Miután a Bizottság a minap bejelentette, hogy módosítani kívánja azt a jogszabályt, mely az EU-dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről rendelkezik, az európai ombudsman arra kérte az EP-t: védje meg a polgárok azon jogát, amely hozzáférést biztosít ezen iratokhoz, valamint társ-jogalkotóként legyen aktív, így biztosítandó a jelenlegi szabályozás sikeres reformját.

Az Európai Parlament állampolgári jogi bizottságában tartott hétfői meghallgatásán Nikiforosz Diamandurosz úgy vélekedett, hogy a módosítás révén nem több, hanem éppenséggel kevesebb dokumentumhoz lehet majd hozzáférni, ami alapvető kérdéseket vet fel az EU-nak a nyitottság és az átláthatóság iránti elkötelezettségével kapcsolatban.

Szerinte a Bizottság javaslatai nem hogy „a múlt leckéit”, de azokat az újonnan tett ígéreteket sem veszik figyelembe, melyeket a polgárok, a civil társadalom és a képviseleti szervezetek felé tettek, és amelyeket a Lisszaboni Szerződés tartalmaz. Bár a javaslatoknak vannak pozitív elemei is (így például azok is hozzáférhetnének az uniós dokumentumokhoz, akik nem polgárai az EU-nak, illetve nem rendelkeznek lakóhellyel a közösség területén belül), ám az ombudsman összességében úgy véli, hogy a tervezet szűkíti az eddigi jogokat.

Így például a Bizottságnak a dokumentum meghatározására tett javaslata több esetben azt jelentené, hogy a polgárok csak akkor kérelmezhetnék, hogy beletekinthessenek egy iratba, ha az szerepel a nyilvántartásban. Nikiforosz Diamandurosz szerint ez – az átláthatóság szempontjából – „egy lépés hátrafelé”. Emellett a módosítás azzal is járna, hogy a Bizottság informálisan iratokat oszthatna meg egy saját maga által kiválasztott, korlátozott számú körrel, anélkül, hogy nyilvános hozzáférést biztosítana ezekhez a dokumentumokhoz.

Tavaly az ombudsmani vizsgálatok több mint egynegyede olyan eseteket vett górcső alá, ahol az uniós intézmények működésének átláthatóságát, pontosabban ennek hiányát (beleértve a kért dokumentumok vagy információk kiadásának elutasítását) kifogásolták a panaszosok.

A területen szerzett tapasztalataira hivatkozva Nikiforosz Diamandurosz egyébként felajánlotta segítségét a jogalkotás során. Így például mind a kérelmező, mind az érintett intézmények számára tanáccsal szolgálhatna annak eldöntésére, hogy adott dokumentum nyilvánosságra hozatal mikor okozhatna károkat, illetve mikor fűződik kiemelkedő közérdek az irat közzétételéhez.