A felszámolási kifogás néhány kérdéséről

2011.10.21. Jogi Fórum/ dr. Darai Péter

Napjainkban egyre növekszik a felszámolások száma, ezért a társaságok ügyvezetésének nem árt tisztában lenni egy bedőlt társaság vezetőjének kötelezettségeivel.

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 31. §-a taxatíve felsorolja a felszámolás alatt lévő gazdálkodó szervezet vezetőjének kötelezettségeit, amelyek egyrészt a felszámolási eljárás elindításához, másrészt annak lefolytatásához szükségesek (záróleltár és beszámoló készítése, iratanyag és a társasági vagyon felszámolónak történő átadása, tájékoztatás a jelentősebb ügyletekről és kötelezettségvállalásokról, környezeti terhekről történő nyilatkozattétel a környezetvédelmi felügyelőség számára, az adóstól járadékszolgáltatásra jogosultak tájékoztatása a felszámolási eljárás elrendeléséről stb.). A felszámolóbiztos a felszámolás során a hitelezői érdekek elsődlegességének figyelembe vételével jár el, mindenképpen szükséges azonban olyan „fékek és súlyok” beépítése az eljárásba, amelyek egyrészt a hitelezői, másrészt az adósi oldalról is garanciát nyújtanak az esetlegesen hátrányos intézkedések (mulasztások) ellen.

Az „egyszerű” kifogás

Bár a jogszabály ezt ilyen értelemben nem definiálja, ebbe a körbe tartoznak azok a kifogások, melyeket nem a csődtörvényben külön nevesített felszámolói intézkedések ellen nyújtanak be. A Cstv. 51. § (1)-(4) bekezdései értelmében a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél - a hitelező, az adós, és az a harmadik személy, akinek jogát, jogos érdekét a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása érinti - a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. Az előterjesztésére biztosított 8 napos határidőt a sérelemről való tudomásszerzéstől kell számítani. Fentiek szerint ha a kifogásoló a felszámoló több intézkedését (mulasztását) sérelmezi, úgy minden egyes kifogásnál külön kell vizsgálni a határidők betartását. A határidő nem anyagi jogi, hanem eljárásjogi. Ez azt jelenti, hogy a kifogás késedelmes előterjesztése esetén a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) mulasztás igazolására vonatkozó szabályai alkalmazhatóak (Pp. 106-110. §). Ha a kifogás előterjesztése határidőn túl történik, és igazolási kérelmet nem terjesztenek elő, avagy annak a bíróság nem ad helyt, a kifogás elutasításra kerül.

Az adós nevében kifogást kizárólag az adós gazdálkodó szervezet alapítói (tagsági) jogait gyakorló legfőbb szerv képviselője nyújthat be. Az adós résztulajdonosa által - ebben a minőségben - benyújtott kifogást a bíróság elutasítja (LB Fpk. VI. 32.376/2000. sz.). A szövetkezet - tagjai képviseletében - sem jogosult kifogással élni. Ha azonban a szövetkezet kifogását aláíró személyek között olyanok is vannak, akik egyébként hitelezőnek is minősülnek, kifogásukat érdemben el kell bírálni (LB Fpkf. II. 30. 590/1993. sz.). Kifogás előterjesztésére a sérelmet szenvedett fél jogosult. A fél fogalmát a Cstv. 6. § (4) bekezdése határozza meg, mely szerint a 2004. január 1. napja után indult felszámolási eljárásokban kifogás előterjesztésére a felszámolón, hitelezőn és adóson kívül jogosult az a harmadik személy is, akinek a jogát, jogos érdekét érinti a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása. A hitelezői választmány (melyet a hitelezők vagy hitelező csoportok alakítanak érdekeik védelmére) szintén jogosult a kifogás előterjesztésére. Minden esetben vizsgálni kell, hogy a kifogást az arra jogosult terjesztette-e elő, ugyanis ellenkező esetben a kifogást el kell utasítani, további feltételek fennállását - pl. a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő betartása - szükségtelen vizsgálni. (Hitelezői választmány kifogása esetén ez azt jelenti, hogy a bíróságnak azt is ellenőrizni kell, hogy maga a hitelezői választmány létezik-e, a kifogást benyújtó jogosult-e annak nevében eljárni, illetve a hitelezői választmány létrehozásához szükséges feltételek fennálltak-e a korábbiakban. Ez utóbbira azért van szükség, mert a hitelezői választmány megalakulásakor és bejelentésekor a bíróságnak vizsgálódási kötelezettsége nincsen, csupán tudomásul veszi a bekövetkezett eseményt.).

