmerült), az OIT a célvizsgálat után sem tett semmit;
  • a 2005-ös és 2007-es vizsgálatok szerint a bíróság folyamatosan a legrosszabb adatokat produkálók között van;
  • eközben a bíróság elnökét újraválasztották, sőt a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét is megkapta.

A cikkre a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság elnöke dr. Kántor András Richárdné válaszolt a HVG-ben. Véleménye szerint a cikkszerző az újságírói etika legelemibb szabályait semmibe vette, s megtámadta a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság elnökét és bíráit anélkül, hogy a cikk megjelenése előtt lehetővé tette volna a reagálást az érintettek számára. Az elnök kifejtette továbbá: „A cikk azt állítja, hogy ’a Petrétei József-féle igazságügyi tárcánál - a minisztérium vezetője hivatalból az OIT tagja - a megyei elnök leváltásának s egy OIT-biztos kirendelésének a lehetősége is felvetődött a kormányzati dokumentumok szerint’. Kérdéses, hogy a tanulmány eme állítása megfelel-e a valóságnak, mert ha igen, nagyon komoly alkotmányos kérdések vetődnek fel. A kilencvenes évek második felében ugyanis az alkotmányt és a bírósági törvényeket úgy módosították, hogy a kormányzat minden közvetlen jogosítványa megszűnt a bíróságokkal kapcsolatban a hatalmi ágak elválasztására figyelemmel. A cikk és ezek szerint a tanulmány olyan adatokra hivatkozik, amelyek egyébként szolgálati titoknak minősülnek, és kérdéses, hogy megfelelnek-e a valóságnak (OIT-döntés szavazati arányai). Kérdéses, hogy a szerző egy esetleges perben tudja-e dokumentálni állításának valóságát.” Az esetleges per egyre valószínűbbnek látszik, hiszen a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság sajtószóvivőjének közleménye értelmében a bíróság elnöke a Központi Nyomozó Főügyésznél feljelentést tett a botrányt kirobbantó cikk alapján, s egyúttal személyiségi jog megsértése miatt pert indít a cikk írója és Fleck Zoltán ellen, aki a HVG hasábjain (2008. január 26.) válaszolt az elnök panaszára, a tényekre utaló elemek tekintetében (kiemelve, hogy nem is juthatott hozzá szolgálati titkot érintő dokumentumokhoz). Kifejtette, hogy a megyei bírósági elnökök tevékenysége felett az OIT gyakorol felügyeletet, ezért minden OIT tag, így a miniszter is kezdeményezheti azokat az igazgatási döntéseket, amelyek a szerv hatáskörébe tartoznak, így nem érthető az elnök fenti kifogása (hiszen a döntést csak a Tanács hozhatja meg). A jogszociológus a „nagyon komoly alkotmányos kérdésnek” pedig azt tartja, hogy miért nincs esélye mégsem egy ilyen típusú, igazgatási szankciónak.

A bírósági reformra és általában a bíróságokra árnyékot vető események hosszú távon megrendíthetik az igazságszolgáltatásba vetett bizalmunkat. Ezen események felszínre kerülése azonban elkerülhetetlen, minél később derül ki valami, annál nagyobb kárt okozhat. Bármi legyen is az elkövetkezendő perek kimenetel, beláthatjuk, hogy égetően fontos a reformok (át)értékelése, a bíróságok működésének folyamatos elemzése, kutatása. A felelős döntéshozók csak a pontos adatok birtokában tehetik meg a szükséges korrekciókat

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS