Új kihívások, új Ptk. – Magánjogi kodifikáció a XXI. században

2010.05.25. Jogi Fórum / Lakatos Márk

2010. május 7-én került megrendezésre a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium XIX. szimpóziuma az ELTE jogi karán. A konferencia – kifejezetten elméleti megközelítésekre alapozva – a XXI. századi magánjogi kodifikáció labirintusában terelgette az érdeklődő közönséget.

Az elmúlt néhány hónapban számos olyan konferencián, kerekasztal-beszélgetésen és nyilvános vitán vehettünk részt, amelyek az új polgárjogi kódex változásait tárgyalták a régihez képest, s majdhogynem kivétel nélkül gyakorlati megközelítésben. (Aztán a lendület alábbhagyni látszik a vonatkozó, egyébként teljesen indokolt és helytálló AB-határozat következtében, amely az új Ptk. két lépcsőben történő hatálybaléptetését minősítette alkotmányellenesnek.) A teória a jogi megközelítésből fakadóan pusztán nyomokban volt fellelhető ezeken az eseményeken, s inkább elvi kérdések megválaszolásában, vagy (sok esetben) az erre való törekvések során. A Szent Ignác Szakkollégium rendezvényén azonban két tekintetben is visszatérhettünk az egyetemre: a visszatérést egyrészről a helyszín, másrészről az előadások tematikája, a szimpózium úgymond „veleje” indokolta.

A gyakorlatnak márpedig szüksége van az elméleti próféciákra. Ezekből él, csak néha túlerőlteti. A kodifikáció (jelen esetben magánjogi kodifikáció) szótári alakban amúgy – ha első jelentésének az egynemű jogszabályok egységes rendszerbe foglalását tekintjük – kétségtelenül gyakorlati fogalmat, tevékenységet, aktust takar. Hogy ezt miféle kezek irányítják a magánjog tartományán belül? Ezt volt hivatott körüljárni a szimpózium, hol több, hol kevesebb sikerrel.

A konferenciát Péteri Zoltán jogbölcsész-akadémikus nyitotta meg – Morus Tamás Önképzőkör-fővédnöki minőségében –, őt követte Földi András, az ELTE ÁJK dékán-helyettese. A szimpózium ünnepélyes jellege és az előadások minősége kiválóan jellemezte, a nyitóelőadások hangvétele pedig megerősítette (legalábbis az egyszeri újságíró számára), hogy az új Ptk. körül zajló elméleti vita leginkább jogpolitikai jellegű. Hogy ez általában mennyire használ a magánjogi kodifikáció gyakorlati megvalósulásának, megtudhatjuk Samu Mihály Jogpolitika. A jog humanizálása című tankönyvéből (aki már találkozott e hosszú-hosszú olvasmánnyal korábbi tanulmányai során, annak bizonyára szép emlék lesz feleleveníteni a már olvasottakat).

A megnyitót követő blokk keretei között négy előadást hallhattunk. Vékás Lajos professzor (aki az esemény fővédnökeként volt jelen) a XXI. századi, nemzetállami szinten zajló magánjogi kodifikációról beszélt. Tőkey Balázs a többrétegű magánjogról, Harmathy Attila akadémikus a polgári jogi jogalkotásról tartott kollokviumot a hallgató-közönségnek; a kávészünet előtt pedig Bónis Péter tett pontot az Uroboros egyik pikkelyére korreferátumával, ami a polgári jogalkotás recepciójáról volt hivatott beszámolni.