A felszámolási eljárás keretében csak pénzkövetelések érvényesíthetők, ezért a felszámolónak is csak az ilyen követeléssel kapcsolatos intézkedései, mulasztásai támadhatók kifogással. Szintén követelmény, hogy az érintett fél csak konkrét intézkedéssel (mulasztással) kapcsolatban fordulhat a bírósághoz; vitás jogértelmezési kérdés elvi elbírálására a kifogásolás során nincs jogszabályi lehetőség.

Lényeges, hogy a kifogás benyújtásához a felszámoló közvetlen jogszabálysértésére van szükség. A felszámoló mérlegelési jogkörbe tartozó döntése esetén fogalmilag kizárt a jogszabálysértő intézkedés vagy mulasztás, ezért az adós és egy adott hitelezője közötti jogviszony érdemi felülbírálatába való külső, más hitelező által történő beavatkozás még az e tárgyban hozott kirívóan alaptalan, avagy a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapuló felszámolói döntés esetén sem megengedett. Erre vonatkozó megállapítási igényt a jogviszonyon kívül álló hitelező nem terjeszthet elő, erre őt a felszámolási eljárásban az eljárás jellegéből és egyéb szabályaiból adódóan létrejött hitelezői jogközösség ténye - kifejezett eljárásjogi rendelkezések hiányában - nem hatalmazza fel.

A kifogás tárgyában indult eljárásban félként csak a kifogással élő sérelmet szenvedett fél és a vele szemben álló felszámoló vehet részt. A kifogásolási eljárásban a bíróság döntési jogosultsága és kötelezettsége csak a felszámoló jogszabálysértő tevékenységének vagy mulasztásának elbírálására terjed ki. Ezért ha a felszámoló az intézkedése (pl. pályázat közzététele) következményeként valamilyen szerződést - kétoldalú jogügyeletet - kötött, e szerződésnek a felülbírálata nem képezheti a nem peres kifogásolási eljárás tárgyát.

A Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2005. (XI. 11.) PK véleménye akként foglalt állást, hogy a többi hitelező és az adós a konkrét hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatosan akkor terjeszthet elő kifogást, ha megállapítható, hogy a nyilvántartásba vétel jogszabályt sért. A kifogás intézménye azonban nem ad módot a felszámoló érdemi - a hitelezői igény megalapozottságát, összegét érintő - álláspontjának felülvizsgálatára. Ez utóbbi szempontok alapján a felszámoló eljárását az adott feltételek esetén a tőle elvárható gondosság hiányára hivatkozó kártérítés iránti perben lehet értékelni és szankcionálni. Utalt arra, hogy bármely hitelező más hitelező követelésével kapcsolatban kifogással akkor élhet, ha bizonyítja, hogy a felszámoló intézkedése a hitelezői igény nyilvántartásba vétele vagy besorolása során jogszabálysértő volt.

Nem lehet kifogással támadni a közbenső mérleget sem. A közbenső mérlegre tett észrevételben fejthető ki esetleges ellenvélemény, melyet a bíróság a közbenső mérleg elbírálásakor figyelembe vesz, kifogás előterjesztésére azonban ugyanezen okból nincs törvényes lehetőség (LB Fpk. VIII. 30.294/2002. sz.). Ugyancsak nincs lehetőség kifogás előterjesztésére a Cstv. 70. § (5) bekezdése szerint az értékesítés módjáról akkor, ha a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű szervezet vagyonát a felszámoló nem nyilvánosan értékesíti.