A szünetet követően Lenkovics Barnabás alkotmánybírót hallgathattuk az alanyi- és alapjogok természetéről az alkotmányosság és kodifikáció tekintetében. Az előadáshoz tartozó korreferátum megközelítésében viszont különbözött az eddigiektől: az új Ptk. hatálybalépésének késleltetésével a legnagyobbat veszítő csoportról, a fogyatékkal élőkről, továbbá a nagykorúakra vonatkozó cselekvőképességi szabályokról szólt, a jogalkotási folyamat és az alapjogi kérdések tekintetében. Gurbai Sándor kiemelte: „emberekre szabott Ptk.-t kell alkotni.” Az alapjogi normák rendbetétele európai követelmény, és a fogyatékkal élők, valamint a nagykorúak cselekvőképességének esetében számos olyan kérdés áll fenn, amelyek még nincsenek szabályozva. Néhány példa: 2008-ban a gondnokság alá helyezettek száma 65 000 fő volt, s ez folyamatosan növekszik. A kizáró gondnokság alá helyezettek száma ugyanezen évben 43 000 volt, ez fél év alatt csaknem 800 fővel emelkedett. Mindez mit jelent? Az új Ptk.-ban a cselekvőképességgel kapcsolatos szabályokat végre „európai szintűnek” lehet nevezni, ám a 2009. évi CXX. törvény most nem lép hatályba, „bent marad a fiókban.” Ezzel ellentétben, amikor a Ptké.-t Sólyom László köztársasági elnök visszaküldte az Országgyűlésnek, azt mondta, hogy üdvözlendő változásokat is tartalmaz – például a cselekvőképességre vonatkozó változásokat. (Ilyen és hasonló példákon keresztül válik nyilvánvalóvá, milyen hatásokkal járhat az átgondolatlan jogpolitika, a normakontroll hiánya vagy a pusztán formális egyeztetést követően elfogadott törvényjavaslatok.)

A szimpózium végére két blokkot különítettek el a szervezők. Először egy jogpolitikai tárgyú kerekasztal-beszélgetésen vehettek részt az érdeklődők, amelyet Menyhárd Attila tanszékvezető moderált Zlinszky János professzor, Haupt Egon bíró, Éless Tamás ügyvéd, valamint Seres Tamás jogtanácsos részvételével.

A második (kronológiailag utolsó) tematikus blokk Szekcióülések néven futott, hét beszélgetés egy időben, melyek közül a szerző Székely László, az ELTE-ÁJK adjunktusának Személyi és személyhez fűződő jogok című előadását hallgatta meg.

Székely szerint „a munka kezdetén vagyunk az új Ptk.-val kapcsolatban; […] a politikai környezet botrányos volta eredményezte a törvényhozási huzavonát.” A kissé szubjektív, kissé tankönyvszagú beszélgetés (tájékoztató?) arra volt hivatott rámutatni, hogy „mely csomókon kell változtatni az új Ptk. struktúrájában, s hogy miket kell onnan kigyomlálni?” Kérdés, hogy milyen szakmai konszenzus, egyeztetés alapozta meg a támasztott feltételeket a szekcióülés során az új kódexszel kapcsolatban? Izgalmas lett volna megismerni, hogy a jogtudomány más politikai nézetet képviselő művelői miként gondolkodnak e sarkalatosnak gondolt kérdésekről, például arról, hogy miért „időzített bomba” az új típusú személyhez fűződő jogok körében (II. könyv, 76. §) a fogyatékos személyek jogvédelméről szóló rész, a „természet védelméhez és az egészséges környezethez való jog” (77. §) kitétele, vagy a sajtó-helyreigazítás intézményrendszerében beálló változások.

Szintén érdekes lett volna megtudni, hogy miért volt szükséges olyan retorikai fogásokat alkalmazni a kisszámú hallgatóság előtt (amely, a résztvevők korát tekintve többnyire még „formálható” egyetemistákból és joghallgatókból tevődött össze), amelyek teljességgel aláásták az érdemi vita lehetőségét. Talán a Szakkollégium XX. szimpóziumán, talán egy új Ptk.-val gazdagabban lesz esélyünk megtudni a választ.

Kapcsolódó cikkek:

Új Ptk.: Vakvágányon

Az új Polgári Törvénykönyvről →

  • kapcsolódó anyagok
POLGÁRI JOG
PTK