A bíróság a kifogás felől soron kívül, de legfeljebb 30 napon belül határoz. Ha a kifogás elbírálása során a felek meghallgatása vagy egyéb bizonyítás felvétele szükséges, a bíróság a kifogásolt intézkedés felfüggesztését rendeli el: ilyen esetben a bizonyítási eljárás időtartamával meghosszabbodik. A felfüggesztő végzés pervezető döntésnek minősül, ezért ellene külön fellebbezésnek nincsen helye. A kifogás elbírálása során a bíróság a felszámolót is csak a törvényben írt intézkedések megtételére kötelezheti. Így nincs lehetősége például a nyilvántartásba vett igények kielégítését megtiltania, de a felszámolót sem kötelezheti hatóság vagy bíróság előtti eljárás megindítására, illetőleg büntetőfeljelentés megtételére. A felszámoló eljárások megindítására nem kötelezhető, és önállóan dönt arról, hogy az eljárás megindítása az adós érdekében áll-e, avagy sem. Nagyon fontos, hogy a kifogás nem módosítható, a megváltozott tartalmú kifogást új kifogásnak kell tekinteni (LB Fpk. VIII. 32.900/1997. sz.).

Ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti, és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő; ellenkező esetben a kifogást elutasítja. A kifogásnak helyt adó végzés ellen a felszámoló, a kifogást elutasító végzés ellen a kifogással élő, a közléstől számított 15 napon belül fellebbezhet. Ha a felszámoló intézkedése vagy mulasztása ellen benyújtott kifogásnak a bíróság teljes egészében helyt adott, a végzés ellen a kifogással élő nem terjeszthet elő fellebbezést. Abból a szabályozásból, amely szerint a Pp. rendelkezéseit a felszámolási eljárásban a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell alkalmazni, jelen esetben az következik, hogy érdekelt harmadik személy felülvizsgálati kérelmet sem nyújthat be a kifogást elbíráló jogerős végzés ellen.

A felszámolónak az a mulasztása, hogy nem tesz eleget a kifogásnak helyt adó jogerős végzésben részére előírt kötelezettségnek, a felmentését megalapozza (LB Gfv. XI. 30.339/2008.). A bíróság ilyen esetben új felszámolót jelölhet ki és kötelezheti a korábbi felszámolót az ezzel járó költségek viselésére, ezen túlmenően a felszámolói munkadíjat is csökkentheti.

Fontos, hogy a felszámoló kifogáson alapuló kötelezhetősége csak az adós vagyonára vonatkozóan, e vagyon erejéig áll fenn. Ha azonban a felszámoló intézkedése vagy mulasztása kárt okozott, a felszámoló polgári jogi kártérítési felelősségének megállapítása, a vele szembeni igény elbírálása nem a felszámolási eljárásban, hanem az általános szabályok szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt történhet.

A „speciális” kifogás

Fenti meghatározás alatt a gyakorlat a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat elleni kifogást érti. A Cstv. 52. § (1)-(5) bekezdései értelmében a felszámoló a felszámolás befejezésekor felszámolási zárómérleget készít, amely tartalmazza a) a pénzeszközöket b) a megmaradt (nem értékesített) vagyontárgyakat, piaci értéken c) a be nem hajtott követeléseket d) a ki nem egyenlített tartozásokat, ideértve a felszámolási költségek miatti tartozásokat is, könyv szerinti értéken e) a fel nem osztható vagyont f) a felosztható vagyont. A zárómérleg négy fő része szorosan egymáshoz kapcsolódik, így azok adatai egymással szinkronban kell hogy legyenek. A zárójelentés kellő mértékig részletes, meghatározza, hogy az induló mérleg egyes sorai ténylegesen milyen vagyonelemekből álltak (ingó- és ingatlanvagyon, gépek, eszközök, félkész-, késztermékek, befektetések, követelések stb. lehető legrészletesebb felsorolása és dokumentálása), leírja ezek dokumentált sorsát, amely - a kiadásokkal összevetve - számszerűen igazolja a vagyonfelosztási javaslat főösszegének értékét. Ugyanígy részletes leírást és dokumentálást igényel a felszámolás során a felszámoló által eszközölt kiadások kimutatása és elszámolása is.

Ugyanígy el kell készíteni a bevételek és költségek alakulásáról kimutatást, záró adóbevallást, zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot. A bírósági gyakorlat által kialakítottan a vagyonfelosztási javaslat - mely fő szabályként pénz, kivételesen vagyontárgyak és követelés felosztását jelenti - két részből áll. A javaslat első része összesített kimutatást tartalmaz a Cstv. 57. § (1) és (2) bekezdésében foglalt besorolásnak megfelelően. Ehhez kapcsolódik a részletes vagyonfelosztási javaslat, amely most már a még ki nem fizetett felszámolási költségre jogosultak, valamint a hitelezők pontos nevének megjelölésével meghatározza, hogy személyenként milyen összegű követelést jelentettek be (tőke és járulékai bontásban), ebből a felszámoló mit fogadott el (vagy a bíróság külön eljárásban jogerősen mit ítélt meg), a kielégítési arány hány százalékos, milyen besorolású (Cstv. 57. §), a közbenső mérleg(ek) alapján milyen összeg került kifizetésre, a fennmaradó összeg, valamint a zárómérleggel kifizetésre kerülő összeg és a ki nem elégíthető összeg. Vagyontárgyak vagy követelés felosztása esetén megállapítható kell legyen a kielégítési hányad, érték és az, hogy pontosan beazonosítható módon a felszámolási eljárás befejezésével melyik vagyontárgy, milyen hányadban, kinek a tulajdonába kerül, illetőleg követelés tekintetében az adós gazdálkodó szervezet helyébe ki, kik, milyen arányban lépnek, azaz a mérleg jóváhagyása esetén az végrehajthatóvá váljon.

A felszámoló mindezeket megküldi a bíróságnak és a záró mérleg elkészítésének napját követő napon az adóhatóságnak, valamint intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának az elhelyezéséről. Az adóhatósághoz a záró adóbevallás benyújtásával egyidejűleg az adót is meg kell fizetni. A felszámolás kezdő időpontjától számított két év elteltével a felszámolási zárómérleg elkészítése kötelező (kivéve, ha az adós ellen folyó per hitelezője pernyertessége esetében - a hitelezőnek a kielégítési sorrendben elfoglalt helyére tekintettel - mód van a hitelező követelésének legalább részbeni kielégítésére).

A Cstv. 56. § (1) bekezdése szerint a bíróság a felszámolási zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot a kézhezvételtől számított 30 napon belül megküldi a hitelezőknek. Bármelyik hitelező a kézbesítéstől számított 30 napon belül a felszámolási zárómérlegben és a vagyonfelosztási javaslatban foglaltakat írásban kifogásolhatja. A kifogás benyújtására rendelkezésre álló határidő elmulasztása jogvesztéssel jár (az ún. általános felszámolási kifogástól eltérően tehát itt nem 8 nap, hanem 30 nap van a kifogás előterjesztésére; viszont a határidő nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi jellegű, vagyis a határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemmel élni nem lehet).

Fontos, hogy a zárómérleg tartalmát érintően előterjesztett kifogásnál is vizsgálni kell a sérelmezett felszámolói intézkedésről, avagy a mulasztásról szóló tudomásszerzés időpontját, mert nincs lehetőség olyan kifogás előterjesztésére, amelyet a bíróság már elbírált, illetve, amelyre vonatkozóan a törvényben meghatározott határidő már eltelt (LB Fpk. VIII. 30.347/2002. sz.). Kifogás tárgya a felszámolónak csak egy olyan újabb intézkedése lehet, amely a korábbi eljárásoknak nem volt tárgya. Nem lehet kifogást előterjeszteni például a felszámolói zárómérleg olyan besorolása miatt, amely besorolás ellen annak idején az érintett felek kifogást nem terjesztettek elő. A felszámolási zárómérleggel kapcsolatban nem támadható meg kifogással a felszámoló olyan intézkedése vagy mulasztása, amely ellen a megállapított határidőn belül nem terjesztettek elő kifogást (LB Fpkf. VI. 32.568/1994. sz.). A követelés engedményezése esetén pedig az engedményest az engedményező hitelező eredeti határidejével azonos határidőben illeti meg a kifogás előterjesztésének joga, így ha az engedményező nem élt e jogával, ez a jog már az engedményest sem illeti meg.

A bíróság tárgyalást tűz ki, amelyre megidézi a kifogást előterjesztőt, valamint a felszámolót. A bíróság a kifogásról a tárgyaláson határoz, és annak eredményeképpen a kifogásnak megalapozottsága esetén helyt ad, ellenkező esetben azt elutasítja; a kifogás elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye.

 

  • kapcsolódó anyagok
TÁRSASÁGI JOG
CÉGBÍRÓSÁG